Ekultura.hu - Komáromi Gabriella: Janikovszky Éva - Pályakép mozaikokban
Gyermekirodalom. Mese. Képeskönyv. Látszólag egyértelmű szavak, valójában azonban jóval több van mögöttük, mint gondolnánk.

Egyeseknek például képeskönyv egy képes mesekönyv, mondjuk egy Kipkopp vagy egy Boribon Marék Veronikától: benne alul szöveg, felül szép nagy kép. Vagy épp Goda Krisztina könyve, a Berti, a rózsaszín barika: egyik oldalon szöveg, a másikon egész oldalas kép, és így tovább. Vagy Szutyejev Vidám mesékje: rövid szöveg, nagy kép, megint egy kis szöveg, és így tovább. De szerintem képeskönyv Marie Claude Monchaux Sehány éves kislánya is: holott ez nem mese. Ahogy az ismeretterjesztő képeskönyvek sem. De a mese szó jelentése sem egyértelmű. Számomra mese a Világszép Nádszál kisasszony, vagy A tücsök és a hangya, vagy a Mátyás király és az igazmondó juhász. És meseregény mondjuk Bálint Ágnes Mi újság a Futrinka utcában?-ja. Vagy Milne Micimackója. De semmiképpen nem nevezném mesekönyvnek mondjuk – az egyébként nagyon bájos – Tesó lettem! című könyvet (szerzője Csapody Kinga) vagy Vadadi Andrienn Leszel a barátom? című ovis meséit. Pedig van, aki ezeket is meséknek hívja.

Végül ott van még a gyermekirodalom. Mi tartozik bele? Amit a gyerekeknek írtak? És akkor az ismeretterjesztő könyvek is? Vagy mégse? És milyen időhatáron belül? Mert a 19-20. század fordulójáig kifejezetten gyereknek írt könyvek jó részét nálunk is és külföldön is elvitte az idő. Karl May, Jules Verne, Robert Louis Stevenson, vagy épp Charles Dickens sok művéről viszont ma már azt mondják, nem a felnőtteknek, inkább a gyerekeknek valók. Vagy az is gyerekirodalom lenne, ami gyerekekről szól? De hol a határ? Mert az biztos, hogy Émile Ajar Előttem az élete borzongató felnőttregény gyerekszereplőkkel. De vajon gyermekirodalom-e a Légy jó mindhalálig (ami mindmáig kötelező olvasmány)?

És hogy mi szükség ezen gondolkodni?

Mert Janikovszky Éva, nemzedékek kedvenc írója pontosan ezeket a határokat feszegette és ezeket a kérdéseket válaszolta meg az életművével - teljesen egyedien. Ő ugyanis írt olyan mesét, ami nem mese. Könyvei javarészt képeskönyvek, amelyekben Réber László, az illusztrátor szinte egyenrangú szerzőtárssá lép elő: ennek ellenére e képeskönyvek nagyon sokfélék, s még olyan is van közöttük, ami nem is gyermekirodalom. Bizonyos könyvei afféle gyerek-önsegítőként, „rólad-mesélőként” is működnek, mint ma a Tesó lettem! és társai: ennek ellenére távolról sem ez az egyetlen értelmezési rétegük. Végül: a legtöbb Janikovszky Éva könyvvel megtörténik, hogy amikor az ember puszta nosztalgiából kézbe veszi, mint óvodás- vagy kisiskoláskora legkedvesebb olvasmányt, hirtelen rájön, hogy ma is nevet rajta, csak ma máson nevet, mint húsz-harminc éve. Gyerekkönyvei tehát felnőttkönyvek is, bár van néhány látszólagos gyerekkönyve, ami csakis felnőtteknek szól, amolyan svéd gyerekvers-formán, S mindezzel a sok különösséggel ő kísérletezett elsőként (és sok szempontból egyetlenként) a magyar (gyermek)irodalomban…

Erről a páratlan életműről szól Komáromi Gabriellának, a gyermekirodalom értő elemzőjének olvasmányos és szubjektív kötete. Rengeteg képpel, idézettel és soha nem közölt egyéb anyaggal (riportokkal, naplójegyzetekkel, visszaemlékezésekkel) tarkított, szakszerű, mégis személyes hangú könyve bemutatja Janikovszky Éva írói munkásságának egyediségét és jelentőségét, meghatározza műfaját (a janikovszkyt, avagy monológkönyvet), s lelkesítő, részletes és izgalmas körsétát tesz az olvasóval a Janikovszky-életmű berkeiben.

A könyvet azonban nemcsak az irodalomelmélet és irodalomtörténet iránt érdeklődők fogják élvezni. A bevezető fejezet ugyanis részletesen bemutatja az írónő életét is: láthatjuk az álmodozó, grafomán, divatos fiatal lányt, aki hol mostohaapja meséiről, hol első szerelméről, hol a családját is érintő zsidótörvényekről naplózik. Elénk lép az egyetemista, színésznővé válni akaró, csinos, határozott, fiatal nő. Látjuk a feleséget, aki a Rákosi-korszak legzűrzavarosabb, legkegyetlenebb idejében is megteremti a család békéjét és nevelgeti a kisfiát, akiből későbbi könyveinek egyik kulcsfigurája – mára pedig a Móra Kiadó elnök-vezérigazgatója válik. Végül szemünk láttára születik meg az írónő, aki egész életében a gyermekirodalom lelkes hazai meghonosítója, szerzők támogatója, konferenciák résztvevője, a gyereknek írt jó könyvek állandó népszerűsítője: ám aki igazából soha, egy percre sem kapja meg a korszak „hivatalos” irodalomkritikájától az elismerést – miközben egy ország olvassa könyveit.

Janikovszky Éva tizenegy éve halott. Művei továbbra is hallatlan népszerűségnek örvendenek, ráadásul nemcsak nálunk, de külföldön is állandóan ott vannak a könyvesboltok polcain angolul, németül, franciául, olaszul, japánul, finnül, bolgárul és oroszul. Csak az elmúlt két évben több mint tizenegy külföldi kiadást számlálnak a könyvei. Külföldön és itthon is talán legnépszerűbb kötete a Ha én felnőtt volnék és a Velem mindig történik valami. Javaslom mindenkinek, vegye újra kézbe: szeretni fogja mindkettőt - újra. Ahogy Janikovszky Évát is, aki műveivel folyamatosan itt van velünk: és most már életrajzát is elolvashatjuk.

A cikk az Ekultura.hu-n: Komáromi Gabriella: Janikovszky Éva - Pályakép mozaikokban
 Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
0 Responses