Ekultura.hu - Benkő László: Vér és kereszt - Ország születik
Kissé megkésve születik ez az írás, de talán nem elkésve. Sosem késő ugyanis felfigyelni arra, hogy létezik egy író, aki konok következetességgel, hatalmas munkabírással, elképesztő háttértudással és lenyűgöző fantáziával sorban életre kelti a magyar történelem legizgalmasabb korszakait: pillanatról pillanatra, évről évre, évszázadról évszázadra. Márpedig Benkő László ilyen író: s tehetségéről fényesen tanúskodik legújabb trilógiája, a Vér és kereszt, amely a magyarság történetének leginkább sorsfordító korába, az államalapítás idejére repíti el olvasóit a Sosemvolt pogányok, az Ország születik és A hatalom ereje című kötetekben.

Közülük a középső, az Ország születik folytatja a 970-es években elkezdett első kötet történéseit: megismertet Géza (Gyécse) fejedelem udvarával, de már azokkal az időkkel, amikor a rettenthetetlen és makacs nagyfejedelem testileg már gyenge, magába forduló, beteges, korán elaggó öregemberré változott, s leginkább erős lelkű, keménykezű felesége biztosítja, hogy fennmaradjon a hatalom, vagy legalább a látszata. A háttérben már készülődik Koppány hatalomátvétele, aki már Géza életében a fejedelmi trónra tör. A 995-től 1005-ig tartó egyetlen évtized alatt a regény eljuttatja olvasóját a fejedelemségből a Vajk néven ismert fejedelemfi létrehozta királyságba, a háborúból a békébe, Európa pereméről Európába. Tanúi lehetünk a külföldi és a magyar előkelők intrikáinak és tanácskozásainak, a politikai és katonai döntések megszületésének, az ütközetnek, amelyben Koppány elesett, vagy épp a koronaküldésnek. Közben az első kötetben már megismert szereplők élete is tovább folyik és szövevényesedik, így folyamatosan több nézőpontból is rátekinthetünk a híres történelmi személyiségekre. Ezt erősítik az egyes szám első személyben elbeszélt szövegrészek.

Ha olyanokkal beszélget valaki, akik szeretnek a történelemről olvasni, általában három különböző ízléssel találkozhat. Van, aki azt szereti, ha a történelem csak egy valós keretet ad a néha szinte fantasys, de mindig nagyon kalandos, akciódús fikcióhoz. Más arra kíváncsi, hogyan éltek egy-egy adott korban az emberek, legyenek bár gazdag előkelők vagy az egyszerű nép képviselői. Míg végül a harmadik olvasótípus azt szeretné tudni, egészen pontosan mi történt régen: miért, hogyan, mikor esett meg ez vagy az az esemény, milyen volt egy-egy híres történelmi alak emberközelből, a valóságban, hitelesen.

Szerintem Benkő László regényei azért kiválóak, mert bennük mind a háromféle olvasó megtalálhatja azt, amit keres. A cselekmény sok szálon futó és izgalmas, s érdekességben vetekszik a kalandos fiktív történelmekkel. Vagyis az is kedvét lelheti benne, aki le nem maradna a Trónok harca következő folytatásáról. Rengeteg olyan szereplővel találkozhatunk bennük, akik az író teremtő fantáziájának köszönhetik a létezésüket: s a mellékszereplők mellett mindig vannak olyan főalakok is, akik nem a híres emberek, a történelemórán megtanult nagy nevek viselői közé tartoznak, hanem azt ismertetik meg az olvasóval, hogyan éltek a többiek: azok a magyarok, akinek nem őrizte meg a hírét egy krónika sem. Minderről azonban nem a Hogyan éltek elődeink? ismeretterjesztő stílusában számol be, hanem észrevétlenül vezet el a legváratlanabb helyszínekre és avat be az akkori emberek gondolkodásába.

Végül széles szakirodalomra támaszkodva alkotja meg történelemrekonstrukcióját. Igaz, ez természetesen tudatos írói döntések eredménye, tehát abban azért semmiképpen nem lehetünk biztosak, hogy ha egyszer időgépbe szállhatnánk, valóban azt látnánk az egyes történelmi pillanatokban a lateráni palotában, a Pilisben vagy Csanád udvarházában, amit a regényben olvashatunk – ám mégis, nagyon élvezhetjük az egyes, jól megírt jeleneteket. (Én csak azt nem értettem, miképpen kerülhetett a könyv alapszakirodalmába Pap Gábor bármilyen kötete, mégpedig együtt említve Györffy Györgyével. De ez már az írói döntések terepe, amely regény esetében a szerző felségterülete.)

Összefoglalva elmondható: izgalmas második kötet született. Ideje elolvasni, majd pedig kézbe venni a folytatást, A hatalom erejét. Nálunk ritka módon ugyanis a 2017-es évben a trilógia mindhárom kötete napvilágot látott.

A cikk az Ekultura.hu-n: Benkő László: Vér és kereszt - Ország születik
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Linkek
Benkő László: A spanyol grófnő
Benkő László: Honfoglalás 1. Táltosidők
Benkő László: Honfoglalás 2. Idegen tüzek
Benkő László: Honfoglalás 3. A megszerzett föld 

Benkő László: Szent László 1. - A lázadás parazsán
Benkő László: Szent László 2. - A korona ára
Benkő László: Szent László 3. - Kard és glória
Benkő László: Tatárjárás (Dzsingisz szürke szolgálója, Két lélek egy testben, A végső tenger)
Benkő László: Vér és kereszt - Sosemvolt pogányok
Benkő László: Viharlovasok - A másik ösvény
Benkő László: Viharlovasok - Aranyasszony
Benkő László: Viharlovasok - Porladó szövetség 
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
A sors úgy hozta, hogy 2017-ben három Sherlock Holmes-folytatásregény is napvilágot látott: mindegyik egy-egy már létező sorozat és brand tagja volt, s ráadásul mindegyik tetszett nekem valamiért. Ezért ebben a posztban ezt a könyvhármast szeretném ajánlani.

Andrew Lane: Tűzvihar - Ifjú Sherlock Holmes 4.
Főnix, 2017
Megérkezett végre: az angol regény-, novella-, újság- és forgatókönyvíró Ifjú Sherlock Holmes-szériájának negyedik kötete is elérhető már magyarul. Angolul 2010 és 2015 között látott napvilágot a sorozat összesen nyolc darabja: így magyar rajongóként bizakodom, hogy egyszer a mi nyelvünkön is olvashatóvá válik majd ez az izgalmas, szellemes, korhű, s szerencsés módon immár lezárt széria. Az első két kötetet, amelyben 1868-ban megismerkedhettünk az akkor még csak tizennégy éves, különc iskolásfiú Holmesszal, még a Lybrum Kiadó adta ki kemény kötésben és érthetetlen, valamiféle animét idéző rajzos borítóval. A Halálfelhő 2010-ben, a Vörös pióca 2011-ben, vagyis az eredeti megjelenésekkel egy évben jutott el hozzánk, egészen jó fordításban. Ezután azonban hosszú, reménytelen csend következett, amelyet csak 2015-ben tört meg a Főnix Könyvműhely által végre kiadott harmadik rész, a Fekete jég. Ez ugyan puha kötésben készült el, de az eredeti kiadásból átvett, szuggesztív borítójával, kellemes fordításával és persze igencsak izgalmas történetével azt hiszem, képes volt új rajongókat szerezni a projektnek. (Itt írtam róla.) Engem is elbűvölt: ma is emlékszem, amikor egy pompás nyaralásról hazaútra térve elkezdtem olvasni a soproni vasútállomáson.
A negyedik kötet azonban ismét két évet váratott magára, ráadásul nem mondhatnám, hogy nagy reklámkampánnyal jelent meg: még én is alig vettem észre, hogy létezik. Pedig talán még a Fekete jégnél is izgalmasabb cselekmény jellemzi, terjedelemre pedig több mint száz oldallal hosszabb amannál (aminek nem a terjengősség, hanem a sok sztoricsavar az oka). A Tűzviharban Holmes és hűséges cigány barátja, Matty a regény elején családi titkok nyomába erednek: végre megfejtik a rejtélyt, miért viselkedik Holmes nagybátyjával olyan kihívóan és tiszteletlenül az egyre kibírhatatlanabb Mrs. Eglantine, a házvezetőnő. Majd a két barát (a hegedűművész házitanító Rufus Stone-nal kiegészülve) Holmes barátjának és mentorának, Mr. Crowe-nak a nyomába ered, aki lányával váratlanul és érthetetlenül menekült el a városból a távoli Skóciába. Holmes, aki egyre magabiztosabban használja különleges képességét az elemzésre, titkosírásfejtésre, az emberi természet kiismerésére és a rejtjelek követésére, újsághirdetéseket, fejetlen nyulakat, titkos alaprajzokat és mormon prédikációkat tanulmányoz, megismerkedik a bőrcserzés, a medvehecc, a gyűszűvirág és az ökölvívás fortélyaival, menekül vonaton és sziklás fennsíkon, míg végül megfejti a járkáló halottak és a tetovált ember rejtélyét. Közben pedig leleplez egy gyilkost és egy kicsit a szerelemmel is foglalkozik...
Az inspiráló magabiztossággal vezetett cselekmény lépten-nyomon tele van utalásokkal a klasszikus Holmes-történetekre (nem véletlen, hogy a Doyle irodalmi örökségét kezelő társaság az ifjúsági regényszerzők közül egyedül Lane-nek adott felhatalmazást, hogy regényeket találjon ki az ifjú Holmesról), de önmagában, sőt, azt hiszem, még a sorozat előző három darabja nélkül is megállja a helyét. (Legfeljebb Rufus Stone kiléte "lóg egy kicsit a levegőben", ha korábban még nem olvastunk semmit a sorozatból, de annyi azért érthető, hogy Holmes barátja.) Talán a legjobb ifjú Holmes-regény lenne ez - ha nem lenne a fránya magyar fordítás. A kiadó - helyesen - 11+ korhatár-besorolással árulja a könyvet, én azonban valójában nem örülnék igazán, ha a 11 éves fiam egy nyelvi hibákkal ilyen önzetlenül teleszórt magyar szöveget olvasna napokon vagy akár heteken át. Ettől függetlenül máris rajongok a könyvért és mindenkinek ajánlom (na, jó, még a 11 éveseknek is, ha szeretnek olvasni). Mégis, jó lenne a következő kötet lefordítása előtt elgondolkodni egy nyelvi lektor felvételén. Méltatlan ugyanis ezt a remek sorozatot ilyen dagályos és ugyanakkor hibás nyelvezettel adni a magyar olvasók kezébe.

Irene Adler (Alessandro Gatti - Pierdomenico Baccalario): A bűn fejedelme - Sherlock, Lupin és én 10.
Manó Könyvek, 2017
Hű, de élveztem! Idén immár hatodik évébe lépett a Sherlock, Lupin és én sorozat iránti rajongásom, s az új évet egy 2017-es kiadású kötettel ünnepeltem, A bűn fejedelmével. Nos, ennek alapján hármat lehet találgatni, ki is lépett benne igazán színre.... És már az első válasz is találni fog!
Az Irene Adler ifjúkori emlékezéseit megörökítő ifjúsági detektívregény-sorozat eredetileg olasz, a köteteket a sikeres gyerekkönyv-szerző, Alessandro Gatti jegyzi (a 9.-től kezdve Pierdomenico Baccalarioval együtt). De ez talán nem is fontos, hiszen szoktam hallani, amikor a könyvesboltban valaki Irene Adler legújabb regényét keresi. (Hogy az olaszoknak miért muszáj ezt csinálniuk a szerzőnevekkel, egyébként nem értem: furának találom, amikor egy szívesen olvasó magyar tízéves azt hiszi, a kedvenc írója Geronimo Stilton, vagyis egy (mese)egér.) Akárhogy is nevezzük azonban a szerzőt: bár erre az ifjúsági sorozatra Doyle örökösei nem adták áldásukat, méltó folytatás és szép tisztelgés az angol író életműve előtt. Az egyes regények ugyanis nemcsak jó krimik, de igazán minőségi gyerekkönyvek is. Olaszul eredetileg 13 kötetesre tervezték a sorozatot (ekkor készült is egy szép lezárás), de azután a nagy sikerre való tekintettel folytatták, most tart a 17. résznél. Az, hogy nálunk már tíz kötet (A fekete dáma, Utolsó felvonás az Operában, A skarlátvörös rózsa rejtélye, A katedrális árnyéka, A fehér kastély, A Szajna árnyéka, A Kobra bosszúja, Szfinx a Hyde Parkban, Rókavadászat gyilkossággal) megjelent, egyszerűen hihetetlen: ilyen hosszú, összefüggő, ugyanakkor minőségi, másik gyereksorozatot nehéz találni.
Ebben az új könyvben tehát színre lép egy szereplő, aki már nagyon hiányzott a Holmes-történetekből (bár egy korábbi történeten már átvillant az alakja): körmönfont ellenség, aki szereti a rejtvényeket, s egyszerre haszonleső és kisstílű alak és magabiztos szuperbűnöző. Bár egyelőre még csak fiú - ahogyan Holmes és Arséne Lupin is, akik nyomoznak utána. Miközben Irene döntést hoz a múltjával és a jövőjével kapcsolatban is, barátaival egy angol gyerekvers és egy titokzatos ábra nyomába veti magát, hogy egy suszterműhely, egy előkelő szálloda, sőt, a Kristálypalota meglátogatása után végül egy bálon fussanak össze az események szálai. - Őszintén: alig várom a következő részt!

George Mann: Lélekdoboz - Viktoriánus - steampunk Sherlock Holmes 3.
Szukits, 2017.
A vállalkozás 2011-ben indult és máig tart: a zsánerirodalom legjobb, legsikeresebb szerzői keltik életre Sherlock Holmest és Dr. Watsont egy-egy eredeti, steampunk kalandra. Bár a letagadhatatlan inspirációt Guy Ritchie Holmes-filmjei nyújtották, az eredetileg angol széria mára rég túlnőtt az Árnyjáték árnyékán. Az elmúlt években egy tucat kötet jelent meg olyan szerzők tollából, mint Mark A. Latham, Cavan Scott, James Lovegrove és Guy Adams, s 2018-ra is két újabb regény megjelenését ígéri a Titan Books. Magyarul a Szukits fogott bele a széria kiadásába 2015-ben egy viszonylag friss regénnyel, James Lovegrove Lidércnyomásával, majd a sort Guy Adams Isten lehelete című könyve folytatta. 2017 végére pedig megérkezett a harmadik magyar regény: George Mann-nak, a Mechanikus London megalkotójának tollából. Mivel ő amúgy is kifejezetten járatos a steampunkban, talán a három közül eddig a legélvezetesebb és legkövetkezetesebb folytatást szerkesztette meg, amely az első világháború idején játszódik.
Holmes már réges-rég visszavonult méheket tenyészteni, Watson doktor pedig tisztesen őszbe csavarodott.  Mycroft Holmes és barátai azonban visszahívják őket Londonba egy utolsó, nagy nyomozásra, amely rejtélyes és megoldatlan halálesetekkel kapcsolatos. A változatlanul ruganyos léptű, rugalmas észjárású és rossz modorú Holmes azonnal a Temzébe fulladt parlamenti képviselő nyomába veti magát, a detektíveskedést azonban hátráltatja a háború. London ellenséges bombáktól retteg, amelyeket német zeppelinek szórnak szét éjszakáról éjszakára. Watson, akinek szembe kell néznie szeretett sofőrje halálával, rájön, ilyen nyomozásban még sosem volt része. A rejtély pedig, amely a titokzatos lélekdoboz nyomába küldi a híres párost, talán még sosem volt ennyire körmönfont.
Ahogy az eddigi két kötetben, úgy itt is az adott szerző gondoskodott róla, hogy a hősök összefussanak az olvasó által jól ismert más irodalmi figurákkal is - Mann természetesen  Sir Maurice Newburyvel hozza össze Sherlock Holmest, ám arról is gondoskodik, hogy hommáge-nak funkciója is legyen a cselekményben. Az olvasmányos, rövid fejezetekből álló regény nagyon kellemes olvasmány - bár jelentősége és minősége azért nem éri el teljesen Mann eredeti, saját sorozatáét. A magam részéről nagyon várom a negyedik kötetet is, amely címe alapján (Dr. Moreau serege) jóleső Wells-parafrázist rejthet magában.

Link
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Ahogyan azt karácsony előtt írtam, Luther Márton elég váratlanul tört be (újra) az (olvasói) életembe a reformáció 500. évfordulójával párhuzamosan. Ez a bejegyzés három hozzá kapcsolódó kötetet gyűjt össze.

Martin Luther: Asztali beszélgetések
Helikon Zsebkönyvek 60.
Helikon, 2017
A Helikon egy régi-új könyvvel ünnepelte a reformáció 500. évfordulóját. Az Asztali beszélgetések című kötet, egy szellemesen szerkesztett, hiteles válogatás azokból a lejegyzett mondásokból és történetekből, amelyeket Luther asztaltársai örökítettek meg, először 1983-ban jelent meg a rendszerváltás előtti Helikon Kiadó különlegességeket tartalmazó sorozatában. Ezzel ünnepelték, hogy akkor 500 éve született meg Luther Márton Eislebenben. A könyvecskét az egyetemi hallgató Márton László fordította, aki azóta az egyik legismertebb (és legolvasottabb) kortárs íróvá és drámaszerzővé vált, s ha fordít, manapság olyan csekélységekkel birkózik meg, mint Goethe Faustjának mindkét része, vagy épp Walter von der Vogelweide Összes versei (s magának Luther Mártonnak egyes teológiai írásai, de immár nagy merítéssel, a válogatott életműsorozatba). Épp ezért öröm, hogy hajlandó volt visszatérni az időben, s a reformáció ötszázas évére újraélesztette és felfrissítette a régi fordítását, s egyben válogatását. Így egy olvasmányos, könnyed, sokoldalú és abszolút hiteles kötet született (újjá), amely megismertet Luther legföldhözragadtabb és legszebb gondolataival, legnagyobb tévedéseivel és legmegdöbbentőbb jóslataival: néha metszően éles, máskor jóízűen pletykálkodó, megint máskor jóindulatúan kedélyes, néha pedig meghatóan személyes megjegyzéseivel az életről, hitről, világról, emberekről. A kötet alapján nemcsak meg lehet tanulni becsülni Martin Luthert, de talán még megszeretni is sikerülhet.

Martin Luther: A 147. zsoltár magyarázata - Lauda Jerusalem
Prudex - Harmat, 2017
A két kiadó, a debreceni Prudex és a budapesti Harmat összefogása fényes eredményt hozott. Egy kifejezetten gyönyörű könyvecske született belőle: méltó ünneplője a reformáció jubileumának, féltett kincse a szép könyvek gyűjtőinek, s igényes tartalmú, ritka kötete a vallásos irodalom kedvelőinek. A kisméretű, finom kemény kötéses, illatos zöldbe kötött, képekkel díszített könyv Luther egy zsoltármagyarázatát tartalmazza: a 147. zsoltárét, amely a kedvence volt. Bizonyos, hogy elemzését és kommentárját sem muszájból vagy pusztán szent, didaktikus célból írta meg: az egész szövegen érződik, hogy a nagy reformátor kifejezetten élvezi, amint sorról sorra kifejti, mit is sugallhat a hívők számára a kedvenc bibliai verse. A szövegben a legnagyobb örömmel keresi meg a legtalálóbb kifejezéseket az örömre, békére, nyugalomra, amely szerinte a zsoltárból árad. A bibliai képes kifejezéseket saját hasonlatokkal és metaforákkal toldja meg, s a lehető legszínesebben magyarázza. Ahogyan például a lelki télről ír, az olyan szuggesztív, hogy óhatatlanul elkezdünk fázni, miközben elolvassuk a lélek elmagányosodásának költői képsorozatát. Ugyanakkor kristálytiszta logikájú, s rendkívül pozitív üzenetű magyarázatot is fűz a zsoltár minden sorához: így egyszerre szemlélteti, milyen pompás tanító mű a Biblia, ám azt is, mennyire nemes irodalmi alkotás egyben. Épp ezért a kötetet elolvasva nemcsak hitben nemesedhet az ember, nemcsak egy rangos, ám magyarul mindeddig kiadatlan reformációs forrást fedezhet fel: de talán Luther Márton észjárásába is beavatódik kissé. A könyvben egy eredeti, merész és szinte zseniális szellem zsonglőrködik a szavakkal és a fogalmakkal: érdemes vele megismerkedni.

Ursula Koch: Rózsák a hóban
Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, 1999
Amikor megterveztem ezt a bejegyzést, harmadikként, a végén Cs. Szabó Sándor friss, inspiráló és letehetetlen Luther-regényének első kötete, a 2017 karácsonyára kézbe vett Az út (Harmat, 2017) szerepelt. Közben azonban lehetőséget kaptam rá, hogy hosszabban is írjak róla (nemsokára), így azután egy olyan regényt szeretnék helyette-mellette ajánlani, amelyre csak most figyeltem fel, de már tizennyolc éve megjelent magyarul: a német írónő, Ursula Koch Rózsák a hóban című történelmi regényét, amely Katharina von Borának, Luther feleségének az életét mutatja be érdekfeszítően és irodalmian. Katharina tizenöt évvel volt fiatalabb a férjénél, s élete hattól huszonhárom esztendős koráig egy ciszterci apácakolostorban telt. Innen menekült azután Wittenbergbe, ahol először a híres festő, Lucas Cranach háztartásában szolgált, majd Luther, aki sokáig igyekezett neki vőlegényt találni, hirtelen döntéssel feleségül vette. A házasság minden előzetes várakozás ellenére remekül sikerült, s hat gyermek származott belőle, akik közül négyen túlélték a szüleiket. Katharinából nemcsak kiváló gazdasszony, anya, sörműves és diákszálló-igazgató vált, de depressziótól gyötört, s testi-lelki nyavalyáival a mai értelmiségiekre emlékeztető férjének, Doktor Luthernek csípős nyelvű és méltó intelligenciájú szellemi társa is. Az 1944-ben született Ursula Koch egész írói pályája során nagy figyelemmel fordult az egyháztörténelem híres nőalakjai felé: született könyve Hildegard von Bingenről, Edith Steinről és Árpád-házi Szent Erzsébetről is. A Katharina von Bora-regény magával ragadó, történelmileg pontos, irodalomként élvezetes, ráadásul a Luther-család leveleiből is közöl néhány részletet. A könyv nem ér Cs. Szabó Sándor regényének a nyomába, de mivel az 1517-tel véget ért, a második kötetre pedig valószínűleg a nyárig várni kell, jól esően töltötte ki a várakozás űrét, s biztosan később is szívesen kézbe veszem majd.

A friss házasok Cranach képein: Katharina fiatalon csinosabb volt, mint a fenti, puritán könyvborítóra választott képen
Link
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor