Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Már megint detektívtörténetek... Ráadásul történelmiek: mi ebben az újdonság? Amióta a Hármaskönyv sorozat létezik, immár negyedik alkalommal szentelődik egy-egy része detektívtörténeteknek (volt itt már Sherlock Holmes, de magyar történelmi krimi és marsi gyilkosság is) - hiába, nagyon szeretem őket: mármint az igazán jókat. Ráadásul a három történelmi detektívregényről (amelyek kivétel nélkül magyar szerzőktől, Hász Róberttől, Sipos Gergőtől és Böszörményi Gyulától származtak) épp közvetlenül ezelőtt írtam. Talán éppen ezért úgy érzem, jól illik ide ez a poszt, amelyben a históriai nyomozásokat idegen szerzők írták meg: egy osztrák, egy német és egy brit.

Pauline Peters: A rubinvörös kamra
Victoria Bredon 1., Mont Balnc válogatás, Maxim, 2017
Szokatlan, hogy amikor megjelenik magyarul egy Londonban játszódó történet, annak német legyen a szerzője. Pedig A rubinvörös kamra esetében ez így van: a szerzői név mögött a már számos történelmi regényt és krimit jegyző német író és újságíró, Beate Sauer (*1966) rejtőzik, akit hazájában nemrég a rangos detektívregény-elismerésre, a Friedrich Glauser-díjra is jelöltek egyik könyvéért. (Persze aki annyira sznob, hogy csak angolszász szerzőktől olvas, és a magyar fülszövegnek el kell vele hitetnie, Pauline Peters (kimondatlanul is) angol, csak "jelenleg Németországban él", az nyugodtan higgye ezt: a könyv attól még ugyanolyan élvezetes marad.)
Őszintén szólva először nemigen tudtam hova tenni a könyvet, aminek két oka volt. Az egyik: a hátlap magyar ajánlószövege alapján nem tudtam eldönteni, egy romantikus történetről van-e szó, amiben akad egy gyilkosság, vagy egy történelmi krimiről, amiben a főhősnő időnként szerelmes. A másik: épp elég csalódás volt szembesülni a Leányrablás Budapesten esetében azzal, hogy a könyv csak egy széria nyitódarabja, így egyáltalán nem áll meg önmagában, kerek, lezárt történetként. Mivel a regényt először a Bookline-on pillantottam meg, ahol a címleírásába mindjárt bele is vették, hogy "Victoria Bredon-sorozat 1. rész", fel voltam rá készülve, hogy itt is valami végtelenített young adult-szériába futok bele: úgyhogy vásárlás előtt muszáj volt egy boltban belenéznem a könyvbe. Szerencsére - mert azonnal megfogott.
A rubinvörös kamra teljesen szabályos, élvezetes történelmi detektívregény, amely 1907-ben játszódik, Angliában. Még azt sem mondanám róla, hogy az ifjúságnak való: igaz, vannak benne érzelmes részek, s az már álomszép borítójából is egyértelmű, hogy főképpen nő- és lányolvasóknak szánták, ettől azonban még nem lesz lányregény. Gyilkosságok kiábrándító, mégis izgalmas sorozata és a fordulatos nyomozómunka mellett megismerhetjük belőle a korabeli brit előkelőségek, vagy a bontakozó szüfrazsettmozgalom világát ugyanúgy, mint a nyomornegyedek rosszlányainak vagy a vidéki birtokok cselédeinek életkörülményeit. A főszereplő, Victoria Bredon kisasszony egy zseniális igazságügyi orvosszakértő talpraesett és intelligens lánya, aki kiskorától fogva szabad és modern légkörben nevelkedett, apja halála óta pedig magányosan, egyetlen komornyik szolgálataira támaszkodva él a család londoni házában, s előkelő származása ellenére (botrányos módon) újságfényképészként dolgozik. Be nem vallaná, hogy néha szinte nyomorog, mivel gazdag rokonai egyetlen jövőt képzeltek el neki: az előkelő, de polgári származásához illő, kompromisszumokkal teli "jó házasságot". Ő azonban maga szeretné irányítani az életét, s maga szeretné kideríteni azt is, milyen titok rejtőzik a múltjában: miért vannak pánikrohamai és miért fulladozik, ha csak eszébe jut egy bizonyos esemény a gyerekkorából, s ki lehet az a titokzatos nő, aki egy alkalommal megmentette az életét, majd örökre eltűnt.
Nos, ennyi izgalom épp elég volna egy szórakoztató történelmi regényhez, Pauline Peters azonban kiváló krimirejtélyt is kitalált: Victoria kezdetben csak a mérhetetlenül gazdag, mégis udvariatlan és gátlástalan Sir Francis Sunderland meggyilkolása ügyében kezd nyomozni, hogy bebizonyíthassa, bár a halála előtti este volt egy komoly és hangos vitája a zsaroló főrenddel, nem ő tette el láb alól. Később azonban újabb gyilkosságok történnek, így Victoria és komornyikja, a tökéletes modorú Hopkins rákényszerül egy egészen nagyszabású bűnügyi rejtély kinyomozására. Kutatásuk során újra és újra összefutnak Jeremy Ryderrel, a megnyerő modorú újságíróval: ami nyilván több, mint véletlen. De vajon mit tudhat Ryder és kinek dolgozik valójában?
A regény talán egy icipicit hosszabb, mint kellene (bár van egy olyan érzésem, hogy a 2010-es években íródott könyvek nyolcvan százalékáról ezt fogja mondani az utókor: mert az olvasók és a kiadók imádják a féltéglákat, ennél alább ma már író nem adhatja). Ettől függetlenül izgalmas és egyéni hangú detektívtörténet, amit az itt-ott megdöccenő fordítás ellenére csak ajánlani lehet a műfaj kedvelőinek.

Edith Kneifl: Haláltánc harangszóra
Monarchia-krimik, Gustav von Karoly 2., Magistra, 2018
A Magistra Kiadó könyveivel először a 2017 április Könyvfesztiválon találkoztam, így mára már egyévesek lettek. Az eltelt néhány hónap alatt öt pompás könyvvel álltak elő, közülük a legelső,  Simon X. Rost Aki sosem alszik című regénye volt, amelyben a felnőtt és szülővárosába visszatért Tom Sawyer nyomoz. Ez annyira kedvenc olvasmányommá vált, hogy hatására újraolvastam Mark Twain összes eredeti történetét, a regényt 18. helyezettként feltettem az év legjobb könyvei listámra, s egyszer már újra is olvastam.
Szintén nagyon élvezetes volt a Szép kastélyban szép halottak, a 2017-es év utolsó megjelenése, amellyel új sorozat kezdődött, kétszeresen is. Egyrészt a kiadó megismertette a magyar olvasókkal az osztrák írónőt, Edith Kneiflt, aki máig négy, a századfordulós Bécsben játszódó történelmi krimit jelentetett meg, amelyeket a vonzó, mégis nagyon emberi nyomozó, az angyalarcú, önmarcangoló és kissé léha Gustav von Karoly személye köt össze. A félig magyar származású magánnyomozó első története azonban a Monarchia-krimik sorozatnak is első darabja lett, amelyben az ígéret szerint nemcsak Kneifl, hanem más írók a korszakban játszódó történelmi detektívregényei is megjelennek majd. Az ígéret 2018-ban teljesült be: az év két Monarchia-krimivel indult: Kneifl sorozatának következő kötetével és egy új szerző, Frank Tallis bécsi krimijével.
A Haláltánc harangszóra című regényben jobban megismerhetjük Gustav von Karolyt, akinek - úgy tűnik - épp jobbra fordul a sora. Bár továbbra is állandó pénzzavarban van, egyre közelibbé válik az idő, amikor apja, az őt oly sokáig félig-meddig megtagadó, magyar Batheny gróf végre a nevére veszi majd. Gustav épp szerelmi csalódását próbálja kiheverni, amikor rádöbben, az előkelő származás vállalása kellemetlen kötelességekkel is járhat. Apja ugyanis már jövendőbelit is keresett neki a dús keblű, kacér és tapintatlan bankárlány, Helene Stemann személyében. Miközben a leányzó sokatmondónak szánt pillantások kíséretében bájosan kipezsgőzi csekélyke vagyonából, Gustavnak ráadásul detektívmunkája is akad. A Stephansdom építőmestere épp 1889 szilveszterének éjjelén veti ki magát temploma északi tornyából, ám a tiszteletreméltó Schaumburg herceg szerint sokkal inkább gyilkosság történt. Így megbízza Gustavot, szabadkőműves-páholybeli pártfogoltját, hogy nyomozza ki a dómépítész halálának rejtélyét. A detektívnek ezúttal nemcsak barátja, Rudi Kasper főfelügyelő segít, hanem egy okos, független és bátor fiatal lány is, Clara Bernhard, aki megismerteti a fiatalembert a bécsi művésztársasággal és a bécsi nyomorral is. A nyomozás a leányanyák otthonától a püspöki hivatalon át egészen a dóm katakombáihoz vezet, a szereplők között pedig felbukkan egy zsidó rabbi, egy fajvédő orvos és néhány bécsi örömlány is.
Két könyv után már látszik, hogy Kneifl sorozata a hangulatteremtésben a legerősebb. Minél többet olvastam el Gustav von Karoly kalandjaiból, annál jobban megteremtődött előttem a nosztalgikusan, bár kritikával ábrázolt, századfordulós bécsi milliő: a kávéházak, biliárdszalonok, szabadkőműves-páholyok, bankházak, rendőrhivatalok, macskaköves utcák, gyors futású fiákerek világa. A könyvben ehetünk Sacher-tortát, amelyet maga Anna Sacher csomagol be gondosan, meghallgathatunk egy Strauss-operettet a Theater an der Wienben, egy szalonban pedig láthatjuk beszélgetni az ifjú Hugo von Hoffmanstahlt és Arthur Schnitzlert. A detektívrejtélyek is érdekesek, a szereplők azonban különlegességük ellenére - feminista nagynéni, nyomorból kikapaszkodott rendőrfelügyelő, svájci orvostanhallgató szerelem - kissé kétdimenziósak. Gustav azonban a maga időről időre elgyávuló, önmagáért aggódó, máskor viszont önfeláldozó hőssé váló személyiségével igazán rokonszenvesen emberi.
Kissé könnyű, kissé sznob, de nagyon bájos sorozat ez: tényleg a történelmi krimik kedvelőinek való.

Frank Tallis: Gyilkos illúziók
Monarchia-krimik, Max Liebermann 1., Magistra, 2018
Egy új kiadó - mindössze egy éve a magyar piacon - új szerzőt vezet be, nem sokkal azután, hogy új szerzőt vezetett be... Körülbelül így lehetne körülírni, mit is jelent Frank Tallis Gyilkos illúziók című kötetének magyar megjelentetése. A Magistra még csak az ötödik kiadott könyvnél tart, s máris négy szerzőt is elhozott a magyar olvasóknak: egy izlandi németet, egy németországi németet, egy osztrák németet - és most egy angolt. Próbálok visszaemlékezni, milyen merészségekkel kezdődött azoknak a kiadóknak (Agave, 21. Század stb.) a története, amelyeket már a könyves eszmélésem után alapítottak, de nehezen megy... Az azonban biztos, hogy a Magistra merész és eltökélt a tekintetben, mit és mennyit szeretne kiadni magyarul, minél előbb.
Új választásuk, Frank Tallis történelmi krimisorozatának lefordítása nagyon kedvemre való döntés volt! Mindig is szerettem az olyan történelmi detektívregényeket, amelyekben a nyomozókat az ügyek lélektani vetülete is érdekelte. Nagyon tetszett annak idején Jed Rubenfeld két regénye, amelyekben nagy teret kapott az 1909-ben Amerikába látogató Sigmund Freud és pszichoanalitikai módszerei (Akar beszélni róla?, Halálösztön). Amikor megismertem, azonnal dr. Laszló Kreizler rajongójává szegődtem, habár - sikeres minisorozat oda, olvasói siker ide - még mindig meggyőződésem, hogy Caleb Carr történelmi krimijei egy kissé túlbeszéltek (A Halál angyala, A sötétség angyala). Nos ilyen előzmények után természetes volt, hogy már a megjelenéskor azonnal szaladtam elolvasni azt a Bécsben játszódó történelmi detektívtörténetet, amelyben egy pszichiáter, Freud tehetséges tanítványa, Max Liebermann nyomoz: vagyis a Gyilkos illúziókat... A regény angol szerzője "civilben" maga is klinikai pszichológus, így a kötet orvosi és pszichológiával kapcsolatos részei igen megbízhatóak. Sokkal fontosabb azonban, hogy a megjelent regény alapján az író remekül ért a fordulatos cselekménybonyolításhoz, a hangulatteremtéshez és a karakterrajzhoz. Remek, egyedi, szerethető hőst alkotott, s könyvei hibátlanul idézik fel a századfordulós Bécs színeit, hangjait, ízeit. 2006 és 2018 között nyolc regény és egy hosszabb elbeszélés született Liebermann főszereplésével, s népszerűsége az egész angol nyelvterületen töretlen: ezért nagyon jó, hogy mi, magyar olvasók is elolvashatjuk első nyomozását  s talán nemsokára a többit is.
Ebben az izgalmas, sorozatkezdő regényben 1902-ben járunk:  egy belülről bezárt szobában holtan találnak egy ragyogó szépségű fiatal nőt, aki titokban médiumként dolgozott. A tetthelyről előkerül egy szintén belülről bezárt dobozka is, benne rejtélyes, óegyiptomi istenszobrocskával. Oskar Reinhardt felügyelő két lábbal áll a földön, épp ezért nemigen hajlandó elhinni, hogy Charlotte Löwenstein halálát a szellemvilág bosszúja vagy Széth isten átka okozta: ahhoz azonban, hogy közelebb jusson a valóságos bűntényhez, muszáj a legjobb barátja, Max Liebermann segítségét kérnie.
A fiatal pszichiáter nemcsak jóképű férfi, kiváló zongorista, elegáns úriember, s a modern, szecessziós művészet rajongója, de nagyon komolyan veszi a szakmáját is. Elkeseredett ellensége annak, hogy a "női hisztériát" elektrosokk-terápiával gyógyítsák, a kérdések erejében hisz, nem a kényszervallatásban, s feltett célja, hogy bebizonyítsa, a bűntények jó részét logikai úton hamarabb meg lehet fejteni, mint erőszak alkalmazásával, vagy a nyomornegyedek lakóinak automatikus bekasztlizásával. Mialatt azonban felügyelő barátjával a médium gyilkosa után nyomoz, újra és újra szembekerül a tekintélyre való hivatkozással, orvostársaival, akik nem mernek kiállni a modern elméletek mellett, s magas rangú rendőrökkel, akiknek csak a karrierjük és a társadalmi elismertségük fontos.
A rövid, izgalmas fejezetekből álló regényben végiglátogathatjuk a korabeli Bécs legkülönbözőbb jellegzetes helyszíneit a Prátertől a Szecesszió Házán át a Café Centrálig. Megismerhetünk híres korabeli alakokat a vicceket gyűjtő és osztályozó Freud professzortól a bravúros zenéjű Gustav Mahlerig. Betekintést nyerhetünk a korabeli eszmékbe: elénk lépnek a feminizmus, a szociáldarwinizmus, a fajelmélet, a nagynémet eszme és a modern kriminológia képviselői. De a legfontosabb talán az, hogy olyan szépen megírt, lebilincselően izgalmas és finoman szellemes krimit vehetünk a kezünkbe, amelyet újraolvasni is érdemes lesz.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
A Magistra Kiadó Monarchia-krimik sorozatának kötetei  
Történelmi krimik gyűjtőhelye  
Philip K. Dick művei
Amikor az Agave Könyvek 2003-ban megindította az amerikai sci-fi-író, Philip K. Dick (1928-1982) műveinek sorozatát, két pompás idézetet választott a reklámozására. Az első: "Philip K. Dick egyike a legbrilliánsabb sci-fi-szerzőknek. Bármelyik bolygón." (Rolling Stone) És a második: "Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott legelőször." (Terry Gilliam) Ennél találóbbat nem is írhatnék erről a fantasztikus íróról. Ez a raktárbejegyzés az ő könyvformában megjelent műveit sorolja fel.

1. Az Agave Könyvek életműsorozatának kötetei

Az ember a Fellegvárban, 2003, 2010, 2015, 2016
Palmer Eldritch három stigmája, 2003, 2014
Valis, 2004, 2017
Kizökkent idő, 2004, 2007, 2017
Ubik, 2004, 2009
Lenn a sivár Földön, 2005 (novellák)
Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, 2005, 2007, 2013, 2015, 2017
Figyel az ég, 2005, 2007, 2016
Kamera által homályosan, 2005
Időugrás a Marson, 2006
Csordulj könnyem, mondta a rendőr, 2006
Az Alfa hold klánjai, 2006
Dr. Vérdíj, 2007, 2016
Már megint a felfedezők, 2007 (novellák)
Várjuk a tavalyi évet, 2008
Galaktikus cserépgyógyász, 2008
Istenek inváziója, 2008
Szabad Albemuth Rádió, 2009
Visszafelé világ, 2009 
Csúszkáló valóságok, 2009, 2010 (válogatott írások)
A Titán játékosai, 2010
Az elektromos Lincoln, 2010
Timothy Archer lélekvándorlása, 2011
A Florix-8 küldötte, 2012
Egy megcsúszott lélek vallomásai, 2012
Az utolsó szimulákrum, 2013
A halál útvesztője, 2014 
Emlékmás, 2016 (novellák)
A végső igazság, 2017
Elektronikus álmok, 2018 (novellák)

Az Agave immár tizenöt éve folyamatosan ad ki Dicket. A sorozat Kuszkó Rajmund által tervezett, összetéveszthetetlen külseje 2015-ben még modernebbé és minimalistábbá változott: azóta a korábbi kötetek utánnyomásai is új borítót kapnak (többségüket Faniszló Ádám tervezi).
Újdonsült gyűjtők figyelmébe: új borítóval is, vagy csak abban, eddig a következő kötetek jelentek meg: 
Az ember a Fellegvárban, Valis, Kizökkent idő, Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, Figyel az ég, Dr. Vérdíj, Emlékmás, A végső igazság, Elektronikus álmok

2. Korábban megjelent önálló kötetek

Galaktika 52., Móra, 1983 (novellák)
A halál útvesztője, Móra, 1986
Transz, Cherokee, 1992
Ubik, Móra, 1992
Szárnyas fejvadász: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokról?, Valhalla, 1993
A kozmosz bábjai, Valhalla, 1998
Különvélemény, Szukits, 2002 (novellák)

Dicket nagyon későn engedték be Magyarországra: az első áttörést a még antológiaformájú 52. Galaktika hozta meg, majd a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatába is bekerült egy Dick-regény. Magánvéleményem szerint azokból a kötetekből, amelyek az Agavénál is megjelentek, az új változatot érdemes beszerezni: ám a Transz és A kozmosz bábjai még azóta sem jelent meg az életműsorozatban. Ami a novellákat illeti: az én Dick-rajongásom a Galaktikával kezdődött (különösen a Reggeli szürkületkor című elbeszéléssel, ami azóta még nem jelent meg kötetben), s igazán a Különvélemény-kötet óta tart.

3. A novelláskötetek tartalma

Galaktika 52. (8)
A sors kereke, Háborúsdi, Pat ajándéka, A védők, Helyreigazító csoport (= Sorsügynökség), A pszi, Reggeli szürkületkor, Dadus
Különvélemény (10)
Különvélemény, Második változat, Imposztor, Emlékmás, A citadella, Apáink hite, Elektromos hangya, Amit a holtak mondanak, Kémek, A legutolsó történet
Lenn a sivár Földön (16)
Ruug, A koponya, Fizetség, Kolónia, Az akasztott idegen, Az aranyember, Az utolsó mester, Közvetlen értékesítés, Lenn a sivár Földön, Közterm, Kétbalkezes Orfeusz, Pisze Pat idejében, A kis fekete doboz, Háború a zidiótákkal, Isteni vita, A Rautavaara-eset
Már megint a felfedezők (16)
Bizonyos életformák, Pat ajándéka, Nulla-T, Az Urat szolgálni, Itt a piros, Hulla vagy, Foster!, Tehetségek világa, Hívja a vevőszolgálatot!, A Yancy-profil, Már megint a felfedezők, Vízipók, Valami a tempunautáknak is jár, Az előszemélyek, A Szibülla szeme, Remélem, hamarosan megérkezem, A szerző utógondolatai
Emlékmás (12)
Emlékmás, Prominens szerző, Sorsügynökség, Az utód, Különvélemény, A Megőrzőgép, Második változat, Szuvenír, Apáink hite, Hazárdjáték, A sors kereke, Mi az ember?
Elektronikus álmok (10)
Kiállítási darab, Az ingázó, Seholsincs bolygó, Az akasztott idegen, Közvetlen értékesítés, Az álapa, A pántkészítő, Hulla vagy, Foster!, Mi az ember?, Közterm

Kötetben mindeddig összesen hatvan elbeszélés jelent meg. Az Elektronikus álmok című Agave-kötet azért tartalmaz sok átfedést, mert épp azt a tíz elbeszélést tartalmazza, amelyből nemrég Philip K. Dick’s Electric Dreams címmel televíziós antológiasorozat készült.
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
A mai poszt három kiváló történelmi detektívregényt fog össze. Mindegyik még inkább a 19. század sztorija: Hász Róbert regénye 1902-be repíti vissza az olvasót, Böszörményi Gyula sorozatzárója felváltva játszódik 1893-ban és 1901-ben, az elsőkönyves Sipos Gergő pedig 1854-be helyezi történelmi kalandozását. Mindhárom regény markánsan más könyvegyéniség, de közös bennük, hogy mindet érdemes elolvasni.

Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja
Kortárs, 2017
Nem szégyellem bevallani, hogy ezt a könyvet a címe adta el nekem. A benne szereplő három dolog - a pandúrdetektív kifejezés, amelyet korábban még életemben nem hallottam, amelynek nosztalgikus, mégis idegen hangulata van, és amely azután a könyvben mindössze még egyszer fog előfordulni (!); az, hogy a cím előrejelzése szerint épp egy bűvös tizenhárom napig tartó nyomozásról olvashatok majd; és a főszereplő jellegzetes neve - mind nagyon jó történelmi krimit jósoltak. Meg persze egy kicsit többet annál, hiszen a regény szerzője, Hász Róbert a szegedi Tiszatáj főszerkesztője, akinek számos szépirodalmi munkáját lefordították franciára, németre, olaszra, és rangos, olykor külföldi díjakat is elnyert már. Vagyis a zsánerhez nem a bestseller hanem a szépirodalom felől közeledett, amikor megírta ezt a történelmi detektívregényt, amely 1902-ben játszódik a vajdasági (akkor még monarchiás-magyarországi) Zomboron.
Nos, nem kellett csalódnom, nagyon élveztem a könyvet: amelyben a saját múltja után is kutató, talált gyermek Fábián rejtélyes kettős gyilkosság nyomába ered, s eközben bordélyoktól és tisztes úri házaktól kártyaszalonon és erdészházon át a spiritiszta szeánszokig és a rendőrség kiábrándítóan szűkös irodájáig mindenféle elképesztően hangulatosan megidézett, századfordulós helyszínen megfordul. Persze mindenhol folyamatosan új titkokba és bűntényekbe ütközik, amilyen az eltűnt fiú, az elcsúfított leány, a férfiakat szerető úriember, a lányokat kitartó gazdag, a csinos nadrágos zsaroló és a méltatlan örökös esete.
Ráadásul igencsak paradox érzéseim is támadtak olvasás közben. Ha ugyanis az ember kezébe vesz egy Kondor Vilmos- vagy egy Baráth Katalin-kötetet, akkor tudja, hogy elsősorban (történelmi) krimit olvas, másodsorban kortárs regényt. Ha viszont fellapozza mondjuk Móricz Zsigmond Forró mezőkjét, akkor tisztában van vele, hogy elsősorban szépirodalomban lapozgat, aminek némiképpen bűnügyi a cselekménye. Hász Róbert könyve esetében a helyzet azonban nem ilyen (sznoboknak és régi vágású olvasóknak kedvezően) tiszta: ez a könyv ugyanis egyfelől sem több, sem kevesebb, mint egy megdöbbentően jó és izgalmas történelmi detektívregény. Teljességgel komolyan veszi azt az olvasói elvárást, hogy ide bűntények, nyomok, kutató-nyomozó szereplők, titkok, elhallgatások, botrányok és bűnjelek szükségeltetnek, a megoldást nem lehet tragikusan elmismásolni és a végén - valamennyire - helyre kell állnia a - persze jóvátehetetlenül, de mégis, épp csak átmenetileg - elromlott világnak. És én nagyon boldog vagyok, hogy egy "igazi" író hajlandó ennyire komolyan venni azt a műfajt, amelyben alkot. A többé-kevésbé kortárs szépirodalom gyakorlatilag valamennyi úgynevezett bűnügyi regénye ugyanis azzal vált emlékezetessé eddig, hogy direkt eltért a zsáner szabályaitól - jó olvasni egy üdítő kivételt.
Gozsdu Elek 1905-ben
Félek viszont, hogy lesznek szigorú kritikusok, akik emiatt rálegyintenek majd erre a kötetre: mert szabályosan játszik, akkor pedig lektűr és nem szépirodalom lesz a szemükben. Pedig kár volna itt leragadni: hiszen nem véletlenül utalgattam Móriczra. A Fábián Marcell... szövege ugyanis helyenként épp olyan erős és mellbevágó, mint egynémely Móricz-regényé. A szereplőformálás néhol anekdotikus, amely jó kapcsolódás a századforduló prózai tendenciáihoz: a kilencszázas évszázadkezdet krimije időnként a kora nyelvén és kora prózapoétikai eljárásainak segítségével szólal meg. Nem is beszélve a témákról: Gozsdu Elek nemcsak mellékszereplője ennek a könyvnek (hiszen valóban mintegy tíz évig zombori alügyész volt), de mintha a gozsdui novellavilág is ihletőjévé vált volna némely jeleneteknek a könyvben. De valahol ott lebeghet mögötte Krúdy meg Mikszáth árnyéka is - és ezek csak az én asszociációim.
Összefoglalva tehát: a könyv kiváló bizonyítéka lehet annak, hogy posztmodernség utáni, kortárs prózaszöveget úgy is lehet írni, hogy egyúttal óraműves precizitással megalkotott, szabályos detektívtörténet legyen belőle. Amit mindenki élvezhet, sőt, esetleg remélheti, hogy "sorozat lesz".

Sipos Gergő: Szent Domonkos kertje
Mogul, 2017
Nem volt könnyű hozzájutni ehhez a kötethez, de megérte. Elviekben már tavaly kaphatóvá válhatott volna a Bookline-on, de végül kénytelen voltam közvetlenül a kiadói-szerzői oldalon át beszerezni, miközben számosan próbáltak lebeszélni róla azzal, hogy (szinte) magánkiadású könyv, úgyhogy, hm, nem érdemes ennyit üldözni. Nos, nem is tévedhettek volna nagyobbat: a Szent Domonkos kertje nemcsak élvezetes és jól megírt történelmi detektívregény, de - bízom benne - talán egy írói pálya jól sikerült kiindulópontja is.
Főhőse Fenyvessy Márton, a magyar detektív, mesterlövész és kalandor, akit eddig sajnálatos módon nem ismertünk. Pedig mindig ott volt a 19. századi magyar történelem forgatagában: a legjobb barátját pedig úgy hívták, Görgey Artúr... A Szent Domonkos kertje előjátéka a szabadságharc kezdetekor, 1848. szeptember 30-án játszódik, Lóréven: itt és ekkor akasztatta fel a fiatal Görgey kémkedésért és hazaárulásért Zichy Ödön grófot. A napjainkra már kiválóan feldolgozott történelmi eseménysornak (lásd az itt, a blogon is ajánlott A Zichy-gyémántok című kötetet) azonban ezúttal egy új szereplőjével ismerkedhetünk meg: azzal, aki meghallgathatta a gróf utolsó szavait, aki tudja, miként is halt meg pontosan - és aki hat évvel később elindul, hogy megszerezze a titokzatos Zichy-gyémántokat az emigráció számára. Vagyis Fenyvessy Mártonnal, a szabadságharc egykori őrnagyával: aki kincset keresni érkezik a kospataki kastélyba, ám azonnal egy titokzatos gyilkosság rejtélyével szembesül. Nekikezd tehát - szívósan, logikusan, mindenkire gyanakodva - a nyomozásnak, amelyet azután igazi, klasszikus krimirejtélyes módon, bűnjeleket keresgélve, holttestet tanulmányozva old meg. Közben kiderül, tulajdonképpen senki sem az, aminek mondja magát; továbbá fejthetünk titkosírást, vallathatjuk a csillagos eget, elmerülhetünk egy rózsafüzér - nagyon is evilági - titokzatosságaiban, s mindent megtudhatunk a korabeli mesterlövészetről. Ám az igazi titok még ekkor is leleplezetlen: ki üldözi Fenyvessyt olyan kitartóan, s mit akarhat tőle. Persze végül a minden fordulatával, csavarásával meglepni képes, kalandos detektívregényből ez is kiderül.
A kötet szerzője, Sipos Gergő, tanár Leveleken, egy kis nyírségi településen. Egyformán érdekli a történelem, a csillagászat és a néprajz, nemrég pedig szeretett községéről adott ki riportkötetet Legendárium címmel. A Szent Domonkos kertje az első regénye. Ez a három mondat (megfelelő tulajdonnévcserékkel) kifejezetten jól mutatna egy elsőkönyves amerikai író kötetén: nálunk viszont sajnos nem feltétlenül első számú ajánlólevél. Furcsa, mennyire függ egy könyvnek nemcsak a fogadtatása, de már az elfogadása is a körítéstől. Anélkül, hogy Hász Róbertet és könyvét összehasonlítanám Sipos Gergővel és az ő könyvével, mulatságos, hogy előbbi a kritikákból ítélve milyen sok kényes ízlésű irodalmárt is rávett egy zsánertörténet elolvasására, mivel egyebekben elismert, kortárs író, akitől a közvélekedés szerint érdemes bármit elolvasni, művét pedig a rangos Kortárs Kiadó jelentette meg. Ezzel szemben utóbbi író nem tör ilyen babérokra, csak krimiszerető saját olvasóit szeretné megtalálni, mégis van olyan történelmikrimi-rajongó a környezetemben, aki kerek-perec közölte, á, magánkiadású könyvet biztos nem fog a kezébe venni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mint könyv, a Kortársé csodásan és hibátlanul van szedve, de a borítógerince a könyv negyedének elolvasása után szabályosan fehérre kopott, míg a Mogul kötete számos sajtóhibával küzd, a borítója viszont álomszép, egyértelmű, hogy nincs igazság a földön.
Görgey Artúr 1848-ban
Igen, amennyiben egy nagyobb és gyakorlottabb könyves műhely állna a Szent Domonkos kertje mögött, lehetne még jobb könyv. Mert megírni ugyan képtelen lennék egy ilyen jó regényt, de azt azért érezni vélem, melyik mondatokat húznám ki belőle, hogy néhol egy kicsit feszesebb legyen. Ahogyan Fenyvessy jellemzésére is lenne pár ötletem: az például nem igazán derült ki, miként is néz ki ez a harmincöt esztendős, villámgyors észjárású detektív; ezzel szemben néhány leírás, amely igyekezett a személyiségét bemutatni, talán kissé hiteltelenül túldicsérte. Szóval kellene még egy lektor Fenyvessy-történetéhez: mivel más elsőkönyves írók ezt megkapják a sorstól, a dolguk is könnyebb. Mégis hálás vagyok a Mogul Kiadónak: nélkülük ugyanis nem olvashattam volna el a Szent Domonkos kertjét.
A jövő még nyitott: az író közben ingyenesen elolvashatóvá tett egy Novemberi vihar című kisregényt Fenyvessy egyik rövid kalandjáról, s a második regényén dolgozik. Bízom benne, hogy az a projekt nem marad meg a Szent Domonkos kertje szintjén, mert bármilyen meggyőző a könyvtrailer, a színes rendelési oldal, a Facebook-híradások sora és a lehetőség, hogy a dedikált regényt egy kellemes beszélgetés keretében maga az író nyújtsa át Budapesten vagy vidéken, érzésem szerint az elismert, nagybetűs Íróvá váláshoz még hiányzik valamilyen külsőség. Én pedig nagyon szeretném nagybetűs Íróként látni Sipos Gergőt.

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Könyvmolyképző, 2017
Ééééés - itt a vége!... Ambrózy báró története befejeződött, megjelent a négyrészes Ambrózy báró esetei sorozat negyedik kötete, lezárult Hangay Mili kisasszony históriája: egyszóval végre elolvashattam a Nász és tébolyt. És aztán őszintén át kellett gondolnom, mi is a véleményem erről az egészről: Magyarország talán legsikeresebb young adult és (ifjúsági) történelmikrimi-sorozatáról. Kezdettől vettem és ettem (pontosabban faltam) ezt a sorozatot. Eleinte utáltam, aztán rajongtam érte, végül négy éven át ingadoztam ide és oda, mintha virágszirmokat tépkednék. A Leányrablás Budapestent nem szerettem, A Rudnay-gyilkosságokat szerettem, a Beretva és tőrt nagyon szerettem, az Ármány és kézfogót utáltam, a Bitó és borostyánt szerettem - és akkor jött a Nász és téboly. A - mondhatni - tökéletes regény esete.
Egy szabályos, kerek, önmagában is pompásan megálló, elképesztően izgalmas detektívrejtély pazar monarchiás hangulattal, a századfordulós Budapest minden eddiginél kézzelfoghatóbb és szuggesztívebb bemutatásával, sok-sok kikacsintással a korra és híres (köz)szereplőire Krúdy Gyulától Erdős Renée-ig. Továbbá egy Vörös Pöttyös könyvhöz illően nőhódító, elátkozott múltú, sötét titkokat őrző, végtelenül rokonszenves és kifejezetten valóságos személynek tűnő férfi főhőssel: a félkarú és Sherlock Holmes-hoz méltóan eszes Ambrózy Richárd báróval. És, igen, ott van még az ő hűséges, találékony, bátor, felvágott nyelvű és önfeláldozó detektívsegéd-menyasszonya, Hangay Mili kisasszony is: aki számomra hat könyv óta először volt elviselhető, sőt azonosulásra késztető szereplő.
A nyomozás két szálon fut: napjainkban, vagyis 1901 kora tavaszán a báró és Mili esküvőre készül. Semmi sincs azonban rendben: a háttérből egy hátborzongatóan elszánt sorozatgyilkos mozgatja a szálakat, aki állítása szerint nem akar semmi mást, mint boldoggá tenni Ambrózy bárót, akár más emberek élete árán is. Így aztán gyökeresen új helyzet áll elő: miközben csevegő hangú leveleivel egy ördögi mód logikusan gondolkodó elmebeteg diktálja az egyebekben vakmerő és szuverén detektív minden lépését, ha Ambrózy egy kisujjnyit is eltér a rejtélyes boldogság-tervtől, minden alkalommal meghal egy ember. Még szerencse, hogy a mindent látó és mindenhová elérő levélíró, Wâr alaposan lebecsüli Milit. Bár a lány először maga sem tudja, mit kezdjen a helyzettel, amelyben élete szerelme pusztán azért kéri meg a kezét, mert egy őrült tömeggyilkos ezt óhajtotta, végül megérti, rá vár a feladat, hogy megoldja Ambrózy báró legnehezebb esetét. Eközben a másik történetszál főszereplője maga Ambrózy. 1894-et írnak, amikor a húszéves fiatalember sebzett lélekkel járja a kocsmákat és húzatja a cigánnyal, így akarva elfelejteni apja halála miatt érzett gyászát és a jövőjével kapcsolatos teljes tanácstalanságát. Hamarosan azonban rátalál a feladat, s lassanként azzá a zseniális detektívvé válik, akiért (2014 óta) mindenki rajong. Kicsit más azonban még, mint a Leányrablás Budapesten hőse: nem cinikus, nagyon szerelmes és ezt nem fél kimutatni sem - továbbá megvan mindkét karja. De már nem sokáig...
Erdős Renée 1899 körül
Elképesztően élveztem ezt a könyvet. Nem tudtam letenni és olvasás közben egyszer sem jutottak eszembe szokásos kifogásaim, azaz hogy túl körülményes volna a stílusa, túlzottan is idegesítene benne Mili alakja, vagy túl mondvacsináltak lennének a cselekmény fordulatai. Még az apróbb logikátlanságait is boldogan elfogadtam: annyira erős volt a szöveg hangulata, olyan okos volt a nyomozás rejtélye, és - olyan, de olyan jó volt végre Mili és a báró kapcsolatának a rajza. A  felejthetetlen zárójelenetre már teljességgel el voltam varázsolva (pedig ennek tényleg van egy-két kifogásolható részlete: például sejtelmem sincsen, miért kellett nézőközönségként az egész tehetetlen rendőrséget felvonultatni): ott ültem az első sorban, arcomon üdvözült vigyorral és csak néztem, mi történik.... Ami egyébként csak azt mutatja, hogy már nem vagyok young adult, mások véleménye szerint ugyanis a főszereplők kapcsolatának rajza vagy Mili ábrázolása itt épp halványabbra sikerült, mint az előző könyvekben: vagyis én egészen mást értek szuggesztív ábrázoláson, mint a fiatalabb olvasók.
Már csak egy dolgot nem értek (mert tudom, nekem mindig nyafognom kell): ez a regény mintegy ötszáz oldal. Ha hétszáz oldalas lenne (mint a III. kötet, amit bár el tudnék felejteni), szépen tartalmazhatná a két főszereplő megismerkedését az első kötetből, s egy közös nyomozást, ami összehozza őket addig a pillanatig, amivel a Nász és téboly indul. Igaz, akkor nem volna sorozat (bár az utolsó oldal után sem tartom elképzelhetetlennek a nyomozó páros további küldetéseit), csak egyetlen pompás történelmi detektívregény. De tényleg: ha Richárd és Mili nélküle is ilyen izgalmasak, miért is kellett végigolvasnom Hangay Emma szerteágazó történetét a korábbi több ezer oldalba fűzve?

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában

Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor