Könyvpárok 3. - Kultusz és emlékezet
Ez a mai könyvesposzt két igen fontos és nagyon jó könyvről szól: mindenképpen szeretném őket szerepeltetni őket a blogon, hátha valaki itt figyel fel rájuk. Ami összeköti őket, hogy mindkettő a kultusz és az emlékezet működését vizsgálja.

Rainer M. János: Az 1956-os magyar forradalom - Bevezetés
Osiris, 2016
Ez a könyv háromszoros meglepetést okozott nekem. Az elsőt már akkor, amikor kézbe vettem: interneten vásároltam ugyanis, s afféle egyetemi tankönyvre hasonlító, szép, fehér papírú, vaskos Osiris-kötetnek képzeltem. Jelen könyv azonban jóval nagyobb, nemcsak kemény kötéses, de szép papír védőborítója is van, belül pedig hatalmas, kitűnő felbontású, s többségében eddig ritkán, vagy egyáltalán nem publikált fényképek díszítik: ha jól számoltam, nyolcvanhét. A papírja is fényes, finom illatú, s fejezeteit színes záróoldalak választják el, mint valamiféle képzőművészeti albumban. Így reprezentatív ajándéknak is kiváló.
A második meglepetés azonban, hogy a szövege ennek ellenére nem rövid, jelképes, fényképkísérő történelmi összefoglaló, hanem egy pompás és nagyon sokoldalú, árnyalt elemzésekkel teli tanulmány, amely tucatnyi okos fejezetben összegzi 1956 lényegét, mégpedig teljességgel modern módon, az eddig elvégzett kutatások eredményeit messzemenően figyelembe véve, minden hősi póztól, mítosztól és politikai pepecseléstől mentesen. Szó esik benne arról, miért és milyen nézőpontokból volt 1956 világesemény. Az előzmények, a szovjet típusú rendszer berendezkedésének, a diktatúra működtetésének és hanyatlásának bemutatása nem az unásig ismert eseménytörténet újramesélésével, hanem a totalitárius rendszerekkel kapcsolatos elméletek rövid áttekintésével történik, eltöprengve azon, mennyiben hasonlítottak a korszak magyarjai a sokat elemzett Homo Stalinicusra, s miért, miben térhettek el attól. Rainer M. János, Nagy Imre életrajzírója új fényben láttatja 1956 nagy történetét is, amelyben szintén nem a cselekedetek egymásutániságára, sokkal inkább a lehetséges forgatókönyvekre, s azok valóra (nem) válása okaira koncentrál. Majd sorra fejezetet kapnak nála olyan témák, mint 1956 társadalomtörténete, a forradalom eszméi, szimbólumai, szervezetei, az 1956-os erőszak és a szabadságharc nemzetközi környezete. Végül a könyv utolsó harmada 1956 hatásaival, elfojtott és szabadjára engedett, valamint jelenkori emlékezetével foglalkozik, s ennek során szembe kell néznie a forradalom emlékezetének legendásításával, átpolitizálásával, s azzal is, hogy még szakszerű forradalomértelmezésből is - talán örökre - többféle létezik: "1956 örökre nyitott történet: értelmezhető a totalitárius alávetés kísérlete elleni lázadásként, a liberális demokráciához való visszatérésre vagy valami új, valóban önigazgató szocializmus felépítésére irányuló szándékként, és az önazonosságában megsértett nemzet szabadságküzdelmeként is." (172. o.)
Egyszerűen nem lehet mást írni róla, mint hogy ez a tökéletes könyv azoknak, akik meg akarják érteni 1956-ot. S ezzel kapcsolatos a harmadik meglepetés: nem tudom, milyen kiadói döntés miatt, de a külső borítón nem szerepel a könyv mindent megmagyarázó alcíme: Bevezetés. Márpedig számomra ez rejti a lényeget, hiszen Rainer M. János törekvése nyilvánvalóan egy az angolszász világban olyannyira megszokott Very Short Introduction elkészítése 1956-ról: egy ilyen könyvnek nagyon okosnak, adatoltnak, tömörnek, sűrítettnek, megbízhatónak, sokoldalúnak és gondolatébresztőnek kell lennie. Több nagy kutató talált már rá úgy élete témájára, hogy egy-egy VSI-vel találkozott róla, s azután örökre a tematika rabjává vált. Kívánom, hogy e könyv minél több olvasójával is történjen valami ilyesmi: ez a Bevezetés akár arra is alkalmas lehet, hogy egy egész generáció átgondolja a napjainkra lassan emlékművé dermedő 1956 lényegét.

Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz 1919-1944
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016
Turbucz Dávid nevére először akkor figyeltem fel, amikor 2011-ben remek életrajzot jelentetett meg Horthy Miklósról. Három évvel később a könyv bővített és javított változata is napvilágot látott: ma már ez is ott áll a polcomon. S közben természetesen figyeltem a megjelenéseit és a blogját, amelyet egy ideig a Horthy-kultusz régi és mai vetületéről vezetett. Eközben a történész ledoktorált, tudományos munkatárs lett az MTA BTK Történettudományi Intézetében - és azután végre megjelentette ezt a könyvet, hosszú éveken át végzett kutatási eredményeinek összefoglalását. Ez vaskos kötetet tesz ki: 464 oldal, ebből több mint 150 csak mellékletekkel, táblázatokkal és a források jegyzékével van tele, s található benne 32 színes képtábla is 55 képpel, továbbá 1976 lábjegyzet.
A szerző elképesztő alapossággal több ezer forrás, újságcikkek, interjúk, emlék- és életrajzi könyvek, tankönyv-fejezetek, versek, dalok, prózai írások, ünnepi beszédek, politikai beszédek és pamfletek, plakátok, festmények, szobrok, ünnepi dekorációk, rádióműsorok, filmhíradók és mozgóképek alapján vonja le következtetéseit, miután bemutatta, mi is egyáltalán a kultusz (netán személyi kultusz), a mítosz és a vezérkultusz, s mennyiben alkalmazhatók ezek a fogalmak a Horthyt övező körülményekre és eseményekre. Akár az általa készített statisztikák, fogalmi rendszerezések és meghatározott fő kultuszelemek, akár a nagy bőséggel bemutatott eseménytörténet és rítusok (kormányzóválasztás, vitézavatások, utazások, bevonulások, évfordulós és születésnapi köszöntések, kormányzósértési perek) felől közelítünk a témához, mindig az derül ki, hogy egyrészt az hihetetlenül érdekes, másrészt, hogy tökéletesen unikális: erről, ilyen alapossággal és teljességgel még senki sem írt a magyar történettudományban.
Épp ezért mindenkinek csak ajánlani tudom a rendkívül hivatalos (bár igen szép) külsejű kötetet. A hírek szerint a szerző következő nagy projektje a huszadik század második felének Horthy-képét vizsgálja: én már szeretném ennek az összefoglalását is egy hasonlóan nagy könyvben olvasni.

Link
Könyvpárok 1. - Boleyn Anna és a Romanovok
Könyvpárok 2. - Két könyv 1956-ról a Jaffától
Miért volt jó Christie-t venni karácsonyra?
Agatha Christie-rajongó vagyok. Az Hercule Poirot karácsonya című regény külön kedvencem. Különösen karácsonykor szeretem újraolvasni. Azonkívül mindig is megigézett a Christie-t karácsonyra (A Christie for Christmas!) reklámszlogen, amelyet angol nyelvterületen szerettek alkalmazni a krimikirálynő új köteteivel kapcsolatban.
Nem csoda hát, hogy amikor idén egy teljesen egyedülálló könyv jelent meg az Európánál, az írónő összes karácsonyi történetét tartalmazó omnibusz Karácsonyi krimik, nemcsak magamat ajándékoztam meg vele, de azokat is, akik fontosak számomra. Biztosan vannak olyanok, akik szerint buta voltam, hisz mindez csak újra kiadás: én azonban úgy éreztem, be kell szereznem.
Valóban, ezek az írások megvoltak már nekem, hiszen lelkesen gyűjtöttem a kemény kötéses Christie-összkiadást, amely tavaly véget ért. De így, egy csokorba gyűjtve, csak a karácsonyi történetek rendelkeznek valamilyen különös varázzsal. Például mindegyikben szinte előtérbe tolakszik az ünnep leírása, a karácsonyi szertartások, szokások, fogások, csemegék ábrázolása. Amelyeknek (egy szekrénybe zárva rejtegetett karácsonyi ajándéknak, néhány pukkanós léggömbnek, a várva várt karácsonyi pudingnak vagy éppen az éjféli misének) természetesen funkciója is van a krimicselekményben, ám ugyanakkor mindegyik ellenállhatatlanul békebeli hangulatot áraszt, egyébként annak ellenére, hogy például a két, a karácsonyi puding ötletére épülő elbeszélésben pontosan az a legnagyobb különbség, hogy míg a korábbiban a nagy, vidéki, családi karácsony még színtiszta valóság, a másodikban már inkább csak repedező hagyomány, amelyet kizárólag a nosztalgia tart egyben.
S van egy másik nagy előnye is egy ilyen omnibusznak. Kínálkozó ajándék, igen szép kivitelű, ám ennek ellenére vonzó árú kötet: kiválóan alkalmas arra, hogy megajándékozzuk vele azt, akit szeretünk, s egyszer s mindenkorra Agatha Christie-rajongóvá tegyük. Ráadásul véleményem szerint az Hercule Poirot karácsonya az egyik legjobb Poirot-könyv, a kötet zárónovellája pedig Miss Marple pompás bemutatkozása, okos rejtéllyel és olyan jó, igazi irodalom, emlékező-felidéző-mesélő szöveggel, amely bármely, az elbeszéléstechnikák bűvöletében élő bölcsészt is elkápráztatna.
Így aztán mindenkinek csak ajánlani tudom a kötetet (feltéve, ha még maradt belőle a boltokban). Egyrészt Christie-t kapni nemcsak karácsonykor öröm. Másrészt jövőre is lesz karácsony!

Link
Találkozás a halállal - Linkgyűjtemény Agatha Christie tiszteletére
Könyvpárok 2. - Két könyv 1956-ról a Jaffától
Igazán nem nehéz rájönni, hogy ennek a Könyvpárok posztnak mi kötheti össze a két könyvét. Három dolog is. Egyrészt mindkét kötet a Jaffa kiadó történettudományi sorozatában jelent meg, igaz, az egyik a kemény fedelű, a másik pedig az általam montázsosnak keresztelt alsorozatban. Másrészt mindkettőt kiváló történészek írták, akiknek már olvasható volt több korábbi kötetük is a Jaffánál. Végül: mindkettő 1956-ról szól, természetesen illeszkedve a tavalyi év témájához, ám egyik sem a hagyományos nézőpontból.
Azt hiszem, várható volt, hogy 2016-ban, amikor Magyarország az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára emlékezik, elárasztják majd a boltokat a témáról szóló könyvek. Ehhez képest, be kell valljam, egy kissé csalódnom kellett. Igaz, év végére megjelent néhány alapvető könyv Szakolczai Attilától, Eörsi Lászlótól vagy éppen Rainer M. Jánostól, de ők eddig is publikáltak már a témában, így csak folytatták a munkájukat. Ezen kívül azonban szinte csak naplókat, memoárokat, hősi emlékezéseket sikerült a boltokba küldeni, amelyek ugyan nagyon fontosak, s mindegyik egy-egy új szeletet tesz hozzá az emlékekhez és az adatokhoz, de egy memoár mégiscsak egyszerű forrás. Valamiért azt hittem, hogy így, majdnem harminc évvel azután, hogy a téma szabadon kutathatóvá vált, már több szakirodalmi feldolgozás és tudományos boncolgatás, viszont kevesebb puszta visszaemlékezés jelenik meg majd meg az évfordulós könyvpalettán.
A posztban szereplő két könyv kivétel: igen jók, szakszerűek és természetesen túllépnek azon, hogy forrásokat gyűjtsenek össze. Sőt, azok elrendezgetésével gyökeresen új képet adnak 1956 egy-egy pillanatáról.

Takács Tibor: A párttitkár halála - Egy 1956-os gyilkosság történetei
Jaffa, 2016
Takács Tibor új könyve teljesen sajátos látószögből közelít egy 1956-os, a forradalom szoros következményeként elkövetett, de már a forradalom és szabadságharc leverése utáni gyilkossághoz. A szerző már elmondott néhány látszólag periférikus, valójában reprezentatív, s nagyon emberi történetet a Kádár-kori állambiztonság működéséről a Szoros emberfogás - Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban című, szintén a Jaffánál megjelent kötetében. Nekem azonban ez a mostani fényévekkel jobban tetszett: kerek volt, egybefüggő, izgalmas, személyes hangú, mégis szakmailag kifogástalan, hihetetlenül nagy forrásbázisra épült, nem hagyományos kutatói módszereket is használt, s végeredményében is rendhagyó következtetésekhez jutott el.
A gyilkosság, amelyet feldolgoz, valóban egy párttitkár halála: 1956. december 10-én megérkezett Dabasról Gyónra Biksza Miklós, a nap végén pedig már nem élt. A tanácsházáról futott ki az utcára, közben lövéseket adott le a fegyverével, míg egy üres telken néhányan elállták az útját, bántalmazták, majd egy férfi saját fegyverével agyonlőtte. Meglehetősen egyszerű, nem túl vonzó történet, hisz teljesen hiányzik belőle például a hősiesség: sem a gyilkos, aki csak a legvégén keveredett az eseményekbe, sem a dulakodó gyóniak nem állíthatóak be szabadsághősöknek, ám az agresszív, a segítséget elutasító, pánikban a semmi felé menekülő, lövöldöző Biksza sem az a kommunista mártír, akinek később bemutatni próbálták. Az ügyben azonban nem az az igazán érdekes, hogy mi történt és miért (bár erről is sok minden kiderül a könyvből), hanem az a sok-sok történet, amelyet utóbb sikerült belőle létrehozni. Vallomások, emlékezések, peres eljárások forgatókönyvei (hat különböző ügy lett az esetből, a gyilkost sohasem fogták el, halálra ítéltek viszont olyanokat is, akik kifejezetten menteni akarták Bikszát), a tanúk önmaguknak és a hatalom számára megkonstruált történetszövedékei, ünnepi beszédek és mementók foszlányai a szocializmus idejéből és a diktatúrával leszámoló jelenkorból: mind teljesen különbözőképpen mutatják be a párttitkárt, a gyilkost, a többieket, az indítékokat és a következményeket.
Mintha még abban sem lehetnénk biztosak, hogy kideríthető, valójában mi is történt egy ilyen látszólag egyszerű, taszító és gyorsan feltárt ügyben. Az "igazságot", amelyet elvileg a történettudomány keres, örökre eltakarják a vallomások, az emlékátformálások, a diktatúra és az emlékezet működése. Ennek a sajátos folyamatnak az alapos bemutatása, a széles látókörrel megírt, adat- és kétséggazdag szöveg és a sok új kérdésfeltevés azok számára is izgalmas olvasmánnyá avathatja A párttitkár halálát, akik a téma iránt nem igazán érdeklődnek: hiszen a kötet azt a kérdést is boncolgatja, mennyire ismerhető meg a forrásokból a múlt valósága, ez pedig általános érvényű, egyáltalán nem csak 1956-hoz kapcsolódó probléma.
Hozzáteszem: ezzel a kérdéssel mintha nem akarnánk szembenézni. Bár a szerző könyve alcímének az Egy 1956-os gyilkosság történeteit adta, utalva a sok-sok párhuzamos történetre, amely feltárulhat a kutató, olvasó előtt, a legnagyobb könyváruházakban (Libri, Bookline, Alexandra) a történetei szóból történet lett. Ilyenek vagyunk: egy igazságot akarunk, egy történetet akarunk - még ha lehetetlen is.

Tabajdi Gábor: Budapest a szabadság napjaiban - 1956
Jaffa, 2016
A szerző 2013-ban jelentkezett először a sorozatban önálló köteteivel. A Kiegyezés Kádárral - "Szövetségi politika", 1956-1963 című könyv azt mutatta be, hogyan jött létre a híres kompromisszum Kádár János, 1956 forradalmának leverője és a szabadságharcot elvesztő, a megszállást visszakapó magyar nép között, hogyan vált Kádár zsarnokból és bábból elfogadott, sőt kedvelt vezetővé, s hogyan találta meg azt az utat, amely elvezette a diktatórikus eszközökkel letört magyar társadalmat a ma is nosztalgikusan emlegetett, jóléti hetvenes évekhez. Egészen más nézőpontú kötet volt A III/III. krónikája, amely a Kádár-korszak belügyének, elhárításának történeteiből nyújtott át az olvasónak szigorú kronológiába szedve egy roppant izgalmas és kifejezetten reprezentatív ízelítőt. Ezt követte két évvel később a Budapest a titkosszolgálatok hálójában 1945-1989, egy olyan kifordított nézőpontú "útikönyv", amely méltó folytatója volt a Tabajdi és Ungváry Krisztián közös munkájaként elkészült, nagy sikerű Budapest a diktatúrák árnyékában című kötetnek, s hozzásegítette az olvasót, hogy akár azzal az érzéssel kalandozza be Budapestet, hogy a titkos objektumokat, s egyes diktatúrabeli történetek helyszíneit is be tudja azonosítani.
Ezek a művek felkészítettek rá, hogy a szerző 1956 témájához is teljesen újszerűen fog hozzányúlni. Könyvében szövegben és képben, térképeken, fotókon, adatsorokon lehet követni, melyek voltak a forradalom és szabadságharc eseményeinek legfontosabb emlékhelyei, nevezetes helyszínei, és fontos találkozási pontjai.
A mozaikszerűen egymásra épülő fejezetek 1956 mindennapjait mutatják be, s ez véleményem szerint nagyon érdekes, mert a forradalom és a szabadságharc végletesen rövid ideig tartott, mindennap történt valami alapvető, fontos, nagyszabású történelmi esemény (legalább is utólag, politika- és hadtörténeti szempontból így látszik), ezért azután néha úgy tűnik, mintha 1956-nak nem is lettek volna mindennapjai. Ennek a könyvnek a hatására azonban rá kellett jönnöm, hogy az eseményekben részt vevő vagy azokat átélő szereplők tulajdonképpen az egész időszakot különös mindennapok sorozataként élték meg: fényképeztek, nézelődtek, élelmiszert próbáltak szerezni, beszélgettek és vitatkoztak, segélyeztek és gyógyítottak. Igen, harcoltak is, s a harc közben teremhettek hősök. A kötet is feldolgozza a felkelőcsoportok történetét, a harcolók adatait és tevékenységük krónikáját. De 1956 érdekes problémája lehet az is, ha utánajárunk, ki vitte el a szemetet, mikor működött a közvilágítás és mikor nem, volt-e víz, honnan lehetett tüzelőt venni, vagy - és ez már továbbvezet november 4. utánra - honnan sikerült szaloncukrot szerezni 1956 karácsonyán.
Az emberléptékű 1956-ról szól a könyv: meglepően, izgalmasan, népszerűen, mégis tudományosan. Ilyen még nem volt.

Link
Könyvpárok 1. - Boleyn Anna és a Romanovok
A logó innen származik.