Ekultura.hu - Harsányi Zsolt: Corvin János
I. Mátyás, hollós címerű Hunyadi-királyunk, az igazságos; Munkácsy Mihály, az asztalosfiúból lett francia milliomos, ma egyik legnépszerűbb 19. századi festőnk; Liszt Ferenc, a magyar-lelkű világpolgár, a zongora virtuóza; a vívódó ember és zseniális költő, a már életében legenda Petőfi Sándor; a búskomor Madách Imre, aki egy egész világgal ajándékozta meg a magyar drámairodalmat; a géniusz Galilei, akinek nem tanait, de önmagát kellett megtagadnia, hogy élhessen…

E nagy embereket mindörökre összeköti számunkra, magyarok számára, hogy az avatott tollú szerző, Harsányi Zsolt (1887-1943) életrajzi regényeket szentelt nekik. Az üstökös (1932), az Ember, küzdj!... (1932), az Ecce homo (1935), a Magyar rapszódia (1936), a Mathias Rex (1937), az És mégis mozog a föld (1937) egyfajta sajátos műfajt teremtett, ami a harmincas évek Magyarországán többé-kevésbé teljes újdonságnak számított: a pontos történeti kutatásokon alapuló, mégis az érzelmi és hangulati megidézés eszközeivel élő, igaz szórakozást nyújtó történelmi regényét. Túl Jókain és Mikszáthon a történelemírás új lehetőségekhez nyúlt: s Harsányi Zsolt olyan kiválóan ragadta meg ezeket, hogy immár mintegy nyolcvan éves történeteit napjainkban is szívesen veszik kézbe az újabb és újabb generációk.

Corvin János bevonul az elfoglalt Bécsbe, 1486
Van azonban életrajzi munkái között egy különös kivétel. 1940-ben, két kötetben látott napvilágot a Szegény János című regény, amely már címében is különbözik az előbb felsoroltaktól. Azokban nevezetes jelmondatok, patetikus szavak, diadalmas képzetek jelennek meg. Emerről egy mai olvasó már azt sem tudná megmondani, a történelmi múltban játszódik-e. Nem véletlen hát, hogy amikor a Lazi Kiadó úgy döntött, beválogatja történelmi regénysorozatába, a Mathias Rex egyszerű címadását követve a regénycímet Corvin Jánosra változtatta. Ő a főszereplője ugyanis a vaskos, első, kisebb méretű kiadásában több mint ötszáz, a jelen, nagy méretű, kemény táblás megjelenésekor is háromszáznál több oldalt számláló nagyregénynek.

A törvénytelen fiú, aki Mátyás király fattyából lett trónörökös, Magyarország reménységéből félreállított trónkövetelő, s nagyra hivatott, tanult, művelt fiatalemberből csalódott, folyton küzdő, hadakozó, korán a halálba hajló, egész életében kockázatot jelentő Hunyadi-leszármazott, olyasvalaki, akiről ritkán írnak regényeket. Pályája nem nemes, dicsőséges és diadalmas: sokkal inkább determinált és hanyatló. Történelmi képzeletünkben nem szerepel kiemelten: úgy vélem, aki még nem olvasta a Corvin Jánost, legfeljebb bátortalan arcú, idegesen összeszorított szájú, kincsek közé ültetett kisfiúként emlékszik a hercegre, ahogyan Mátyás udvarának festője ábrázolta egyetlen fennmaradt, hiteles, gyermekkori portrén. Ráadásul a róla rendelkezésre álló forrásokból sincs sok (és jóval kevesebb volt a mainál akkor, amikor Harsányi kiválasztotta regénytémáját).

A tizenhárom éves trónörökös (Baldassare Estense képe)
Hogy miért íródhatott a hercegről mégis regény, mégpedig jó regény? Harsányi már Mátyást sem a mesék idealizált királyaként festette meg: töprengő, vívódó, felelős, mégis gyakran hibázó államférfit formált belőle, s felkeltette az érdeklődést uralkodása utolsó időszaka iránt is. A Corvin János – egy más látószögből – innen veszi fel a fonalat, s egyáltalán nem egyértelműen pozitív jellemű főszereplője útját követve Magyarország széthullásának folyamatát ábrázolja. A könyv 1940-ben jelent meg: nyilvánvalóan olvasható profetikus figyelmeztetésként is, még ha a korabeli, háborúba futó Magyarország épp nem egymás háta mögött hatalommal házaló főnemesek akaratától függött is. De a determinált sors, a közelgő háborús veszedelem rémképe, s az ezzel felelőtlenül nem vagy kevéssé törődő országvezetők képe felmerülhetett az első olvasókban. Ma azonban mást is látni a könyvben: egy ember tragédiáját, aki képtelen Hunyadivá válni tetteiben és szándékaiban, pedig mindenki ezt várja tőle. Ám a nagyság sok esetben megismételhetetlen, titka pedig megfejthetetlen…

A színes történelmi képeskönyvként, ám okos lélektani regényként is olvasható könyv bárkinek ajánlható, akit a fenti kérdések közül bármelyik foglalkoztat. Igen jó olvasmányt vehet a kezébe: különös módon talán Harsányi legjobb, ám eddig méltatlanul elfeledett történelmi művét.

Linkek:
A cikk az Ekultura.hu-n: Harsányi Zsolt: Corvin János
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A Pannonica Kiadó Magyar századok című történelmi sorozata
A Pannonica Kiadó 1998-2008 közötti fennállása idején számos modern külsejű, friss szemléletű és ma is haszonnal forgatható történelemkönyv megjelenése felett bábáskodott. Az én egyik legnagyobb kedvencem ezek közül a Magyar századok: egy milleniumi kísérlet Magyarország történelmének szakszerű, mégis népszerűsítő összefoglalására, századról századra.
Annak idején a Gondolat által kiadott, fekete-fehér papírborítós Magyar história sorozat kísérelt meg valami hasonlót, ám a hetvenes-nyolcvanas években újítónak és nagyon modern szemléletűnek tűnő összefoglalások jó része azóta fájdalmasan elavult. Az 1975-1988 között kiadott 28 kötet egy részének (sokszor egyébként kényszerűen és kritikusan) marxista személetű részletei mára használhatatlanokká váltak, a saját korukban kiválónak bizonyult kötetek szerzői pedig azóta rendre megírtak legalább egy-egy újabb művet a témáról, immár a felesleges sallangoktól megszabadulva, az újabb történeti vitakérdésekre és problémákra fókuszálva. (A sorozatnak volt egyébként egy tízkötetes, színvonalas Életrajzok alsorozata is 1985-1990 között, amelyről nagyon hasonlót lehet elmondani.) A Magyar századok épp ezért nagyon is szükséges és fontos sorozat lett, amely valóban hiányt pótolt.
S pótol tulajdonképpen ma is, bár a kiadó megszűnése miatt talán nehezebben beszerezhető, mint az jó volna. Azóta ugyanis csak egy hasonló, népszerűsítő vállalkozás született: a Kossuth Kiadó Magyarország története című 24 kötetes albumszériája, amely azonban a nagyalakú, képes formátum és a DVD-n is kiadott televízióműsorhoz való közismert hozzákötöttség miatt talán nem kapja meg azt a szakmai látszatot, amelyet megérdemelne.
Bevallom, elfogult vagyok a Magyar századokkal. Tisztelem az egyes kötetek szerzőit, tetszik a könyvek felépítése, megformálása, még a borítója is. De különösen a századok szerinti beosztás érdekes, amely - bizonyos közismert témák "kettévágása miatt" - segít egy kissé új nézőpontba helyezni ismert vagy közhelyes történelmi tényeket is.
Az alábbi lista a könyveket nem a megjelenés, hanem a történelmi kronológia sorrendjében tartalmazza. Feltüntettem továbbá még négy könyvet. A századtörténetek után ugyanis a szerzők megírták a magyar uralkodók és erdélyi fejedelmek életrajzait is (azonos formátumban). Később pedig két nagyalakú összefoglalás született a kilencediktől a tizenkilencedik századot tárgyaló kötetek anyagából a korábbi szövegek újra kiadásával. Mindegyik kötetet bátran ajánlom mindenkinek.

Kristó Gyula, Makk Ferenc: A kilencedik és a tizedik század története, 2001
Kristó Gyula: A tizenegyedik század története, 1999
Makk Ferenc: A tizenkettedik század története, 2000
Almási Tibor: A tizenharmadik század története, 2000
Bertényi Iván: A tizennegyedik század története, 2000
Draskóczy István: A tizenötödik század története, 2000
Pálffy Géza: A tizenhatodik század története, 2000
Ágoston Gábor, Oborni Teréz: A tizenhetedik század története, 2000
ifj. Barta János: A tizennyolcadik század története, 2000
Csorba László: A tizenkilencedik század története, 2000
Gergely Jenő, Izsák Lajos: A huszadik század története, 2000
Oborni Teréz: Erdély fejedelmei, 2002
Almási Tibor, ifj. Barta János, Bertényi Iván, Csorba László, Draskóczy István, Kristó Gyula, Makk Ferenc, Pálffy Géza: Magyarország uralkodói, 2003
Almási Tibor, Bertényi Iván, Draskóczy István, Kristó Gyula, Makk Ferenc: A magyar középkor története, 2005
Ágoston Gábor, ifj. Barta János, Csorba László, Oborni Teréz, Pálffy Géza: A magyar újkor története, 2007
A Pannonica Kiadó Élete és kora történelmi életrajz-sorozata
Az Élete és kora a Pannonica Kiadó nagyreményű, ám sajnos három év után elhalt, izgalmas szemléletű életrajzi sorozata volt, amelynek minden kötete egy-egy nevezetes történelmi személyiség szaktörténész által, de népszerűsítő stílusban, röviden, olvasmányosan megírt életrajzát tartalmazta számos képpel, ábrával és fényképpel kísérve.
Az első két kötet korábban máshol meg nem jelent szöveget tartalmazó munka volt. Kossuth Lajosról Erdődy Gábor és mások munkássága ellenére azóta sem született ennyire teljes, ugyanakkor közérthető és friss szemléletű életrajz. A születés 100. évfordulójára megjelent Deák-kötet szerzői közé pedig az addig valódi, modern életrajzzal nem rendelkező Deák pályaszakaszainak legjobb ismerőit kérték fel, akik azóta mind kiadták már monográfiáikat.
A harmadik kötettől kezdve azonban a sorozat szerkesztési elvet váltott: keretében ezután a kiadó másik történelmi biográfiasorozatának, a Fekete-fehérnek a legjobb darabjai jelentek meg új formátumban, gazdag képanyaggal kiegészítve.
Kritikai szemlélet, szakszerűség, bátor koncepció és szép kiállítás jellemezte a sorozatot, s ma is megéri az olvasást bármelyik kötete. Az én személyes kedvencem a Kossuth Lajosról szóló és a Sztálin-kötet.

Hermann Róbert: Kossuth Lajos élete és kora, 2002
Deák Ágnes, Estók János, Fazekas Csaba, Gerő András, Hermann Róbert, Hiller István, Körmöczi Katalin, Molnár András, Velkey Ferenc: Deák Ferenc élete és kora, 2003
Ormos Mária: Hitler élete és kora, 2003
Krausz Tamás: Sztálin élete és kora, 2003
Niederhauser Emil: Mária Terézia élete és kora, 2004
Surányi Róbert: W. S. Churchill élete és kora, 2004