Ekultura.hu - Georges Simeon: Maigret és az idegek harca
Egy újabb Maigret-regény májusban igazi ajándék volt az Agave könyvkiadótól. A Maigret és a három nő év eleji megjelenése után nem vártam volna, hogy ilyen hamar kezembe vehetem a felügyelő egy újabb nyomozását. Ám a tény tény: most fejeztem be a Maigret és az idegek harcát, amely kifejezetten figyelemre méltó könyv. Amellett, hogy szabályos krimi, kissé olyan, mint egy rövid, tömör és csattanós anti-Bűn és bűnhődés. Így azután mindenkinek ajánlott: ez az irodalmi csemege igazán rendhagyó, még tapasztalt Maigret-rajongóknak is okozhat meglepetést.

Először is azért, mert feltűnően akciódús. Igaz, korai regény, ha jól számoltam, a kilencedik Maigret-könyv, ám különleges története miatt is. Amint elkezdjük ugyanis olvasni, egy rabszöktetés tanúi lehetünk. Valaki kinyitotta a kettős gyilkosságért halálra ítélt huszonhét éves kifutófiú, Joseph Heurtin celláját, a börtönudvaron pedig a falon átvethető kötelet és egy civil ruhákat tartalmazó csomagot készítette oda a meneküléséhez. Ám miközben azon töprengünk, szurkoljunk-e egy halálraítélt szökésének sikeréért, a fal tövében, az árnyékban meghúzódva megpillanthatjuk Maigret felügyelőt. A szöktetés ugyanis az ő műve: meggyőződése, hogy a szabályos perben halálra ítélt Heurtin teljességgel ártatlan, s megszöktetésével azt akarja elérni, hogy a riadt fogoly elvezesse ahhoz az emberhez, aki júliusban brutálisan meggyilkolta az özvegy és idős amerikai milliomosnőt, Hendersonnét és francia házvezetőnőjét. Bár minden bizonyíték (lábnyomok, ujjlenyomatok) Heurtin ellen szól, Maigret-nek egyre erősebb a megérzése, hogy olyan ellenféllel került szembe, aki különleges a gyilkosok között is: akinek semmi sem számít, aki nem zsákmányért és nem is gyűlöletből öl, akinek pengeéles a logikája – és aki most is ott van valahol Párizsban, és lesi a fejleményeket. A Maigret-féle terv azonban félresikerül: Heurtin megsebesít egy rendőrt, majd megszökik, s a vizsgálóbíró mindössze tíz napot ad Maigret-nek, hogy rendbe hozza az ügyeit. Ha nem sikerül, le kell mondania. Így aztán megkezdődik az izgalmas hajsza…


A második különlegessége a kötetnek, hogy valóban az idegek harcáról szól. Simenon ugyanis elég hamar tálcán kínál fel az olvasónak két gyanúsítottat, majd a kettőt egyre változtatja. Ám azt, hogy mi is történt – úgy vélem –, ezúttal nem lehet kikövetkeztetni a bizonyítékokból: meg kell várnunk, amíg Maigret az idegek harcában felőrli a beszédkényszeres, mégis körmönfontan titkolózó gyilkost és valami olyan tettre kényszeríti, amivel az bizonyítékot szolgáltat önmaga ellen. A Maigret és a gyilkos közötti párbeszédeket úgy lehet olvasni, mintha pengeváltásokat néznénk egy párbajban, ahol az egyik fél kapkodó, zavarosan és átláthatatlanul taktikázó, kardjával hadonászó, ezért különösen veszélyes, a másik fél azonban lassú és megfontolt, szinte lomha és unalmas, s óvatosan rója köreit ellenfele körül, várva, hogy aztán lecsaphasson.


A harmadik érdekes dolog a regénnyel kapcsolatban, ami meglepetést okozhat bárkinek, a – már említett – erős Bűn és bűnhődés-párhuzam. Dosztojevszkij különleges „krimijében” eléri, hogy az ölést filozófiai síkon szemléljük, s a beszédkényszeres, önmarcangoló, önsorsrontó és kényelmes felsőbbrendűségét csak az utolsó pillanatban feladó Raszkolnyikovjával végül még azonosulni is képes lehet az olvasó, megértve őt, s remélve, hogy a vezeklés és a bűnhődés jobb emberré teszi majd. Ezzel szemben a Maigret és az idegek harca gyilkosa, aki sokban nagyon emlékeztet Raszkolnyikovra, egy más állásfoglalás szimbóluma lehet. Eszerint aki egyszer elindult az ölés útján, mégpedig olyan indítékokból, amilyenek a Bűn és bűnhődésben is szerepeltek, nem juthat máshová, mint a könyv utolsó fejezetében, a bitóra.

Az izgalmas történetért, a feszült párbeszédekért, s ezért a reflexív többletért is ajánlom a regényt mindenkinek, annak is, aki örül, hogy ismét új Maigret-regény került kiadásra, s annak is, aki egyszerűen csak jó olvasmányt keres. Megtalálta.

A cikk az Ekultura.hu-n: Georges Simeon: Maigret és az idegek harca
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én    
Maigret-linkek:
Maigret
Maigret visszatér
Nem Maigret - Rövid jegyzet Georges Simenon regényeiről
Georges Simenon: Aki a vonatokat nézte
Georges Simenon: Az elátkozott hajó
Georges Simenon: Maigret és a flamand lány
Georges Simenon: Maigret és a gengszterek
Georges Simenon: Maigret és a három nő
Georges Simenon nem Maigret-ről írt regényei
Georges Simenon Maigret-novellái
Georges Simenon Maigret-regényei
3 Responses
  1. PuPilla Says:

    Nagyon jó poszt! Úgy örülök, hogy van még valaki rajtam kívül a bloggerek közt, aki ilyen lelkesen olvassa a Simenonokat :D
    Még pár oldal van hátra az idegekből nekem is, és szeretem, szerettem olvasni én is. :)


  2. Egyszerűen van bennük valami átlagosan különleges. Már azt is szeretem, ahogy az időjárás vagy a színhelyek hangulata megjelenik bennük. Az idegek meg különösen tetszett: egy csomó régebbi Maigret-t újraolvastam utána.


  3. PuPilla Says:

    Ahogy mondod. :) Jaj, én is mindig rögtön bele tudok helyezkedni, ahogy elkezdi mesélni a várost, a színeket, a Szajnát, az időjárást, esőket... :)
    Hú gyorsan olvasol :) Nekem van még itthon jópár olvasatlan Simenonom - főleg Maigret-k. :)