Valamit... a japán és az ázsiai irodalomról
A Valamit... egy új sorozat a blogon. Olyan témákat igyekszem érinteni benne, amiknek - rá kellett jönnöm - egyszerűen kevés vagyok az átfogó megírására. Újra és újra előjönnek, mindig újra kedvem támad írni róluk, de a teljes kép legfeljebb mozaikdarabkákból áll össze. Ezért a bejegyzések linkgyűjteménnyel kezdődnek, ahol igyekszem feltüntetni, mit írtam már korábban a témáról a blogon. Ezután következik valami - abból a végtelenből, amiről írni lehetne.

Bevezető linkgyűjtemény

A japán irodalomról eddig még nemigen esett szó a blogon. A Szoga fivérek krónikájáról készítettem már egy véleményt és A Fapadoskönyv Kelet Klasszikusai című sorozatáról írtam már, amelynek többek között a 47 rónin is a tagja.

Japán irodalom

Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.
Elképesztő, hatalmas és izgalmas nagyregény. Minden szempontból meglepett. Elsőre ellenszenves, nőket hajszoló hőse lassan elfogadhatóvá, megérthetővé vált számomra, a regény pedig, amelyben szinte mindvégig rá koncentráltunk, lebilincselő volt. A kifinomult, szinte (poszt)modernnek tűnő módon idézetekkel át- meg átszőtt csevegések, verses udvarlások a legkevésbé sem voltak üresjáratok, egy-egy könyvből kilépve szinte az volt fura, hogy körülöttem nem így éljük az életet. Bár kissé különös, amint a hősök társadalmi szabályok (nőt nem láthatnak meg állva…), előkelően szabott, szimbolikus ruhaujjak és jelképes ajándékok sokaságában tobzódnak, mégis egy idő után minden és mindenki megérthetővé válik modern és magyar szemmel is. Leginkább a Harmadik Hercegnő mellékszála tetszett: élő és idegesítően egyéni figura volt. A fordítás izgalmas és szép, a lábjegyzetekből épp a kellő mennyiség létezik. Szemben a kínai regényekkel e kötetben nincsen túlcsorduló, mégis illogikus erotikus szál, mint a kínai Szépasszonyokban, végtelenül és követhetetlenül sok szereplő, mint a Vízparti történetben, de kisívű cselekmény sem jellemzi, mint a Virágos gyertyákat. Egyszerűen nem is értem, hogyan tudott a kulturális hatásoktól elzárt 11. századi Japánban valaki ilyen élvezetes és különleges történetet írni. Ráadásul egy nő… Óriási élvezet volt, mindenkinek ajánlom Muraszaki Gendzsijét.

Macuo Basó: Százhetven haiku
Fodor Ákos neve egyet jelent a magyar (nyelvű) haikuval. Macuó Basó pedig a japán haikuírás világklasszis klasszikusa. A kis füzet remek (és olcsó!) ajándék lehet a korszak iránt érdeklődőknek, versszeretőknek, sőt bárkinek, aki szeretne tájakon, képeken, hangulatokon elmélázni.
A kedvencem:
Végtelen zápor:
fű tövét veri s az föl-
felé menekül…

Terebess Gábor (szerk.): Egy csésze tea Isszával
Erről a könyvről nehéz elfogulatlanul írni. Imádom! Mindenféle haikuk a szépségestől a mulatságoson keresztül az ironikusig az egyéni hangú, 19. századi japán költőtől, Kobajasi Isszától. (A kötet címe Issza szerzetesnevére utal, a Haikai-dzsi Issza-bó nevet Terebess Gábor a Haiku Templom Teaissza Boncának (papjának) fordítja, ugyanakkor a név vége szó szerint egy (csésze) teát is jelent…)
A kötet verseinek hangvétele ettől:
"Újévi eső –
zsúptetőm is először
ázik be idén."
eddig:
"Fürdődézsától
dézsáig vándoroltam…
Merő locsogás."
terjed.
A kedvencem:
"Függőhídon át
apró léptekkel gyalogol
egy pillangó."

Ryōkan: 44 haiku
Ez a pici füzetke képes igazi, távol-keleti hangulatba ringatni. Terebess Gábor kiváló fordításai mellett az érdeklődők eredeti nyelven is megtalálhatják a haikukat.

Hiroaki Sato: Szamurájlegendák
Nagyívű, érdekes, rengeteg jegyzettel, ellátott szöveggyűjtemény, válogatás a 12-20. századi, a szamurájokkal kapcsolatos japán irodalomból, sok kommentárral, magyarázattal: benne pl. a 47 rónin történetével.

Szanjútei Encsó: Kísértetlámpás
Viharos szerelmi történet, amiben kísértetek tanyáznak köztünk, van, aki bosszút áll és van, aki gyilkol, családtagok találnak egymásra és gonoszok szőnek cselt. A főszereplő pedig egy szolgálatkész és becsületes fiatalember, aki szerencsétlenségére épp annál a szamurájnál kezd szolgálni, aki megölte az apját. 19. századi regény, amely eredetileg népszerű színdarab volt: pergő, érdekes izgalmas.




Egy ind és egy vietnami

Dzsajadéva: Gíta Govinda
Egyszerűen gyönyörű. A szöveg, a történet, a szerelem indiai tánca, a megcsalás, elhagyás, megtalálás és megbocsátás dalfüzére. A fordítás, a Weöres Sándor-féle szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu zsenialitás. A könyv, a szép fotókkal, melyek sajátos hangulattal varázsolnak el.
Nem szex, nem mámoros kelet, nem erotika – helyette szerelem, szépség, érzelem, de főleg játék: a másikkal, a szavakkal, a költészettel.

Tien Huu: A rizsföldek szerelme
Különös könyv: szakácskönyv, így vannak benne megfőzhető vietnami receptek a levesektől a desszertekig és italokig, de szerelmi tankönyv is szeretne lenni, afrodiziákumok középkori receptjeivel, szerelmi tankönyvek részleteivel, végül Vietnamot is bemutatná, például riportokkal a vietnami kultúráról, hozzá az illusztrációi ízlésesek és gyönyörűek… De ez a kép nagyon vegyes. Talán a legfontosabb számomra a kötetben, hogy számos jól fordított, finoman erotikus 18. századi szerelmes vers olvasható benne a nálunk alig ismert vietnami költőnőtől (!), Ho Szuan Huongtól.
0 Responses