Kis pap esernyővel - Brown atya
1911-ben besétált a világirodalomba egy kedves kis pap, Brown atya. Ártalmatlan, komikusan nagy fejű, apró termetű, kerekded arcú, kopottasan öltözködő vidéki tiszteletes a távoli Essexből. A Szent Mungo papja, aki egy kis manóra hasonlít, ahogyan szorgos kis lépteivel, szinte gurulva megérkezik az egyes bűntények színhelyére, s pillanatok alatt átlátva az eseteket, segít megtalálni a bűnöst, legyen az akár gyilkos, akár tolvaj. Fekete, kopott kalapjában olyan, mint egy pici, sétáló gomba, kezében a legalkalmatlanabb pillanatokban is ócska esernyőt szorongat, a szava halk, az arca gyermekien bizakodó, a szeme szégyellősen hunyorog: ám ő maga mindent tud az emberi lélekről, hitében mindig biztos, csak önmagában bizonytalan, s minden ügyet olyan alázattal, bölcsességgel és ötletességgel old meg, hogy nagyon hamar egyik kedvenc hőse lehet a detektívtörténetek kedvelőinek ugyanúgy, mint annak, aki csak szépszavú irodalmi elbeszélést szeretne olvasni.

Brown atyát 1911-ben G. K. Chesterton találta ki, az 1874 és 1936 között élt neves angol író, konzervatív filozófus, jó költő, vitriolos nyelvű újságíró, közkedvelt színdarabszerző, kérlelhetetlen kritikus és - elszánt keresztény. Magyarországon manapság talán Az ember, aki csütörtök volt (The Man Who Was Thursday, 1908) című abszurd példázatregényéről ismert a legjobban, amelyet egy teljes félreértésnek köszönhetően legújabb kiadásban A krimi gyöngyszemei című sorozatban vehetsz kézbe... A II. világháború előtt még számos Chesterton-könyv forgott közkézen magyarul: elmélkedések, karcolatok, érzelmes nagyregény... Ami azonban biztosan világirodalmi rangú rengeteg írása közül, az a Csütörtök mellett 51 Brown atya-története, amelyek öt kötetben láttak napvilágot 1911 és 1935 között, s amelyek tényleg krimik - de sokkal többek is annál.

Brown atya személyét Chesterton állítólag valóságos személyről mintázta. Ezt nehéz elhinni, hiszen Brown atya alakja annyira szimbolikus és reális, anekdotikus és filozófiai értelmű egyszerre, hogy nehezen hinném, létezhet ilyen ember. Ha meg Chesterton ismert egy (vagy több) papot - az nem lephet meg, hiszen a huszadik század elején kereső ortodox katolikusként alkotta újra írói és gondolkodói önmagát, s 1922-ben át is tért a római katolikus vallásra... Az azonban, hogy Brown atya katolikus pap egy anglikán országban, nemcsak Chesterton szellemi fejlődése, hanem a karakter megalkotása szempontjából is jelentős: Brown atya a kisebbséghez tartozik foglalkozása, vallása, jelentéktelen neve, szerény egyénisége, de persze nyomozói képeségei alapján is. Mindig egy kicsit kívülálló, mindig egy kicsit más: talán ezért tudja elképzelni, felfedezni, néha megérteni, de mindig elutasítani a bűnöket.

Chesterton nem szégyellte, hogy detektívtörténeteket ír. 1928-ban ő lett az angol The Detection Club első elnöke, s már 1901-es The Defendant című esszékönyvében is szerepeltetett egy tanulmányt A Defence of Detective Stories (A detektívtörténet védelmében) címmel. Ebben leszögezi, "Nem igaz... hogy a köznép jobban kedveli a rossz irodalmat a jónál, s azért fogadja el a detektívtörténeteket, mert ez rossz irodalom. A művészi finomság hiányától még nem lesz egy könyv népszerű." Szerinte a detektívregény és -novella attól újszerű, modern és sokat ígérő műfaj, mert benne "kifejeződik a modern élet költészetének érzékelése" - így a krimiirodalom lehet akár a legújabb kor Íliásza is. Szerinte épp ezért "a jó detektívregény-szerző nem szerepeltet a cselekményben óriási, de láthatatlan titkos társaságot, ... nem rontja el a klasszikus gyilkosság vagy betörés meghitt vonalát azzal, hogy benyálazza a nemzetközi diplomácia piszkos és ragadós fondorlataival". Vagyis számára az igazi krimi nem lehet kalandos, ponyvaszerű, akcióregény: stílusosnak, költőinek és általános érvényűnek, frissként is klasszikusnak kell lennie. (1)

A Brown atya-novellák épp ilyenek. A stílusuk elragadó, mégis kellemes, nem irodalmias. A szavaknak, soroknak lírai ritmusuk van ("A hold kék, reflektorfényszerű csóvája kísérteties glóriát font a sűrű, bozontos haj köré, amely az apró borkereskedő, Eckstein feje tetején meredt az égnek, s kirajzolta egy magasabb és sötétebb figura körvonalait is, sasorrát, és furcsa, régimódi, felfelé szélesedő fekete cilinderét, melytől az alak különösen bizarrnak hatott, mint egy árnyjátékfigura."), ám az átlagos krimifaló ettől még nyugodtan koncentrálhat a nyelv helyett a szövegre, a novellák történetére. Háromnegyedükben fortélyos gyilkossági ügyekről, a többiben körmönfont lopásokról van szó. A társadalmi kör, amelyben játszódnak, széles: francia arisztokratáktól, angol főnemesektől amerikai milliomosokon, angol tudósokon, jótékony hölgyeken át kis hivatalnokokig, eladólányokig és vidéki fogadók lakóiig széles a skálája a főszereplőknek és az elkövetőknek. Sokszor visszatérő különös szereplő Flambeau, a zseniális mestertolvaj, akit Brown atyának csak harmadik ízben sikerül jó útra térítenie, ám innentől mint magánnyomozó, s mint megtért ember, az atya egyik legfőbb támasza lesz, s sorsával is bizonyítja, hogy nincs reménytelen helyzet, ha az ember belül ember marad.

Ez Brown atya életfilozófiája, aki a bűnösöket nemcsak meg akarja találni, de megérteni és megmenteni is meg szeretné őket. (Innentől titokleleplezések jöhetnek!) Az Isten kalapácsa zseniálisan csavart történetében (amely a nálunk legismertebb Brown atya-történet, mivel különböző címeken 12 ízben jelent meg magyarul) az atya nemcsak a bűnös személyére jön rá, de először megmenti őt az öngyilkosságtól, majd minden kényszer nélkül és minden "térítő" beszéd nélkül ráveszi, hogy adja fel magát a rendőröknek. Bár bűne el nem törölhető, a lelke megmenekül. Ez a felfogás - úgy vélem - nem katolikus, vagy nem hívő ember számára is érdekes lehet: jó kérdés az, kisebbíti-e a bűnt a vállalása. Talán a személyiség, az elkövető jövője szempontjából igen, még ha a büntetésen nem is feltétlenül változtat. Épp ezért viszont a megátalkodott gonosztevők, a manipulatív, méltatlanul gyűlölködő, vagy haszonszerzés miatt ölők nem számíthatnak teljes megértésre a novellákban: az Apolló szeme szélhámosára Brown atya nem azért haragszik, mert játékaival és látszólagos fanatikus hitével pénzt próbált kicsalni másoktól, hanem mert visszaélt egy vak és szerelmes nő ostoba gyanútlanságával. (Finomsága ellenére ez a korai sztori az egyik legmocskosabb Brown atya-novella két haszonleső keselyűvel, akik egymás terveit húzzák keresztül mohóságukban...)

Az atyának azonban mélységes morális tartása mellett számos más jellemző tulajdonsága is van. Igyekszik emberséges lenni mindenkivel szemben, így sosem befolyásolják előítéletek. Ő az, aki megnézi a szolgákat és a pincéreket is, ha étkezik valahol, aki jól ismeri egy skót parasztember vagy egy különc költő észjárását is, s aki egy balettjáték közepén is képes olyan apróságokra figyelni, amelyek felismertetik vele a tolvajt. Bár képes mindenkiről elképzelni a legrosszabbat, mindig jót feltételez. "Ember vagyok, ezért minden ördög ott lapul a szívemben" - vallja, így sokkal elfogadóbban viszonyulhat mások hibáihoz, mint bárki. Hisz abban, hogy minden bűnt egyenlő mércével kell mérni, így például az Isten nyila vagy A bíró tükre című novellákban váratlan haraggal rója meg azokat, akik mindaddig megkegyelmeznének a gyilkosnak, amíg azt feltételezik róla, hogy ismerős és gazdag, vagy hogy tettének elfogadható oka volt, ám megtudva valódi kilétét már odadobnák a kutyáknak... Sosem retten vissza a misztikustól, mert jó ismerőse, s a babonásan zavaros természetfelettitől sem, mert pontosan tudja, hogy nem létezik.

Kedves humor is jellemzi: a Brown atya botránya például különösen kacagtató történet, hisz benne a kis papot azzal gyanúsítják, hogy segítséget nyújtott egy férjes asszonynak, hogy megszökjön a szeretőjével. Mire kiderül, hogy az egész nagyhangú, egy újságíró befolyásolta társaságból a lenézett atya volt az egyedüli, aki a (félistenien szép, ezért a csábítónak nézett) férjet támogatta (aki egyszerűen hazavitte a saját feleségét), már áll a botrány - Chestertonnak pedig még van egy kis ideje, hogy eltöprengjen a média és a reklám modern lehetőségein is, cseppet sem unalmasan.

Egyáltalán, bár a legtöbb könyv azt állítja, hogy a Brown atya-történetekben Chesterton szócsőnek használva a kis papot, egyfajta konzervatív-katolikus filozófiát varrt a nyakunkba, én ennél sokkal elfogadhatóbbnak, általánosabb érvényűnek érzem a novellákat. A gondolkodtató részletek sosem unalmasak, sosem tartják vissza a történet menetét, legfeljebb a feszültséget fokozzák, Brown atya pedig - ellentétben az esszéíró Chestertonnal - sosem téved, ma, 100 év után is ugyanolyan bölcs! Ez - azt hiszem - óriási írói teljesítmény bármilyen műfajban.

Természetesen a novellák a bölcselet mellett izgalmas krimik is. Hogyan ölhet a lift? Mit jelezhet a kutya szimata? Nőhet-e szárnya egy tőrnek? Hihetünk-e a hindu átkokban? Létezik-e varázskönyv, amely eltünteti kinyitóját? Chesterton egyszerre alkalmaz modern, egyedi ötleteket és újít meg régieket. Éppúgy szerepeltet levélből kivágott, egy álöngyilkos búcsúlevelének felhasznált papírdarabot, mint dupla álszakállt nyomravezető jelként; éppúgy ír színpadi gyilkosságról, mint álkísértetről. Brown atya számára éppen olyan sokat jelenthet, ha valaki túl gyorsan áll fel egy asztaltól, mint ha túl hangosan húz be egy reteszt. Egyébként nyomozóként Brown atya titka (ahogyan az azonos című novellából kiderül) az, hogy tökéletesen ugyanolyanná tud válni, mint egy elkövető: "... én magam voltam a gyilkos... Én magam öltem meg őket egytől egyig.... addig-addig gondolkodtam, hogyan juthat el valaki idáig, amíg rá kellett ébrednem: magam is ilyen vagyok, épp csak a végső tett elkövetésére nem tudom rászánni magam." Furcsamód ezzel Brown atya egyik őse lesz a szigorúan anglikán, aggályos angol vénkisasszonynak, Miss Marple-nek, aki ugyan nem egyszer leszögezi, hogy természetesen képtelen lenne a gyilkosságra, ugyanakkor szintén beleképzelve magát a gyilkos helyébe, gondolkodásmódjába, érzései közé, deríti fel a történéseket (például kiválóan látszik ez a Nemezis című könyvben, vagy - nem halállal kapcsolatban - a Fura tréfa című novellában). Miss Marple-höz hasonlóan, aki sokszor látszólag szétesően beszél, naivnak, pletykás, együgyű vénkisasszonynak látszik, Brown atyát is sokszor félreértik: nem képesek felfogni, amikor az emberi gonoszság titkait veszélyesebbnek tartja mindenféle babonásan hitt transzcendensnél, átesnek rajta, amikor épp bűnjelet talál, átnéznek rajta, amikor épp megmondaná, ki a gyilkos, s amikor véletlenül gyémántokat talál a kertben, senki sem sejti, hogy előzőleg éppen ő szerezte vissza őket a tolvajtól. Ám a későbbi novellákban már "szakértői" megbecsülést szerez, hisz mindig mindenkinél tisztábban látja az emberi természetet. Ahogyan Miss Marple-t St. Mary Mead belső ügyei igazítják majd el, Brown atyának is sokat segít, amit kispap korában, Hartlepoolban tapasztalt...

Egyszóval: örökre emlékezetes, bölcs, kedves alak rafinált, izgalmas, sokféle detektívkalandját olvashatja el az, aki megpróbálkozik egy Brown-atya kötettel. Jelenleg az Új Ember kiadó jelenteti meg avatott, új fordításban a sorozatot, de az antikváriumokban számos korábbi kiadás is beszerezhető. Bár a novellák nyomán számos film is készült, én még nem találtam meg a kedvenc Brown atyámat - az még mindig a könyveké. Kicsi, szerény, okos, "kissé suta lépteivel egyre járja a maga útját, kezében elnyűhetetlen esernyőjével, s amerre csak elhalad, szeretettel figyeli az emberek többségét, a világot elfogadja olyannak, amilyen, útitársaként, de soha nem bírájaként."

Ajánló:
G. K. Chesterton Brown atya történetei

(1) A Chesterton-idézetek Keszthelyi Tibor A detektívtörténet anatómiája és Josef Skovercky Egy detektívregény-olvasó ötletei című könyvéből származnak.
(2) A könyvborítókat, amelyek zseniálisak, Riedl Katalin tervezte. A bejegyzés három másik Brown atya képe innen való: az első, a második, a harmadik.
Raymond Chandler regényei és novellái magyarul
Már nagyon hiányzott a blog bibliográfiái közül Raymond Chandler munkássága. Jelenleg az Európa kiadó elegáns sorozatában látnak napvilágot a novelláskötetek, miután a regények már megjelentek.
A hét és fél regényt, illetve a novellákat fordítójuk és címük alapján vettem fel ebbe a listába. Az angol cím utáni szám az eredeti megírás, a fordító neve után zárójelben közölt évszám a az adott magyar fordítás kiadásának éve. A kriminovellákat Chandler több esetben is átírta: ez főképpen abban nyilvánult meg, hogy a novella nyomozója nevet változtatott. Így a novellalistában megadtam azt is, ki volt az eredeti és az átírt főhős, illetve hogy a magyar kiadás melyik nevet használta. Különösen érdekes, ha a novella később valamelyik Marlowe-regény alapja lett, ezt is jelöltem. Szerepel néhány nem bűnügyi novella is, ezeknél a nem krimi felirat olvasható.

Regények
1. The Big Sleep, 1939
Örök álom (Lengyel Péter, csak a cím változott, 2008)
Hosszú álom (Lengyel Péter, 1967, 1977, 1991, 2001)
2. Farewell, My Lovely, 1940
Kedvesem, Isten veled! (Bart István, 2010)
Isten veled, kedvesem! (Juhász Viktor, 2001)
Kedvesem, Isten veled! (Molnár Miklós, 1971, 1991)
3. The High Window, 1942
Az emeleti ablak (Tandori Dezső, 2009)
A magas ablak (Gy. Szentkláray Olga, 1969, 2001)
4. The Lady in the Lake, 1943
Asszony a tóban (Gy. Horváth László, 2008)
Asszony a tóban (Gy. Szentkláray Olga, 1966, 1988, 1997, 2002)
5. The Little Sister, 1949
A hugica (Bart István, 2010)
A kicsi nővér (Szántai Zsolt, 2002)
A kicsi nővér (Feleki Kovács Klára, 1968)
6. The Long Goodbye, 1953
Hosszú búcsú (Sóvágó Katalin, 2009)
Elkéstél, Terry! (Papp Zoltán, 1972, 1973, 1991, 1996, 2002)
7. Playback, 1958
Visszajátszás (Gy. Horváth László, 2009)
Visszajátszás (Szántai Zsolt, 2003)
Visszajátszás (Szentgyörgyi József, 1987)
8. Poodle Springs, 1959 (félbemaradt négy fejezet után, Robert B. Parker befejezésével)
Philip Marlowe a nevem (Szentgyörgyi József, 1991)

Novellák
1. Blackmailers Don't Shoot (1933, Mallory)
A zsarolók nem szoktak lőni (Bart István, 2010)
2. Smart-Aleck Kill (1934, Mallory, majd John Dalmas, magyarul Dalmas)
Az okoskodó gyilkos (Bart István, 1974, 2010)
3. Finger Man (1934, névtelen, majd Marlowe, magyarul Marlowe)
A tanú (Bart István, 2010)
A fecsegő férfi (Szentgyörgyi József, 1987)
Koronatanú (Lengyel Péter, 1967, 2003)
4. Killer in the Rain (1935, névtelen, de valószínűleg Dalmas)
5. Nevada Gas (1935, Johnny DeRuse)
Nevada-gáz (Bart István, 1974, 1989, 2010)
6. Spanish Blood (1935, Sam Delaguerra)
Spanyol vér (Bart István, 2010)
Spanyol vér (Végh György, 1972)
7. Guns at Cyrano's (1936, Ted Malvern, majd Ted Carmady, magyarul Carmady)
Lövések a mulatóban (Bart István, 2011)
8. The Man Who Liked Dogs (1936, Ted Carmady; felhasználva a 2. könyvben)
9. Noon Street Nemesis / Pick Up on Noon Street (1936, Pete Agstich, magyarul Anglich)
Egy lány a Noon Streeten (Bart István, 1974, 1980, 1989, 2010)
10. Goldfish (1936, Ted Carmady, majd Marlowe, magyarul Marlowe)
Az aranyhalak (Bart István, 2011)
11. The Curtain (1936, Ted Carmady; felhasználva az 1. és 6. könyvben)
12. Try the Girl (1937, Ted Carmady; felhasználva a 2. könyvben)
13. Mandarin's Jade (1937, John Dalmas, felhasználva a 2. könyvben)
A kínai nyaklánc (Juhász Viktor, 2003)
14. Red Wind (1938, John Dalmas, majd Marlowe, magyarul Dalmas, majd 2010-től Marlowe)
Frontátvonulás (Lengyel Péter, 2010)
Vörös szél (Fazekas István (2003)
Frontátvonulás (Lengyel Péter, 1989)
Frontáttörés (Lengyel Péter, 1966)
15. The King in Yellow (1938, Steve Grayce)
A sárga Király (Sárközi Gergely, 2015)
A sárga király (Bart István, 2011)
A király sárgában (Fehér Katalin, 1987)
16. Bay City Blues (1938, John Dalmas, felhasználva a 3., 4., 5. könyvben)
Bűn és bánat (Sóvágó Katalin, 2003)
17. The Lady in the Lake (1939, John Dalmas, felhasználva a 3., 4. könyvben)
Asszony a tóban (Szántai Zsolt, 2003)
18. Pearls Are a Nuisance (1939, Walter Gage)
A gyöngy bajjal jár (Borbás Mária, 1974, 1989, 2010)
19. Trouble is My Business (1939, John Dalmas, majd Marlowe, magyarul Marlowe)
Nekem a balhé a specialitásom (Bart István, 2011)
Veszélyes szakma (Vándor Judit, 2003)
20. I'll Be Waiting (1939, Tony Reseck)
Várni foglak (Bart István, 2011)
Várni fogok (Szántó Péter, 1984)
21. The Bronze Door (1939, nem krimi)
A bronzkapu (Bart István, 2011)
22. No Crime in the Mountains (1941, John Evans, felhasználva a 4. könyvben)
23. Professor Bingo's Snuff (1951, nem krimi)
Bingo professzor tubákja (Bart István, 2011)
24. Marlowe Takes on the Syndicate / The Wrong Pigeon / The Pencil / Philip Marlowe's Last Case (1959, Marlowe)
A ceruza (Bart István, 2011)
A ceruza (Lehőcz Rudolf-Lehőcz Kornél, 2004)
A ceruza (Vándor Judit, 2003)
25. English Summer (1976, nem krimi)
Egy angliai nyár (Bart István, 2011)

A 25 novellából magyarul olvasható 20. Az Európa kiadásában 17. Az Európának még 8 novellát lenne lehetősége kiadni, ez további két kötetet jelenthet. Nagyon remélem, hogy sikerül, s ezzel egy formátumban, egy szerkesztésben megjelenik egy teljes Chandler-sorozat!

Frissítve: 2012.04.26.
Joanne Harris regényei magyarul
Az írónőnek mindeddig 17 könyve jelent meg.
Magyarul szinte valamennyi művét kiadták (13-at), amelyek az Ulpius megszűnéséig íródtak. Kivétel a legelső, mert erről maga Harris állítja: olyan gyenge, hogy nem szeretné újra könyvárusi forgalomban látni. (Bár korábban az Aludj, kislányt is felejtésre akarta ítélni.) Sajnos az Ulpius a Rúna-sorozatnak már nemigen akart nekiveselkedni, majd 2015-ben megszűnt, így az írónő három regénye, köztük a legújabb is, még kiadatlan. (A 2012-ig történt kiadások mind Ulpius-ház-félék.) 2017-től a Libri Kiadó vette át a címeket, a Csokoládéval indítva.
Megjelent még három látványszakácskönyve Fran Warde-dal együtt, ezekből kettőt is kiadták nálunk. Honlapja szerint ezen kívül az írónőnek csak egyes novellái jelentek meg különböző antológiákban, ám közülük nem egyet belefoglalt a Bársony és keserű mandulába és az Egész évben karácsonyba.

1. The Evil Seed (1989)
2. Sleep, Pale Sister (1993) Aludj, kislány (2009)
3. Chocolat (1999) Csokoládé (2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2009, 2010) (Libri, 2017)
4. Blackberry Wine (2000) Szederbor (2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2010)
5. Five Quarters of the Orange (2001) Ötnegyed narancs (2003, 2004, 2010)
6. Coastliners (2002) Partvidékiek (2004)
7. Holy Fools (2003) Szent bolondok (2005)
8. Jigs and Reels (2004, novellák) Bársony és keserű mandula (2008)
9. Gentlemen and Players (2005) Urak és játékosok (2006)
10. Runemarks (2007) Rúnajelek (2008)
11. The Lollipop Shoes (2007) Csokoládécipő (2007)
12. Blueeyedboy (2010) Kékszeműfiú (2010)
13. Runelight (2011)
14. Peaches for Monsieur Le Curé (2012) Csokoládés barack (2012)
15. A Cat, a Hat and a Piece of String (2012, novellák) Egész évben karácsony (2012)
16. The Gospel of Loki (2014)
17. Different Class (2017)

The French Kitchen (2002) A francia konyha (látványszakácskönyv, 2004)
The French Market (2005) A francia piac (látványszakácskönyv, 2005)
The Little Book of Chocolat (2014, látványszakácskönyv)

Frissítve: 2017.05.26.
E. D. Biggers Charlie Chan könyvei
Earl Derr Biggers számos regényt írt, leghíresebb mégis alázatos, kedves és zseniális honolului nyomozófigurája, Charlie Chan lett. A kis kínai-amerikai detektív hat eredeti regényben szerepel, s bár mozi- és tévéfilmen rengeteg egyéb kalanddal is megajándékozták, még mindig ezek az igazi Charlie Chan-krimik.

Charlie Chan sorozat

The House Without a Key, 1925, Charlie Chan színre lép, Fapasdoskönyv, Bp., 2011, Fortuna, Kék Könyvek, Bp., 1990, Ház, amelynek nincsen kulcsa, Palladis, Pengős, Bp., 1930
The Chinese Parrot, 1926, Charlie Chan esete a kínai papagájjal, Fapadoskönyv, Bp., 2010, Fortuna, Kék Könyvek, Bp., 1990, A kínai papagáj, Kolonel, Bp., 1990, Palladis, Pengős, Bp., 1930, 1933
Behind That Curtain, 1928, Charlie Chan zavarba jön, Fapadoskönyv, Bp., 2012, Fortuna, Kék Könyvek, Bp., 1989, Charlie Chan és az eltűnt nők, Pest Megyei Hírlap, Bp., Nosztalgia újságregények, 1990, Amit a függöny eltakar, Palladis, Pengős, Bp., 1932
The Black Camel, 1929, Charlie Chan találkozása a fekete tevével, Fapadoskönyv, Bp., 2012, Fortuna, Kék Könyvek, Bp., 1989, A fekete teve, Palladis, Pengős, Bp., 1932
Charlie Chan Carries On, 1930, Charlie Chan folytatja, K. u. K., 2012, A sárga detektív, Fapadoskönyv, 2012, Rakéta, 1992, Szépirodalmi, Kentaur, Bp., 1990, Charlie Chan mosolyog, Pest Megyei Hírlap, Bp., Nosztalgia újságregények, 1990, Palladis, Palladis Regénytár, 1943, A sárga detektív, Athenaeum, Az Athenaeum detektív- és kalandor regényei, Bp., 1933
Keeper of the Keys, 1932

Nem Charlie Chan könyvek (öt ilyet adott ki, illetve tíz novellát egy hatodik kötetben)

Seven Keys to Baldpate, 1913, Hét kulcs, Pesti Hírlap Regénytára, Bp., 1923/24 (?)
Love Insurance, 1914, Különös biztosítás, Nova, A Nova kalandos regényei, Bp., 1935
The Agony Column, 1916, Hazudj, csak szeress, Nesztor, Heléna könyvek, Bp., 1991, Szerelmes hazugság, Singer-Wolfner, Milliók könyve, Bp., 1936, A gyilkos én vagyok!, Tolnai, Tolnai regénytára, Bp., 1929
Fifty Candles, 1926, Chang See szerelme, Singer-Wolfner, Milliók könyve, Bp., 1936

Frissítve: 2014.04.21.

Ami bosszant: bár Biggerst szép színes borítókkal újra és újra kiadjuk, a modern kiadók nem hajlandók újrafordítani. Az első regény 3 vagy a második 5 kiadásának teljesen azonos a szövege, immáron kb. 80 éve... Sajnos a Fapadoskönyv új fordításra nem vállalkozik: bár ízléses, szép borítókkal, de egyszerűen a régi köteteket adják elénk. (Kíváncsi vagyok a fordítási jogdíj kérdésére, ami már a rendszerváltó Kék Könyvek sorozat szerkesztőit sem érdekelte, amikor minden kötetet átkeresztelve egyszerűen lenyúlták a Palladisos fordításokat...)
P. D. James detektívregényei magyarul
P(hyllis) D(orothy) James a modern detektívirodalom egyik legegyénibb hangú szerzőnője volt 2014-ben bekövetkezett halálig. (1920-ban született, 2014. november 27-én, 94 éves korában hunyt el.) 19 regényt írt, a legtöbbet, 14-et Adam Dalgliesh, a zseniális, művészlelkű költő és elhívatott detektív főszereplésével. Két könyvben Cordelia Grey is szerepet kap, aki fiatal, öntudatos és merész magánnyomozónő. P. D. James három "nyomozótlan" krimit is írt, ezek közül a legújabb, s egyben utolsó regénye Jane Austen Büszkeség és balítéletéhez kapcsolódik: mindhárom nemrég jelent meg magyarul.

Adam Dalgliesh regények
Cover Her Face, 1962, Takard el arcát!, Bp., Európa, Fekete Könyvek, 1983
Unnatural Causes, 1967, A hulla csónakon érkezett, Bp., Európa, Fekete Könyvek, 1986
Shroud for a Nightingale, 1971, Már megint egy csalogány, Bp., Európa, Fekete Könyvek, 1980
Death of an Expert Witness, 1977, Fehérköpenyes halál, Bp., Európa, Fekete Könyvek, 1985
Original Sin, 1994, Eredendő bűn, Bp., Európa, 2000
A Certain Justice, 1997, Győz az igazság?, Bp., Európa, 1999
A tizennégy regényből megjelent hat, az 1., 3., 4., 6. 9. és a 10.

Cordelia Grey regények
An Unsuitable Job for a Woman, 1972, Nem nőnek való, Bp., Európa, Fekete Könyvek, 1981
The Skull Beneath the Skin, 1982, Szörnyűségek szép szigete, Bp., Európa, Fekete Könyvek, 1988
Mindkét regény megjelent magyarul.

Egyéb regények
Innocent Blood, 1980, Ártatlan vér, Bp., XX. Század, 2013
The Children of Men, 1992, Az ember gyermeke,  Bp., XX. Század, 2014
Két ilyet írt, mindkettő megjelent magyarul.

Pemberley-regény
Death Comes to Pemberley, 2011, A halál jár Pemberley-ben, Bp., 21. század, 2012
Az írónő utolsó regénye.
Frissítve: 2014.12.05.
Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./2.
Gyerekeknek, kamaszoknak szánt ismeretterjesztő könyvek és képes albumok
A lista második része: az Egyiptom sok-sok matricávaltól a Tuti, hogy jó az egyiptomi múmiáknak?-ig

A gyerekkönyvek gyűjteményének ábécérendes elejét lásd a Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./1. című bejegyzésben.

Link az Egyiptomi gyűjtemény főoldalára.

Megjegyzés: A többi Egyiptommal foglalkozó bibliográfiámtól eltérően, ahol az antiegyiptológiai butaságokat eleve nem vettem fel a listára, itt válogatás nélkül minden gyerekkönyvről találsz említést. Ennek az az oka, hogy gyerekeknek írni nagy felelősség, ezért minden gyerekkönyv tartalmaz hasznos alapinformációkat, ránézésre meg végképp lehetetlen eldönteni, hogy a beltartalom megéri e a vásárlást. Hogy mégis el lehessen dönteni, mennyire kiváló könyvről van szó, öt besorolást alkalmaztam a bemutatások végén: feltétlenül ajánlott - nagyon ajánlott - ajánlott - kevéssé ajánlott - nagyon kevéssé ajánlott.

Egyiptom sok-sok matricával
Fantasztikus matricásfüzet, Bp., Napraforgó, 2009
Aki ismeri a Napraforgó kiadó Keresd meg Egyiptom kincseit! című képes játékoskönyvét, az tudja, miért kerülhetett fel a listára egy a ma divatos matricaragasztgatós füzetek közül. Miért ne választhatnánk ragasztani vágyó gyerekünknek csillogó hercegnők, az erdő állatai vagy éppen a Grimm-mesék hatoldalassá butított képeskönyve helyett olyan matricásfüzetet, ami elkészítve örök emlék és remekül használható, hiteles történelmi képeskönyv lesz? Az Egyiptom sok-sok matricával az említett játékoskönyv legszebb nyolc ábráját tartalmazza kinagyítva, s természetesen megtisztítva minden zavaró elemtől: ellátogathatunk a piacra, a templomi iskolába, a fáraó tróntermébe, a mumifikálók műhelyébe és Tutanhamon sírjába, részt vehetünk egy temetési meneten és egy Opet-ünnepen, végül tetten érhetjük a sírrablókat. Ha a középső lapokról beragasztjuk az összes matricát a megfelelő helyre (kicsit nehéz, nekem legalábbis nem ment, csak egy óra alatt!), összeállnak a részletes, nagy színes panorámaképek. Bár az erős színezésű számítógépes ábráknak megvannak a maguk hibái (s van egy pár probléma a felnőtt írnok gyerektincsével vagy a néző kedvéért megfordított Anubisz-szoborral Tutanhamon sírjában), alapvetően pontos és élvezetes rekonstrukciós rajzok gyűjteményék kapjuk. Megéri ragasztani! Nagyon ajánlott.

Egyiptomiak
Legendás népek, Jósa Judit, Kisújszállás, Tengerszem-Pannon-Literatúra, 2005
Érdekességeket és gyönyörű rajzokat ígér a nagyalakú képeskönyv ajánlószövege, s valóban, a 48 oldalas mű gazdagon illusztrált és sok apró részletet tartalmaz. Fikciója, hogy Fürkész, a zavarba ejtően két bal lábbal megrajzolt időutazó elvezet minket az ókori országba, ugyan kissé erőltetett, de a tényanyag megbízható és színes. A margókon rengeteg kiegészítő anyagot találhatunk: játékokat, forrásszövegeket, kérdéseket, Hitted volna, hogy… címmel az ókort a mához kötő információkat, valamint szerepel még egy társasjáték, számos modern irodalmi, zenei, festészeti hivatkozás, s kétoldalnyi záró fejtörő is. Ami nagyon problémás, a könyv oktató-mesélő stílusa: a szerző kiválóan tud magyarázni (példa rá a Teltek, múltak a napok című, családról, öltözködésről szóló objektív szöveg), de amikor a narrátor Fürkész társalog az olvasót jelképező figurával, akit odaidőutaztatott egy óegyiptomi jelenetbe, közben azonban kiszól (ő? a szerző?) az olvasóhoz is egy feladványkérdéssel, majd visszalép a szituációba, s egy ottani szereplővel kezd beszélgetésbe, akkor – hiába a színes szedés – végképp összezavarodik a szöveg (pl. a fáraóról szóló részben). Ha kissé kevésbé didaktikus lenne a mese, még jobb lenne a könyv. Nem is beszélve a sajnos lap aljára-tetejére szorult rajzokról, amelyek tényleg pompások, de mindenki krumpliorrú és szegletes rajtuk… Kevéssé ajánlott.

Egyiptomi élet
Régmúlt civilizációk, John Guy, Bp., Egmont-Hungary, 2000
A kézbeillő füzetkönyvsorozat célja bemutatni egy-egy nagy civilizációt rengeteg fénykép, ábra és magyarázat segítségével. 32 színes oldalon olvashatunk gazdagokról és szegényekről, ételekről és italokról, divatról, művészetről, gyógyításról, szerelemről, nőkről, háborúkról, bűnözésről, közlekedésről, tudományról és vallásról az ókori Egyiptomban. Színes fényképek, rajzok, ábrák és néhány rekonstrukciós rajz kíséri a rövid magyarázatokat, sok közülük ritka a nálunk kiadott könyvekben. A probléma nem is ezzel van, hanem a szöveggel. Bár izgalmas a kritikus, elgondolkodtatónak szánt, szubjektív hang, amellyel az egyes eseményeket és történéseket értékeli a szerző, töprengései többször téves tényeken alapulnak. Talán elhamarkodott azt állítani, hogy az egyiptomiak mezőgazdasági módszerei primitívek voltak (mikor? és mihez képest?), s furcsa világlátásra utal, amikor a szerző azt írja: „nem szerveztek olyan széles tömegeket megmozgató eseményeket, mint amilyen a színház volt a görögöknél” – hiszen a színház a görögöknek ugyanúgy a vallással összefüggő kultikus esemény lehetett, mint amikor mondjuk egy újbirodalmi család megnézte Ozirisz misztériumát, vagy kiment a folyópartra ünnepelni, hogy tanúja legyen az Opet-ünnepi bárkák elhajózásának. Azt sem igen értem, hogy azért, mert az egyiptomiak sok épületet sziklából faragtak ki, miért kell ezeket a művészet, és nem az építészet körébe utalni… De nem vitatkozom. Ám az már nem vitatható, hanem tévedés, hogy az egyiptomiak sipkát hordtak, hogy a Ramszesz-templomhoz hasonló méretű műalkotásokkal soha senki nem kísérletezett az ókori világban, hogy II. Ramszesz egoista volt, vagy hogy Nefertiti saját jogán uralkodott férjével Egyiptomban (Hatsepszutot viszont meg sem említi a szöveg…). Amikor pedig a könyv azt írja, a nagy Szfinx „célja máig rejtély”, hogy a fáraók sírját tényleg átok védte, és hogy a cigányok Egyiptomból származhattak, mert több „cigány szokás, például a lóverseny (!), a közös éneklés és tánc” ott is dívik, akkor átlép egy határt, ami elválasztja az ismeretterjesztést a butaságtól. Kevéssé ajánlott.

Érdekességek az ókori Egyiptom világából
Hatvan, Puedlo, 2007
A magyar könyvkiadás elképesztően szép könyveket képes kitermelni úgy, hogy sem szakirodalmi alapjuk, sem szerkesztőjük, sem szerzőjük nincs. Ez is ilyen: egy nagyalakú, impozáns képeskönyv hatalmas, részletes, modern ábrákkal, amelyiknek már a címlapján két elírás található… A szöveg olyan, mintha egy elsős középiskolás ollózta volna össze egy kissé sikerületlen referátumához. („Az ókori Egyiptom történetét három részre oszthatjuk.” A kézművesek „ha ügyesek voltak, munkájukért jó fizetséget kaptak”, A rabszolgák viszont „fizetség helyett leginkább csak verést kaptak”. A piramisban az ennek „oldalát alkotó kőtömböket úgy rakták egymásra, hogy mindegyik 6 cm-el (!) beljebb lóg az alatta levőnél.” – Csoda, hogy nem esik be…) Sajnos a szöveget helyesírási hibák is tarkítják (delta vidék, óbirodalom, Fáraó, árú, Kleopatra, gyolcsszallag), stilisztikai hiba is akad (pl. Az egyiptomiakat haláluk után is érdekes „élet várta”. – Ide minek idézőjel?), az egyiptomi szavakkal pedig végképp nem sikerült dűlőre jutni: van Ahetaton és Akhetaten, Ehnaton és Ekhnaton, Ozírisz és Ozirisz, Anubisz és Anúbisz, Dzsoszer és Dzsószer, Horusz és Hórusz. A képanyag igen impozáns, habár kissé merevek, aránytalanok az innen-onnan kopírozott figurák: de tartok tőle, érdemesebb azokat a könyveket forgatni, melyek ábrázolásairól a rajzoló is másolt, mivel ott megbízhatóbb a szöveg. Nagyon kevéssé ajánlott.

Így éltek az ókori egyiptomiak
Pillantás a múltba, Neil Morris, Bp., Tessloff és Babilon, 2005
A nagyalakú, rengeteg gyönyörű rajzzal illusztrált könyv egyetlen hibája, hogy még egy példánnyal se találkoztam, ami szoros kötése miatt hagyta volna magát kényelmesen kinyitni. Pedig nagyon érdemes a teljes oldalpárokat alaposan is szemügyre venni, hisz hatalmas festmények, rengeteg apró kép és részletes rajz, sírfestmények és régészeti leletek másolatai, életképek, metszetrajzok és panorámaképek díszítik a könyv 46 színes odalát. Talán a legnagyobb élmény a vízilóvadászatot, az iskolát és az ünneplést ábrázoló festmény, de érdekesek a ritkán ábrázolt szövést, konyhai munkákat vagy épp sártéglakészítést bemutató rajzok is. A meglepetés pedig a 4 átlátszó fóliával csak még izgalmasabbá válik: A piramis című francia gyerekkönyvhöz hasonlóan az áthajtható fóliák itt is átértelmezik, átváltoztatják az adott oldalpárok képeit: bekukucskálhatunk egy múmiakoporsóba, egy templomba, Tutanhamon sírkamrájába és egy egyiptomi házba. A szöveg mértéktartó, érdekes, adatgazdag és megbízható. A könyv képi világa megnyugtató, kíváncsivá tevő, a szöveg pedig segít abban, hogy az olvasók felnőve térképeket, alaprajzokat, időszalagokat használjanak, vagy épp könnyebben értelmezzék a nekik idegen múzeumi tárgyakat. Élményszerű, élvezetes képeskönyv. Nagyon ajánlott.

Játssz az egyiptomiakkal!
Bp., Alexandra, 2009, 2010
Kedves, nagyalakú, 32 oldalas színes füzet, amelyben egy utazásra, nyaralásra való fejtörőt találhatnak a vállalkozó kedvű kisiskolások. Keresd a különbséget! és kakukktojás-kereső feladatok, számolásos és rajzolós feladványok, logikai fejtörők, összekötős játékok és útkeresők váltják egymást, s bár a régész-skorpió-múmia vonal is megjelenik, az óegyiptomiakat ábrázoló rajzok kedvesek és hitelesek. Jó szórakozás! Ajánlott.






Kalandos Egyiptom
Richard Platt, Bp., Egmont-Hungary, 2005
Az amerikai kötet a mesekönyvet és az ismeretterjesztő szöveget igyekszik kombinálni, majdnem sikerrel. Hogy csak majdnem, az is csak a magyar fordítás gondja. A könyv szerkezete igen ötletes: minden oldalpáron egy témakört fejt ki a szerző, mit amilyen a Múmiák, A hieroglifák, A Nílus, A gyerekek vagy A hétköznapok. Ezeket festmények, térképek, műholdas fotók, gyönyörű képek, metszet- és alaprajzok illusztrálják. Az oldalpárok alsó kétharmadában pedig egy történet folytatódik lapról lapra: Ipu, a kalandvágyó kislány, aki elvesztette féltve őrzött kismadarát, keresi mindenfelé az elcsavargott buta búbos bankát, így bejárva a Nílus-parttól a mumifikálók sötét sátrán keresztül a templomig és az iskoláig Egyiptom szinte minden helyszínét. Történetét nagyméretű, szép ábrák illusztrálják, ezzel egészítve ki a felső, tudományos szöveget. Csakhogy Richard Platt elkövette azt a hibát, hogy verses formában írta meg Ipu történetét. S hiába a tudós Vanek Zsuzsanna remek lektorálása, ami a szakszöveget illeti, sajnos a fordítót ő sem taníthatta meg verselni. Ez az idézet azonnal árulkodik arról, hogy mitől romlott el a mese: „A Fehér falak”-nak nevezett városban, / hol a Nílus hömpölyög méltóságosan, / Élt egy Ipu nevű leányka, / és kedvence – egy búbos banka. / Egy reggel, midőn kalitkáját tisztítja, / s hátat fordít, a madár kiröppen! / A szabadságot választja a fogság helyett, / s szárnyát a tágas égbolton kitárja.” Mint látható, sem stílusérzék, sem ritmusérzék, sem rímkészség nem adatott meg a főszöveggel egyébként jó munkát végző fordítónak: sőt, sikerül azt a nyelvtani vétséget is elkövetnie, hogy verse szerint a banka maga tisztítja a kalitkáját… Az utolsó két sor (ahol a kitárja olyan rossz rím a tisztítjára, hogy szinte nem is rím) mutatja, hogy még egy rímtelen versfordítással is jobban jártunk volna. (Bár az, hogy a lány „szédületes gyorsan” fut, hogy „zajosabb zsivaj" hallatszik, hogy a madár „el nem fogható”, a kézművesnegyedben meg „kopácsolás támad”, sajnos akkor is borzalmas maradna.) De talán a legjobb a prózai átírás módszere lett volna, hiszen aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, és ne rontsa el mások jó játékát. Ezért (hiába az összehajtogatható Tutanhamon-maszk) csak kevéssé ajánlott.

Kalandozások Egyiptom titokzatos világában
Jessica Nigthingale, azaz Takács Erika, Bp., Fix, 2004
Takács Erika számos sorozata található meg a könyvesboltokban számos angol név alatt. A Kalandozások sorozat leginkább gyerekkönyvnek fogható fel. A 48 oldalból 24 színes, a többi fekete-fehér képekkel illusztrált, ám sajnos a képek minősége igen rossz. Az előszó azt ígéri: mivel „a régi történelemkönyvek lapjain írott dolgok lassan elavulnak”, ezért a „következő lapokon ezek közül az új ismeretek közül igyekszünk közreadni néhány fontosabbat, érdekesebbet”. Ebből már behatárolható az olvasóközönség: azoknak szól ez az olcsó kiállítású kötet, akik elfogadják, hogy az emlegetett új ismeretekhez vezető út vége az, hogy „mára azonban még (Egyiptom) hieroglifa-írásrendszerét is megfejtették”. Én azért remélem, Champollion óta még történt egy s más... Hasonló alapossággal folytatódik a könyv, mely sajnos nem tartalmaz forrásjegyzéket. Így azt sem lehet tudni, honnan kerültek bele ilyen információk: „A (Nílus-menti) termőterület alig érte el az Alföld nagyságát, s ráadásul rengeteg nép lakta, akik akkoriban szokatlanul magas számban népesítették be a területet.” Vajon mennyi az a rengeteg? És a magas számú? Azt sem hinném, hogy „a magas folyami kultúrák lényege”, hogy „az évente kiöntő Nílus lerakta” hordalékát náluk, meglepne, ha ez Mohendzsodaro lakóit érdekelte volna. A könyv nyelve egyébként is magával ragadó, például ahol kiderül, hogy a „csatornáknak igen sok munkaerőre volt szüksége” vagy, hogy a korai fáraók „egy összpontosított területté gyúrták az első birodalmat”. Rengeteg a pontatlanság: a szerző szerint II. Pepi az Első Átmeneti Kor végén uralkodott, Hatsepszut nem is szerepel a fáraók közt, három sor jut viszont a sosem létezett Nitókrisz királynőnek, Antonius Kleopátrának csak az élettársa volt, a korai fáraók temetésekor pedig nem megölt kíséretüket temették el velük, hanem élve befalazták a szolgákat a sírjukba… A képaláírások is hihetetlenül pontatlanok. Az egyik kép állítólag a Ramasszeumot (!) ábrázolja. A másik szerint „A gizehi piramis hármas csillagképet utánoz.” Még ha el is fogadom az Orion-elméletet, vajon egyedül hogy utánozhat egy piramis egy hármas csillagképet? A „Gizeh egykori látványa és mai lakosai” című fotón egy hastáncosnő látható a piramisok előtt – és egy teve. A „Vadállatot befogó munkások” pedig állatetetők, akik egy félig megszelídített hiénát próbálnak meg táplálni. Végül a nevek írása terén a szerzőnek borzalmas eredményre sikerült jutnia: mindent úgy kívánt leírni, ahogy kimondjuk. Így lett Kheopszból Keopsz, Traianusból Trajanusz, Tutankhamonból Tutankamon (ezek szerint kerek, merev a-val). Ezek után furcsa, hogy mégis Pashed sírjáról vagy épp Khonsu istenről is olvashatunk – talán nem ártott volna fellapozni Kákosy László könyvét. Legalább egyszer, az „új” eredményekért. Nagyon kevéssé ajánlott.

Keresd meg Egyiptom kincseit!
Bp., Napraforgó, 2008
A Napraforgó kiadó sorozatai kissé szokatlanok a magyar könyvpiacon: hihetetlenül éles vonalakkal, erőteljes színekkel festett, zsúfolt ábráik elkápráztatják a régebbi gyerekkönyvekhez szokott szemet. Bár a számítógépes rajzok, figurák „simasága” generálhatna egy vitát a giccs modern változatairól, én elfogult vagyok a kötettel (és testvérfüzetével, a Fantasztikus matricáskönyvvel) kapcsolatban: remekül használható, mert hihetetlenül részletes, szuggesztív, s többnyire fontos látványokat ad az egyes témakörökhöz, amelyeket egyszerűen nem lehet elfelejteni. A könyvjáték lényege, hogy valamennyi képen feladatokat kell végrehajtani: anakronizmusokat keresni, információkat gyűjteni, számolni, használni a logikánkat és a memóriánkat. A könyv ennek ellenére több mint foglalkoztató mű: pompás képei Tutanhamon sírjáról, az egyiptomi városról, a mumifikálásról vagy a temetési menetről bemutatnak egy olyan nyüzsgő, színes, érdekes Óegyiptomot, amely „versenyképes” a modern információs világban is. Nagy kár, hogy – hála a számítógép sokszorozó és digitalizáló lehetőségeinek – néhány nem szándékos anakronizmus is becsúszott a rajzokra: ha nem lennének tyúkok tízesével a piacon, nem szerepelne gyerektincs az iskolai írnok fején, s az Abu Szimbel-i Ramszesz templom nem tűnne fel halotti templomként, nem lennének kifogásaim. Ajánlott.

Korai kultúrák
Tuti tudomány, Jacqueline Dineen, Bp., Officina '96, 2012
A húszkötetes ifjúsági ismeretterjesztő sorozat négy része foglalkozik a világtörténelemmel, közülük ez az első. A rövid, mindössze 32 oldalas, nagyalakú füzetbe meglepő módon nagyon sok jó szöveg belefért, továbbá egy kronológiát, és tárgymutatót is találunk benne. Az olvasás során a történelemben az emberelődöktől a bronzkori civilizációkig juthatunk el, kiemelt szerep jut azonban az ókori Egyiptomnak, mellyel a huszonhat szöveges oldal közül tíz foglalkozik. A könyv valójában nagyon szép rekonstrukciós rajzaival fogott meg, például az óegyiptomi mindennapok aprólékos ábrázolásán percekig van mit nézni. A szöveg is érdekes és többnyire megbízható is (talán a fejlett mumifikálást nem kellett volna már a piramisok korához hozzákapcsolni, az írás feltalálását pedig egyedül a sumérokhoz kötni), a fordítás jól sikerült. Ajánlott.

Kulcs a múlthoz: Egy sírrablás naplója
Nicholas Harris, Gulliver, Bp., 2012
Nehezen tudtam eldönteni, mi is legyen ennek a kötetnek a címe, s nehezen is figyeltem fel rá: talán hasznosabb lett volna, ha a kiadó megőrzi az eredeti angol címet, amely az Egyiptomi küldetés volt. Így ugyanis teljesen véletlenül vettem csak észre a boltban a gyönyörű és okos szövegekkel teli kötetet, mivel egyetlen általam használt keresőszó (Egyiptom, fáraó, piramis stb.) segítségével sem észleltem korábban, hogy megjelent. Pedig mindenkinek bátran ajánlom, hiszen egyszerre kalandos krimi-képeskönyv és ismeretterjesztő kötet. Kerettörténete hasonlít más gyerekregényekéhez: a két kalandvágyó tizenéves, Emma és Márk nagyapjuk könyvtárából váratlanul átcsöppennek az ókori Egyiptomba, a 18. dinasztia idejébe. A szuggesztív, bájos, részletgazdag meseképek is rengeteg információt tartalmaznak a korról: láthatunk egy menetet, amely a fáraó tróntermébe visz egzotikus állatokat, ott ülhetünk egy lakomán, végignézhetünk egy királyi temetést... Miközben azonban lapról lapra folyik a képekkel illusztrált nyomozás a gonosz sírrablók után, közben tizenhat oldalon, általában színes oldalpáron láthatjuk objektív szöveggel kísérve Egyiptom térképét, a karnaki templom metszetrajzát, Tutanhamon sírját belülről, a piramisépítés folyamatát vagy épp a hieroglifák rendszerét. Egyszerre ismeretterjesztő képeskönyv és mesekönyv tehát a kötet: olyasmi, aminek a megnézegetése, elolvasgatása nekem is nagy örömet okozott. Ajánlott.

Mit kell tudni az ókori Egyiptomról?
Rózsa Péter, Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2003
Igen szerény színvonalú könyvecske, ám a kiadótól már megszokott minőségű, szép képecskék, a bájos kiállítás kézbe illő kiskönyvvé teszi. Iskolások számára jó első összefoglalás lehetne, hiszen Egyiptom történetének időrendi táblázatát, a földrajzi alapvetést vagy épp az egyiptomi vallás jellegzetességeit éppúgy tartalmazza, mint az egyiptomi művészet szabályait vagy a legfontosabb műemlékek listáját. Ám teljesen megbízhatatlan. Az ilyesféle mondatok, mint hogy „Ozirisz volt az egyetlen, akit állami szinten is magasztaltak, és az alsóbb néposztályok is elfogadtak istenükként”, vagy, hogy az egyiptomi művészet szabályai Sumérhoz nyúltak vissza (?), még csak nagyon régi forrásmunkák használatára utalnak (néposztály?), amiket sikerült félreérteni is. Az, hogy a három gízai „gúla közül Khefréné épült meg az eredeti terveknek megfelelően”, csak értelmetlen (eszerint Kheopsz „elrontotta” a nagy piramist?). Az azonban már nagyon zavaró, hogy lelkesen, és minden kétségekről beszámoló kommentár nélkül bekerült a könyvbe nemcsak a piramisokat illető Orion-elmélet (ez a terv, amitől a fenti idézetben a két ügyetlen fáraó „eltért”), de az is, hogy „Néhány tudós a Szfinx alapos megvizsgálása után arra a meghökkentő feltételezésre jutott, hogy az építmény valójában jóval a fáraók korát megelőzően épült.”, majd arról van szó, hogy néz ki a szobor… Kommentár: semmi, ez tehát a szerző számára ugyanolyan tény, mint az, hogy a Szfinx oroszlántestű… (Hab a tortán, hogy ettől függetlenül azt is kimásolta forrásmunkájából, hogy a Szfinx arca Khephrén vonásait őrzi, ami így elég érdekes kronológiát eredményezne.) Azon már nem is gondolkozom, hogy kerül bele egy 48 oldalas egyiptomi minikönyvbe az a létfontosságú (és téves) információ, hogy Teotihuacan nap-piramisának alapja megegyezik a Kheopsz-piramiséval… A forrásmunkák jegyzéke szépen néz ki, de teljesen használhatatlan: ha a szerző korábbi képeskönyvét nem számolom, az 1987-es Rosalie David-könyv az utolsó (és gyakorlatilag egyetlen) szakmai hivatkozási alap, Kákosy László nevét pedig a szerző nem ismeri… Nagyon kevéssé ajánlott.

Múmiák
A történelem rejtélyei. Bp., Elektra Kiadóház, 2009
Sajnos ezt a könyvet még nem sikerült megszereznem. Értékelést akkor írok majd, ha végre hozzájutottam a műhöz.











Múmiák
Mi Micsoda, 7., Wolfgang Tarnowski, Bp., Tessloff és Babilon, 1991
Az egyik első magyarországi kötete volt a Mi Micsoda méltán híres német ismeretterjesztő sorozatnak. Ha megkérdőjelezhető is a sorozat didaktikai fogása, a kérdés-felelet módszer, a Múmiák színes, érdekes körbetekintés a világ minden olyan táján, ahol valaha múmiák készültek, vagy múmiák jöttek létre. Az egyiptomi mumifikálással a 48 oldalból 20 foglalkozik, vagyis a könyv legnagyobb része (a második helyet az inka múmiák kapták, de csak 9 oldallal). Számos képet, színes eseményrekonstrukciót, fényképet tartalmaz a könyv, ezek közül a legérdekesebbek talán azok, amelyek egyiptomi múmiákról készültek. A gazdagon illusztrált oldalakról az egyiptomi lélek- és túlvilághit elemei, a balzsamozás lépései, de a különböző egyiptomi temetkezési formák is elénk tárulnak. Bár régi könyv, de nem öreg. Ajánlott.

Múmiák
Novum képes tudománytár, John Malam, Szeged, Novum, 2004
John Malam több ismeretterjesztő könyvet is írt az ókori Egyiptomról, egy, Az ókori Egyiptom címmel nálunk is megjelent. Ebben a művében viszont a világ múmiáival foglalkozik, amelyben természetesen ismét kiemelt helyet kapnak az egyiptomi eljárások. A 66 oldalas könyvből 38 Egyiptommal foglalkozik: színpompás, hatalmas rekonstrukciós rajzok mutatják be az egyiptomi halottkultuszt, a mumifikálás eljárását, a múmiák modern kori felfedezését. Rengeteg nagyméretű, részletgazdag fénykép kíséri az okos magyarázatokat. Különösen érdekes, hogy a könyv hosszabban foglalkozik Gingerrel, a gyömbérvörös hajú szárazmúmiával, a fáraómúmiákkal (és nemcsak II. Ramszesszel), az állatmúmiákkal, sőt olyan ritkábban említett példákról is beszámol, mint a Dr. Margaret Murray által 1908-ban Manchesterben kicsomagolt és megvizsgált két testvér, vagy a késői korban titokzatos módon újramumifikált, de majdnem 1000 évvel korábban élt, lábát vesztett 1770-es számú leánymúmia, akinek sorsát Dr. Rosalie David és kutatócsoportja igyekezett rekonstruálni 1975-ben a közben megindult, s azóta is működő Manchesteri Múmia Projekt keretében. Ideális első bevezetés mind Egyiptom, mind a múmiák történetébe. Nagyon ajánlott.

Múmiák
Szemtanú, 38., James Putnam, Bp., Park, 1999
Az angol Szemtanú sorozat nagy múltra tekinthet vissza. Ez a kötete eredeti nyelven 1993-ban jelent meg, s a Dorling Kindersley könyvek alaposságával, tüzetes magyarázatok közepette mutatja be a múmiákkal kapcsolatos rengeteg hihetetlenül érdekes tárgyat, amely főképpen a British Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Koporsók, mumifikált tetemek, istenszobrok, amulettek, szarkofágok éppúgy láthatók a lapjain, mint a mindennapi élet a sírba helyezett tárgyai a szenettáblától az ékszerekig és az ételekig. A 64 oldalas könyv a múzeum egyiptomi gyűjteményére alapoz, így mindössze 15 oldalt ad az inka, eszkimó, európai stb. múmiáknak, minden más részlet az ókori Egyiptom szokásairól szól. Óriási előnye a képeskönyvnek, hogy a magyarázatok közemberek festett koporsóihoz, papnők és földművesek múmiáihoz kapcsolódnak, vagyis a mű segít túllépni a II. Ramszesz, és a többi „sztármúmia” iránti egyoldalú rajongáson. A hangsúlyt a mindennapi életre, az egykor élt sokféle személyiség létének megidézésre, a kultúrára helyezi, teret biztosítva a modern múmiakutatással kapcsolatos információknak is. Nagyon ajánlott.

Múmiák a világ minden tájáról
Mi Micsoda, 7., Renate Germer, Bp., Tessloff és Babilon, 2006
A híres Mi Micsoda német ismeretterjesztő sorozat régi 7. kötetét (lásd Múmiák) a kétezres évek elején egy teljesen új váltotta fel, Renate Germer munkája. Az anyag teljesen megújult: bár természetesen a főtémák (a mocsári hulláktól az egyiptomi mumifikáláson át az európai balzsamozásig) változatlanok maradtak. Számos új tényt, nemrégen felfedezett, megismert múmiát is bemutat az új kötet: a tokhár férfi éppúgy szerepel a könyvben, mint Lenin, Ötzi vagy Dai hercegnő. Rengeteg keretes részletmagyarázat oldja a kérdés-felelet szerkesztés unalmát, s számos új rekonstrukció született. Ezek alapján – bár a rajzoló az emberábrázolás terén nem állt a helyzet magaslatán – igen izgalmas elképzelni Ginger, a híres egyiptomi szárazmúmia temetését, vagy Carter sírfeltáró ténykedését. A könyv szerkezeti megújulásának, többfelé figyelésének hátránya, hogy az Egyiptommal foglalkozó anyag kissé lecsökkent, ennek ellenére még mindig 20 olyan oldal van a 48 között, ahol valamilyen vonatkozásban szó esik az ókori országról. Nagy előny viszont, hogy a könyv új szemléletet sugározva foglalkozik a modern múmiakutatással, illetve végiggondolja a kérdést, Szabad-e emberi múmiákat kiállítani? Ajánlott.

Múmiák és piramisok
Első enciklopédiám, Bp., Xact-Elektra, 2009
A sorozat nemes célt tűz ki maga elé: „tökéletes tudást” ígér „a csodálatos világról”, a könyvet felolvasó szülőknek pedig javasolja, „Tanuljon együtt gyermekével!” „Azt ajánljuk, a szülő gyermekével együtt forgassa a köteteket, és beszéljék meg az olvasottakat. A közös, játékos, vidám tanulás (…) megkönnyíti a gyermek számára az ismeretszerzést.” – írja a fülszöveg. A cél gyönyörű, s a könyv is szép, kisalakú, albumszerű, minden oldalpárján rengeteg képpel és egy rövid magyarázó szöveggel, illetve helyenként keretes írásokkal (Kérdezz?, Elképesztő tények) Van azonban rögtön két komoly probléma: az első, hogy a könyvnek nincsen szerzője, vagyis senki sem vállal felelősséget állításaiért, a második pedig, hogy hatalmas felelőtlenség ilyen pontatlan szöveget adni olyan szülők kezébe, akiktől bevallottan azt várjuk el, hogy a témáról fogalmuk sincsen, így gyerekükkel együtt fognak róla „tanulni”… A probléma már ott elkezdődik, hogy az alapvetően Egyiptomról szóló mű össze-vissza kalandozik széljegyzeteiben a kultúrák közt a buddhista szerzetesek múmiáitól Tutanhamonhoz, Ötzitől Gingerhez, a Tikali (?) piramistól a núbiaiakhoz jutunk, de mivel magyarázatra se hely, se idő, az emberben nem a világ sokféleségéről alakul ki kép, hanem arról, hogy „hm, titokban minden mindennel összefügg, hm”… Ráadásul rengeteg a tények között a hibás: Teje feltételezhetően nem Tutanhamon anyja, hanem a nagyanyja volt, Kebehszenufot vétek Kebekh-Zennufnak nevezni, az egyik oldalpáron két különböző múmiát is II. Ramszeszként azonosítanak, egy fotón Tutanhamon szarkofágját halotti maszknak, két (!) másikon Gingert tollundi (lápi) múmiának nevezik. Gingerről egyébként négy kép szerepel összesen a könyvben (kétszer ugyanaz, csak fordítva, de egyszer egyiptomi testként, egyszer lápi múmiaként!), de a képszerkesztőben láthatólag még az sem tudatosult, hogy Ginger Ginger: minden alkalommal másik múmiaként mutatja be ugyanazt… Azt már csak halkan jegyezném meg, miféle „tökéletes tudást” adhat az az Egyiptomos könyv, amely szerint „Meglepő, hogy Tutanhamon sírját nem egy piramisban találták meg.” Szép vagy nem szép könyv, a tartalma borzalmas és megbízhatatlan. Nagyon kevéssé ajánlott.

Múmiák és piramisok
Usborne Discovery, Sam Taplin, Bp., Tioti, 2004
Az Usborne kiadónak tudtommal három könyve is eljutott az egyiptológia iránt érdeklődő magyar gyerekekhez: Az ókori Kelet, Az ókori Egyiptom enciklopédiája és ez. Míg az első könyv a kilencvenes évek Usborne-stílusában hófehér lapjain rengeteg apró és aprólékos festménnyel és rajzzal kísérte a magyarázatokat, a két újabbra a látványos, színes, színezett fotókkal és nagyméretű, akciódús képekkel díszített oldalak a jellemzőek, a kétezres évek szellemében. Ez a könyv internetlinkeket is tartalmaz: az Usborne oldaláról izgalmas (angol) gyerekoldalakra lehet továbbjutni, letölthetők jogtisztán a könyv egyes ábrái, illetve további linkajánlók is találhatók. Maga a könyv önmagában is kiváló azonban. 48 oldalából 39 Egyiptommal foglalkozik, mégpedig hihetetlenül igényesen és közérthetően. Az egyszerű magyarázatok már egy érdeklődő négyévest is leköthetnek, bár a nagyméretű múmiafej-fotók ijesztőek lehetnek. A kicsit nagyobbak, de még alig olvasók már megbirkózhatnak a rövid, okos szövegekkel, amit rengeteg folyamatábra, részletfotó és képmagyarázat kísér. Olvashatunk a mumifikálásról, a piramisépítésről, az egyiptomi hitvilágról, Tutanhamon sírjáról, állatmúmiákról és múmiás filmekről, A múmia megszólal fejezet bevezet a modern múmiakutatás (pl. az arcrekonstrukciók) világába, a Megoldatlan rejtélyek és a Folyamatban lévő kutatások pedig felkeltik az érdeklődést a jövő iránt, s a kételkedés, gondolkodás, kíváncsiság feltámasztásának igényével fordulnak olvasójukhoz. Ideális gyerekkönyv. Nagyon ajánlott.

Nagy képes egyiptomi kalauz
Lariviere ifjúság, Bp., Lariviere Kft., 2005
Ez az a könyv, amit a fordítás ölt meg. Adva van egy szép, színes, fényes lapra nyomtatott nagyalakú újság (ha kemény borítója lenne, nevezhetném könyvnek). Rendkívül igényes képekkel, látványos rekonstrukciókkal van tele, például a fáraó lenyűgöző fogadásáról, az egyiptomi divatról, vagy a karnaki templomról. Térképet, időrendi táblázatot, istentáblázatokat, sőt még matricákat is tartalmaz, kiváló ismeretterjesztés. Ráadásul érződik, hogy az eredeti, rövid magyarázó szövegek alaposak és okosak voltak. Aztán jön egy barbár magyar-változat-készítő gárda, és nyugodt szívvel tönkreteszi az egészet. Ám mindez nem elég, még el is akarják adni a gyerekeknek… Szerző nincs, fordító nincs, borzalom van. Először is a fordító nem tud magyarul. Talán franciául sem, de mondatai alapján valahol harmadik osztályban biztosan kimaradt az általános iskolából. Nála Champollion „végkimerültségben” halt meg, az egyiptomi hajók főleg „értékcikkeket” szállítottak, az írnokok „képezték Egyiptom memóriáját”, Kleopátra „felajánlotta bájait” Caesarnak, „mindkét nem tele volt aggatva különböző csecsebecsékkel”, a szegény nők pedig „saját hajukat viselték”. Akkor is kivételesen tehetségtelen, amikor eljárásokról kell fordítania, amikből egy szót sem ért. Szerinte az egyik képen „két kő összedörzsölésével cséplik a földekről betakarított búzát”, ami tökéletes ostobaság, s a képen, ami a szöveget kíséri, jól látszik is, hogyan tapostatják ki ökrökkel a szemet a kalászokból (ez a cséplés), míg a két férfi a levegőbe feldobálva épp kirostálja a pelyvát (szelelés). A csúcs azonban a papiruszkészítés (eredeti helyesírással): „A szárat meghámozták, vékony csíkokra szabdalták, majd alaposan „megklopfolták”. Ezután vízbe áztatták, és néhány nap elteltével, a felázott, puha papiruszcsíkokat egy lapos kövön összeszőtték és – préselték.” Magam is gondolkozom azon, hogy klopfolok és szövök egy kis nádat, aztán beáztatom, hátha szétfoszlik… A helyesírási hibák (írnok tanoncok, záró vizsga, papirusz nád, hártya vékony lap, Szent Péter Bazilika), szótévesztések (Hükszoszok és hükhoszok, hittiták, rosettai kő, Mükerniosz, bár Ízisz, de Nephtysz), és a lelkesen emlegetett „Karnak templom” mutatja, hogy a fordító magyar és francia nem-tudása mellett még arra is képtelen volt, hogy legalább egy másik Egyiptomos gyerekkönyvet kinyisson, amit valaki már sikeresen lefordított… Nagyon kevéssé ajánlott.

Ó Egyiptomi Rejtvények (1., 2., 3., 4.)
Győry Hedvig, Bp., Ibisz Bt., 1995-7, 2011
E négy füzetben, amelyhez a Szépművészeti Múzeumban jutottam hozzá, rengeteg változatos rejtvény található: logikai, képfelismerő, különbségkereső feladványoktól a műveltségi kvízeken át az ókori "szöveges feladatokig" minden akad bennük. A rendkívül szerény minőségben előállított füzetek kevéssé vonzó külsejük ellenére is kézbe veendők: a szerzőnő leheletfinom, hiteles, részletgazdag rajzai, ötletes feladatai, egyiptológiai tudása és pedagógiai hozzáértése sokkal elegánsabb, meggyőzőbb külsejű köteteket érdemelt volna - így azonban csábítóan olcsón juthatunk egy kötegnyi remek játékhoz! Ajánlott.



Ókori civilizációk: Kr. e. 3000-Kr. u. 500
Time-Life Nagyító, Bp., Park, 1999
A Time-Life méltán híres történelmi kiadványairól. Ezúttal egy kifejezetten iskolásoknak megjelentetett, modern gyerekkönyvével van dolgunk, amely 128 oldalon, közvetlen stílusban, rengeteg képpel, információs ablakkal és meghökkentő ténnyel vezeti be alsós olvasóját az ókor népeinek történetébe. Egyiptom feltűnően nagy terjedelmet, 24 oldalt kapott, ezek közül négy csak Núbiával foglalkozik külön. Tanulmányozhatunk egy időrendi táblázatot Egyiptom történetéről, olvashatunk a piramisokról, az istenekről, a múmiákról, templomokról, a Királyok Völgyéről, s ezen belül is a legmodernebb felfedezésről, III. Ramszesz fiainak óriássírjáról, a hieroglifákról és Egyiptom lakóinak mindennapi életéről. A keretes írások új szempontokat adnak a tanulmányozáshoz. Az Akkor és most sorozat például Karnak templomának mulandóságát és az öntözés eljárásának maradandóságát mutatja be összehasonlításaiban. Az Ott voltam rovat a múmiakészítésre fókuszál, a Próbáld ki! hieroglifaírásra ösztönöz. A Kik a régészek? lényegre törő anyaga bemutatja, miben nem hasonlít egy igazi archeológus Indiana Jonesra. Rengeteg kép, fénykép, térkép egészíti ki a színes, változatos oldalakat, amelyek – azt hiszem - még egy fiút is leköthetnek, még napjaink információgazdag világában is. Ajánlott.

Őrült egyiptomiak
Rrrettentő töri, Terry Deary, Peter Hepplewhite, Bp., Egmont-Hungary, 1993, 1998, 2000, 2004
A sorozat igazi, őrült élvezet. Aki kinyit egy Rrrettentő törit, az bizonyára sokat fog nevetni, de tanul is. Az alaptétel ugyan unalmas (mi itt azt adjuk, amit az iskolában eltitkoltak előled), de részben igaz. Különben is rendkívül meggyőző a karikatúra, amely szerint a történelembe nagyon bele lehet zavarodni, s néha még csak nem is a tanár a hibás (Hány oldala van egy piramisnak? Tessék, Wayne! – Kettő. Egy belső… és egy külső – Bárcsak korkedvezménnyel nyugdíjba mehetnék!). Megismerhetjük az egyiptomi történelmet térképen, időszalagon és karikatúrasorozaton. Teszteket oldhatunk meg arról, jó fáraók lennénk-e. Pontos használati utasításból megtudhatjuk, „Hogyan építsünk piramist… (80000 barátunk segítségével)” Megismerhetjük a múmiák titkát, megtudhatunk tíz lényegtelen dolgot a piramisokról és receptet kapunk arra nézve, hogyan legyünk ügyes sírrablók, tökéletes vagy átlagos egyiptomi nők. Találhatunk a könyvben egyiptomi recepteket, játékokat, feladványokat, s tanulmányozhatjuk az összes botorságot, amit valaha is Egyiptomhoz kapcsoltak a borotvaélező piramisocskától a múmia kezének átkán át a sírrablók sztorijaiig. Ám mindeközben a könyv – gyilkos humorral, amely az Egyiptom-térképen elhelyezi a „repülő csészealjak leszállóhelyé”-t is – irtja és kinevetteti az antiegyiptológiai bugyutaságokat, s a hangsúlyt a történelem valódi izgalmaira, titkaira és gyomorforgató részleteire helyezi. Bolondos, de nagyon jó. Ajánlott.

Piramisok
Mi Micsoda, 59., Hans Reichardt, Bp., Tessloff és Babilon, 2000
Újabb Mi Micsoda kötet a híres, sokat dicsért német ismeretterjesztő sorozatban Hans Reichardttól, Az ókori Egyiptom szerzőjétől. Modern szerkesztésű, sok képpel, ábrával ellátott kötet, amely bevezeti olvasóját a piramisépítés történetébe, technikáiba, az egyiptomi halottkultusz és istenvilág részleteibe. Minden olyan részlettel foglalkozik, ami a korábbi kötetbe nem fért be: így a hieroglif írás kialakulásával, a különböző egyiptomi korok és más civilizációk piramisépítéseivel, a piramis- és koporsószövegekkel, a Halottak Könyvével. Kiemelendő a sok részletet tartalmazó rekonstrukciós rajzok és metszetrajzok sorozata, s az, hogy az egész könyv valamiféle barátságos, hívogató hangulatot áraszt a sok ragyogó, sárga, arany alapszínű ábrával. Ajánlott.

Rejtvénymánia az ókori Egyiptomban
Szabadi Katalin, Bp., Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008
Hasonlóan a fentebb szereplő Játssz az egyiptomiakkal! kötethez, ez a füzet is egy utazásra vagy nyaralásra elegendő fejtörőt és rejtvényt tartalmaz kisiskolásoknak. Betűkkel és számokkal kapcsolatos feladványai, logikai játékai, különbségkereső feladatai színes, mozgalmas rajzokon szerepelnek: kár, hogy a rajzoló emberábrázolása fogyatékos. Sajnos az első oldal szépséges képét csúfítja el a legbutább hiba: az egyértelműen Nofertari királynőt ábrázoló gyönyörű rajz a megoldás szerint II. Ramszesz portréja… (Talán a kérdést úgy kellett volna feltenni, kinek a felesége szerepel a képen.) Ennek ellenére kedves a játékoskönyv. Ajánlott.

Reneszánsz a fáraók Egyiptomában: Családi füzet
Dr. Bartos Zoltán, Bp., Szépművészeti, 2008
A kiváló katalógust és tanulmánykötetet, a ritka érdekes kiállítást egy professzionális gyerekfüzet kísérte, amely segített értelmezni a tárlaton látottakat. A legfontosabbnak a gyerekek megbecsülését tartom az egészben, az minden – kiváló – múzeumpedagógiai elvnél többet ér, hogy a kiállításra ellátogató fiú vagy lány megszerezhet egy húszoldalas, szép, színes, jó illatú, finom fogású, gondos kiállítású képes füzetkét, amiben olyan műtárgyak kiváló minőségű fényképét is hazaviheti, melyek azóta már visszatértek hazájukba. A füzet azoknak is ideális első bevezetés az óegyiptomi kultúrába, akik a kiállításról esetleg lemaradtak. Gyakorlatilag minden feladat megoldható a kiállítás ismerete nélkül is, ha a vállalkozó kedvű gyerek a könyvtárban kinyit egyetlen Egyiptommal foglalkozó modern albumot. Így még 2012-ben is bizalommal ajánlom, aki tudja, szerezze be ezt az okos magyarázó szövegekkel ellátott, remek könyvecskét. Nagyon ajánlott.

Sírvadászok: Fedezd fel a csodálatos ókori Egyiptom világát
Felderítők, Clive Gifford, Bratislava, Easton Books, 2008
Egy könyv, amely doboz is, vagy legalább is papírfiók. Hatalmas, világító kék műanyagszemek a borítón. Meg egy gépelési hiba, de ez ne zavarjon. A külföldi székhelyű kiadó két éven belül két látványkönyvet is piacra dobott Egyiptomról: a másik a Tutanhamon sírja. A Sírvadászok nagyon érdekes könyv: egy viszonylag jelentéktelen, kissé esetleges tartalmú, de szép rajzokkal kísért és gondosan fordított képeskönyv az ókori Egyiptomról 30 oldalon, valamint egy luxusalbum sok titokkal és játékkal. Hajtsuk fel az információs panelek széleit és új ismeretekkel gazdagodunk! Emeljük fel és fogjuk kézbe a „valódi” műtárgycédulákat! Nézegessünk műemlék-katalógust egy leporellón! Tanulmányozzuk III. Ramszesz sírjának titkos alaprajzát! Nézzünk bele a kanópuszedényekbe, Tutanhamon szarkofágjába és egy egyiptomi hölgy ékszeres dobozkájába! Simítsuk végig II. Ramszesz mumifikált arcát! (Brrr.) S ezek után még mindig ránk vár a titkos fiók tele matricákkal, a gízai nagy piramis makettjével, egy hajtogatható Tutanhamon-maszkkal és egy valódi, hamisítatlan, kiválóan játszható szenettel! Remek szórakozás, még nekem is… Ajánlott.

Tudod-e a választ?: 180 kérdés és felelet - Egyiptom
Bp., Tessloff és Babilon, 2004
A korábbiakban már kiderülhetett, hogy nem sok egyiptomi tárgyú Mi Micsoda-kötet nyerte el igazán a tetszésem. (Talán a Junior sorozat új tagja tekinthető igazán jó ismeretterjesztésnek.) Ez a kis kérdésfüzet azonban - biztos nem jó könyv. Pedig az alapötlet nagyszerű: hatvan lap felső oldalán 3-3 kérdés olvasható, a hátoldalon pedig a válaszok. A füzet használható kvízjátékokhoz, de egy egyszerű lépegetős táblával véres küzdelemmé alakulhat a válaszadás, ha pl. az első kérdést jól megválaszoló egy, a hármat jól megoldó már hármat léphet tovább... Illetve, alakulhatna, ha nem lennének a kérdések érdektelenek, a fordítás pedig borzalmas. A füzet ugyanis egyrészt segíteni akar megoldóinak, buzgón terjesztve az ismeretet, így mindig a válaszadó szájába rágja a megoldást. Pl. "Milyen anyagból építették a legtöbb házat? A Nílus iszapjából, kőből vagy fából?" A válasz - szerintem - egy elsősnek is egyértelmű, látva-hallva a Nílus szót. Hasonló az is, amikor az első kérdés az, létezett-e valami Egyiptomban, vagy nem, a második pedig megkérdezi, miből volt. Ezután kevesen fognak az első kérdésre "nem létezett" választ adni... Ráadásul a jó megoldás nemcsak mindig túlbeszélt, de a hasonló típusú kérdéseknél rendszeresen a legelső felsorolt válaszlehetőség a helyes, nem is kell rajta gondolkodni. Másrészt a fordítónak fogalma sem volt a témáról. Így lett a sadufból sadaf, a szent vésetből szent jel, a kartusból ovális keret, a piramisépítésnél használt csúszkából vagy szánból szánkó, a szelelésből levegőbe dobálás (komolyan, miért magyarázza el minden könyv ezt a nyamvadt munkát, ha egy fordító sem tudja lefordítani értelmesen...), Tauszret/Tauszertből Tausret (miközben mellette egy szóval Hatsepszut neve át van írva), Szahmetből Sahmet, Hathorból Hathorsz, valamint kiderült, hogy Egyiptomban műasztalosok dolgoztak és az írnokok a kötényükön írtak. A legkínosabb azonban egy ki kivel csinálta-fordítási hiba. 41. kérdés: Kiket támadott meg Egyiptom Kleopátra királynő halála után Kr. u. 30-ban? A gallokat, a rómaiakat vagy a hunokat? Válasz: A rómaiakat. Kleopátra büszke lehet haló poraiban, hisz minden csak nézőpont kérdése: szétesett országa, uralkodó nélkül, bátran visszatámadta az országot már megszállt rómaiakat. Talán még győzött is. Ennyi ostobasággal én nem adnám oda a gyerekemnek ezt a könyvet. Nagyon kevéssé ajánlott.

Tutanhamon: Kirakós könyv
Niki Horin, Kisújszállás, Pannon-Literatúra, 2007
Ez a kötet óriási. Szó szerint. A kiadó évről évre jelentkezik hatalmas, látványos kirakókönyvekkel (megérne egy közvéleménykutatást, miért lett újra népszerű a kartonkeretes egyszerű kirakó, szemben az ötezer darabos nagy dobozos puzzle-kal, mindenesetre nekem az első gyerekkori élményem is ilyen volt, így én csak visszataláltam a „gyökereimhez”). A Tutanhamon talán a legjobb ezek közül: felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezetes. Négy képet rakhatunk ki benne: Tutanhamon parádés aranymaszkját, trónszéke háttámlájának idilli király-királynő párosát, egy csupa arany és türkiz istenszobra képét, végül egy szépséges istennőt a szarkofágról. Ha pedig meguntuk a sok kéket, vöröset, aranyat és luxuslátványt, van egy tízoldalas, magas színvonalú albumunk Tutanhamon sírjának metszetrajzával, rengeteg dokumentum másolatával, régi, a feltárásról készült fényképekkel és a rangos White Star archívumból merített kincsképekkel. Megéri beszerezni. Ajánlott.

Tutanhamon sírja: Fedezzük fel az ókori Egyiptom kincseit és titkait
Felfedezések, Jen Green, Bratislava, Easton Books, 2007
A kiadó első luxusképeskönyve azoknak a gyerekeknek az álmát teljesíti, akik nem szeretik a hosszú, egybefüggő szöveggel teli könyveket. Hasonlóan A múmiák titkaihoz és a kiadó következő Egyiptomos albumához, a Sírvadászokhoz, ebben a könyvben is folyton csinálni kell és lehet valamit – persze az olvasás mellett és közben. Nemcsak szemet gyönyörködtető, de alapos, egyiptológusok által lektorált könyvet vehetünk kézbe, tele bámulatosan szép fotókkal és rajzokkal, rekonstrukciós ábrákkal és térbeli képekkel (utálom pop-upnak hívni). Ahogy gyerekkorom híres csehszlovák Kubasta-mesekönyveiben a törpék háza, vagy Hófehérke (celofános) üvegkoporsója a lapok kinyitásakor hirtelen kiemelkedett a két dimenzióból, úgy a Tutanhamon sírjának képei is életre kelnek. Carter bepillant a sírkamrába, telihold ragyog le a piramisokra, egy kecskelábú asztal fölé hajolva tanulmányozhatjuk Egyiptom térképét, elénk magasodik Tutanhamon szarkofágja, megpillantjuk a maszkját, leemelkedik a fedél kanópuszedényei ládájáról, majd egy valódi bárkamodellen utazik a túlvilágba a lelke – s mindez kizárólag a hajtogatás és a papír csodájának köszönhető, nem varázslat… Emellett a felhajtós, kihajtós, alákukkantós játékokból is akad nem egy, az első rögtön – a címlapon. A szöveg színvonalas és pontos, bemutatja a sír felfedezésének történetét, a hieroglifák megfejtését és a régészeti kutatásokat a Királyok Völgyében, a sírleleteket, az egyiptomi túlvilághitet, s magát a fáraót is. Látványos, érdekes, jó könyv. Ajánlott.

Tuti, hogy jó az egyiptomi múmiáknak?
Veszélyzóna, David Stewart, Bp., M és C, 2004
Ha valakinek tetszett az Őrült egyiptomiak, ez a könyv is tetszeni fog. Bár képeskönyv, mind stílusa, mind karikatúrái és rajzai a Rrrettentő törikönyvet idézik. A tartalom az alcím szerint: Gyomorforgató ügyek, amelyeket talán jobb volna nem is tudni. Így van: ez a könyv tényleg morbid, de jópofa, ahogy az első fejezet címe is mutatja: Meghaltál? Akkor készülj a bebalzsamozásodra! A mókás, de nagyméretű és színes képek bemutatják a mumifikálás lépéseit („A horgas szerszám az agy kicibáláshoz kell, ami az orron keresztül történik. (MEG NE PRÓBÁLD OTTHON!)” „Vigyázz, hogy a szívedet nehogy kikapják belőled. Még szükséged lesz rá a szívmérő szertartáson.”), külön rajzon a múmia betekercselését, a koporsókészítést, a siratást, a sírtárgyak gyűjteményét és más sírmellékleteket, majd szól a könyv a sírrablásokról, az állatmúmiákról, a múmiák 19-20. századi fogadtatásáról, végül néhány botrányos, érdekes vagy morbid múmiasztoriról is. A könyvet fogalomgyűjtemény egészíti ki, s fontos, hogy a fordítás meglepően jó, ami a szakszavakat és a nevek helyesírását illeti, többnyire teljesen rendben vannak! (Ez meglepő egy ilyen – magyarul is – laza nyelvű könyvtől, de most a fordító nagyot alkotott.) Ajánlott.

A gyerekkönyvek gyűjteményének ábécérendes elejét lásd a Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./1. című bejegyzésben.

Link az Egyiptomi gyűjtemény főoldalára.