A Magyar Mesterek megújult albumsorozatának kötetei
Régen volt: talán igaz sem volt. Eljegyzési ajándékot kerestem, így találtam rá a Corvina Kiadó új sorozatának Szinyei kötetére: egy mértéktartóan finom, vékony, csupa szín, csupa érzés, csupa harmónia festményalbumra. Sosem gondoltam korábban, hogy Szinyei Merse Pál festészete ilyen gyönyörű...
Azonnal megvettem a magam számára is: nagyon régen nem láttam ilyen szép festményeskönyvet. Vonzott, hogy nem akart mindent megmutatni, mégis teljes képet adott. Ahogy az is, hogy nem az "elöl rövid, jelzésszerű tanulmány, hátul száz kép" műfaját folytatta (ami az internet korszakában nem is feltétlenül praktikus, hisz rendezetlen, szöveg és "tálalás" nélküli reprodukciók egyetlen keresőkattintással nagy számban előhívhatóak). Ehelyett a szöveg és kép összhangjával, a látványra komponált, egyformán érdekes, képes-színes-szöveges oldalakkal vont be egy-egy művész világába.
A sorozat tündöklése rövid életű volt. 2009-ben elindult a Kossuth Kiadó A magyar festészet mesterei sorozata, amely hasonló elképzelések mentén, kissé egyszerűbb látványtervvel, de hasonló terjedelemmel, szemlélettel és szakszerűséggel, továbbá kemény kötésben mutatta be a legfontosabb magyar festőket. Azóta nem is jelent meg újabb kötete a megújult Magyar Mestereknek.*
Azoknak azonban, akik szeretik a címben jelzett művészeket, mindenképpen érdemes kézbevenniük ezeket az albumokat is. Igazi élmény vár rájuk, s öt ötféleképpen gyönyörű kötet.

Rockenbauer Zoltán: Márffy, 2008
Németh Lajos: Csontváry, 2008
Székely András: Munkácsy, 2008
Bernáth Mária: Szinyei, 2009
Veszprémi Nóra: Barabás, 2009

*Megjegyzés: ha felmegyünk a Corvina Kiadó oldalára, némi zűrzavart tapasztalhatunk, ha a Magyar Mesterek sorozat linkjére kattintunk. A fenti könyvek mellett, 2008 előttről ott találunk ugyanis még több nagyalakú, kemény kötéses, százoldalas korábbi albumot is, mintha ugyanarról a sorozatról lenne szó. Hogy a helyzetet bonyolítsa, az 1950-es évek közepétől a hatvanas évekig már a Képzőművészeti Kiadónak is volt egy Magyar Mesterek nevű albumsorozata, amelyet 1980-tól az általam nagyon kedvelt Nagy Magyar Mesterek követett, ám több ennek keretében megjelent kötet is az ötvenes évek albumának színes-képes felújítása volt... Ha valaki formátum alapján akarja eldönteni, más-e az általam itt felsorolt öt kötet, mint mondjuk Gellér Katalin 104 oldalas, hétezer forintos Zichyje, amely 2007-ben jelent meg, egyértelműen meg fogja érteni, miért beszélek ebben a bejegyzésben egy külön, új sorozatról. Ami szomorú egyébként, hogy a Corvinánál azóta mindössze két monografikus szerzői album jelent meg: Diener-Dénes Rudolfról 2010-ben és Ámos Imréről 2013-ban.
A magyar festészet mesterei két albumsorozata
Régen nem került fel a blogra művészeti könyvek bibliográfiája. Most igyekeztem pótolni a hiányt, a sort a Kossuth Kiadó A magyar festészet mesterei sorozatával kezdve.
Az albumokat a kiadó a Magyar Nemzeti Galéria szakértő hozzájárulásával jelentette meg, amely érezhető is a szövegnek és a képválogatásnak azon a minőségén, amely messze a kiadó előző, Világhíres festők című válogatásának kötetei fölé emelte az egyébként hasonló szerkesztési elvvel született magyar sorozatot. Minden kötet nagyméretű, kemény kötéses, nyolcvan oldalas, színes album, amelynek szövege izgalmas, a legmodernebb kutatásokra és értékelésekre támaszkodó életrajzi és pályaképet ad a kötet festőjéről, képei pedig (a két sorozatban mintegy 2000-2500 festmény és rajz reprodukciója) sokoldalúan illusztrálják az elmondottakat és bevezetnek az adott festő világába.
Először egy huszonhat részes sorozat jelent meg 2009-2010-ben (az első huszonegy kötet 2009-ben, a további öt 2010-ben került a boltokba: eredetileg egy tizennyolc részes szériát hirdettek meg, de már menet közben bejelentették a folytatást). Ezt követte a 2014-2015 folyamán kiadott második széria, ezúttal húsz kötettel (az első négy 2014-ben, a további tizenhat 2015-ben jelent meg). Mindegyik album a Kossuth és az MNG közös kiadásában jelent meg, ám az első tizennyolc kötetnek két arca is volt: az egyik a színcsíkkal díszített, amelyet a Metropol Könyvtár is meghirdetett, a másik pedig a színcsík nélküli, látszólag sorozatfüggetlen. Belül azonban ezek a kötetek sem különböztek semmiben. Az új sorozatnak csak egyetlen borítóváltozata van.

A magyar festészet mesterei I. sorozat

1. Szvoboda Dománszky Gabriella: Szinyei Merse Pál
2. Bakó Zsuzsanna: Munkácsy Mihály
3. Bakó Zsuzsanna: Székely Bertalan
4. Bakó Zsuzsanna: Paál László
5. Bajkay Éva: Zichy Mihály
6. Sármány-Parsons Ilona: Ferenczy Károly
7. Farkas Zsuzsa: Rippl-Rónai József
8. Bakó Zsuzsanna: Lotz Károly
9. Plesznivy Edit: Vaszary János
10. Szvoboda Dománszky Gabriella: Barabás Miklós
11. Kratochwill Mimi: Czóbel Béla
12. Szabó László: Csontváry Kosztka Tivadar
13. Hessky Orsolya: id. Markó Károly
14. Szvoboda Dománszky Gabriella: Benczúr Gyula
15. Bakó Zsuzsanna: Mednyánszky László
16. Sinkovits Péter: Kondor Béla
17. Bizzer Isván: Aba-Novák Vilmos
18. Gopcsa Katalin: Egry József
19. Molnos Péter: Derkovits Gyula
20. Pataki Gábor: Vajda Lajos
21. Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos
22. Rum Attila: Bernáth Aurél
23. Köpöczi Rózsa: Szőnyi István
24. Révész Emese: Csók István
25. Rózsa Gyula: Barcsay Jenő
26. Szabó László: Iványi-Grünwald Béla

A magyar festészet mesterei II. sorozat

1. Veszprémi Nóra: Madarász Viktor
2. Révész Emese: Fényes Adolf
3. Boros Judit: Hollósy Simon
4. Szinyei Merse Anna: Koszta József
5. Barki Gergely: Berény Róbert
6. Rum Attila: Czigány Dezső
7. Szinyei Merse Anna: Mészöly Géza
8. Passuth Krisztina: Tihanyi Lajos
9. Bajkay Éva: Nemes Lampérth József
10. Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön
11. Kovács Bernadett: Kernstok Károly
12. Boros Judit: Perlrott-Csaba Vilmos
13. Kopócsy Anna: Kmetty János
14. Horváth György: Dési Huber István
15. Gergely Mariann: Kádár Béla
16. Jurecskó László: Mattis-Teutsch János
17. Molnos Péter: Scheiber Hugó
18. Kopin Katalin: Ámos Imre
19. Kolozsváry Marianna: Bálint Endre
20. Sárkány József: Victor Vasarely

Érdekesség: az első sorozatban 2010-ben elvileg megjelent Ibos Éva Kohán Györgyről írt monográfiája is. Ez azonban huszonhatból a huszonhetedik kötet, amelyet az előfizetéses változatban nem is lehetett megvenni. Ezért nem tekintem a sorozat tagjának.
Visszatérés
Örömmel jelentem, hogy az elmúlt hetek némasága után ismét elkezdtem publikálni a blogra.
Azt hiszem, néhány hűséges olvasómat még megijesztenem is sikerült a hallgatással: hová lettem, hová tűntem olyan nyomtalanul az előző évet lezáró, optimista poszt után?
Sajnos volt több mint három olyan hetem, amikor számos ok miatt még olvasni sem volt időm, erőm és főleg kedvem, nemhogy írni. Ennek azonban szerencsére - remélem - vége, s máris három új bejegyzéssel, de régebbi adóssággal jelentkezem: az ekultúrán az elmúlt hetekben megjelent három írásom olvasható itt alább. Az ajánlott kötetek közül különösen Joyce Carol Oates Pikk Bubiját javaslom olvasásra mindenkinek bizalommal!
Mindenkinek még egyszer boldog új évet kívánok!
Katherine
Ekultura.hu - Joyce Carol Oates: Pikk Bubi
Gyűlölet. Félelem. Elfojtások. Titkok. Fenyegetések. És: irodalom. Írólét. Siker. Sikertelenség. Plágium.

Kulcsszavakban erről szól Joyce Carol Oates új regénye, a Pikk Bubi. Egy különös, tragédiákat őrző és tragédiák felé futó kisregény, amely megkérdőjelezi az összes olyan közhelyet, amelyet egy lektűrrel vagy egy lektűrszerzővel kapcsolatban meg szoktunk fogalmazni magunknak…

Főhőse, Andrew J. Rush, a tökéletes amerikai. Boldog családapa, sikeres író, akinek majd’ harminc krimijét olvassa egész Amerika: kritikusai pedig néha már Stephen Kinghez hasonlítják és mérik. Rushnak azonban van egy sötét oldala is: Pikk Bubi néven ugyanis kőkemény és szadista lektűröket ír, amelyekben feldolgozza életének összes olyan eseményét, amely tragikus volt vagy lehetett volna. Pikk Bubi (akinek az eredetiben jobb az álneve: Jack of Spades) nem olyan nyíltan elismert szerző, mint a vállalhatóan ügyes író, Rush, akit szívesen vállon vereget a kritika. Merész formabontása és a legsötétebb félelmek és vágyak kiteregetése miatt azonban sokaknak jelentenek sokat a művei. Rush távol tartja családjától és magától Pikk Bubit: még a műveit is másik íróasztalon írja. Egy napon azonban megszűnik a távolság…

A bajok egyszerre köszöntenek be: Rusht plágiummal vádolja egy titokzatos nő és idézést kap a bíróságtól. Lánya, a sznob irodalomtudós megtalálja az egyik Pikk Bubi-könyvet, elolvassa és olyan emlékekre talál benne, amelyeket már rég el akart felejteni. Andrew pedig rájön, hogy lassanként összeomlik egész nyugodt, nagy gonddal kialakított világa: Pikk Bubi ugyanis gyilkolni akar…

Számomra kimondhatatlan öröm a kötet megjelenése: hiszen öt év nagy idő. Ennyi telt el azóta, hogy Joyce Carol Oates-tól, egyik kedvenc írónőmtől regény lásson napvilágot magyarul. Az Áldatlan szerelmek, a Luxusvilág, a Nemi erőszak, a Napforduló, az Állatok, a Hőség mind meghatározó könyvek az életemben. Nem csoda, hogy alig vártam a mostig utolsó Oates-kötet, a 2010-es Egy szép szűz leány megjelenését is: hogy azután megdöbbenjek és sírjak rajta... Oates mindig kőkemény, szinte férfiasan könyörtelen prózát ír, mégis hihetetlenül mély érzelmeket mozgósít általában tragikus történeteivel. A Pikk Bubi is ilyen. Olyasféle mélységeket tár fel, amelyeknek a létezéséről fogalmunk sem volt. Szövegét könnyű olvasni, érzelmeinek terhe azonban a vállunkon marad akkor is, amikor már befejeztük a könyvet.

A Pikk Bubit ráadásul Borbás Mária fordította, így kiváló magyar szöveggel ismerhetjük meg Oates egyik legújabb kötetét. Már csak azt nem értem, a fülszövegnek miért kellett krimiként bemutatni a könyvet? Vajon miért nem vállalható, hogy egy negyed százada Nobel-várományosként emlegetett amerikai írónő olyan szépirodalmat ír, amely – meglepetésre - kifejezetten olvasmányos, sőt, akár zsánerelemeket is felhasznál, ettől azonban még sokkal több, és egészen más, mint egy zsánerdarab? Ha valaki kriminek olvassa, csalódni fog. Ám ha ismeretlen irodalmi kalandként vág neki, ironikus, sötét és megdöbbentő utazást tehet vele.

Rejtély, misztikum, a lélek mélységei és egy különös, múltbeli titok – mindez ott kavarog Joyce Carol Oates remek könyvében. Várja az olvasóját.

A cikk az Ekultura.hu-n: Joyce Carol Oates: Pikk Bubi
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ekultura.hu - Jenny Rogneby: Leona - Pókerjátszma
Ajánlóm egy újabb skandináv krimiről szól, mégpedig minden skandik őssorozatának, az Animus regényszériájának egy újabb kötetéről. A kötet címe azt sejteti, hogy egy szerzői sorozat kötetét vesszük a kezünkbe: a főcímbeli Leonával még biztosan találkozunk majd a későbbiekben is, lesz folytatás. E magabiztos címadás azért érdekes, mert ez a regény írója debütáló műve: Svédországban tavaly adták ki, és azóta már tizenegy országban megjelent.

Mindig izgalmas, amikor új szerző tűnik fel az Animus Skandináv krimik sorozatában. A kiadó volt az első, aki bevezette a zsánert (ha az) Magyarországon, s jó szerző- és műválasztásaival továbbra is tartja első helyét a magyar skandinávkrimi-piacon. Így ha valakinek a könyvét beválogatják a sorozatba, arra érdemes figyelni. Jenny Rogneby ráadásul meglehetősen különleges svéd írónőnek. Először is fekete bőrű, mivel etiópiai születésű, s adoptálás útján került Svédországba. Másodsorban foglalkozása kriminológus, s egy ideig nyomozóként is dolgozott. Így azután nagy várakozások közepette vettem a kezembe a könyvét: egy különleges írónő első kötetét, amely hatalmas sikert aratott és nem mindennapi sorsú szerzőjének világhírt hozott…

Nos, a cselekmény is különlegesen indul: bankrablás történik a stockholmi belvárosban. Az elkövető azonban egy hétéves forma kislány, aki meztelenül, testén vérfoltokkal sétál be a bankba és lejátszik egy felvételt, amely pénzt követel és az életét fenyegeti. Természetesen átadják neki a pénzt, ő pedig köddé válik. Már ez az epizód (amelyet a külföldi kiadásból átvett szép borító ügyesen elmismásol, rajta a kislány mackót cipel és ruhácskát visel), a bántalmazott, fenyegetett, megkínzott kisgyerek szerepeltetése gombócot nyom minden olvasó torkába.

A helyzet azonban egyre rosszabb: a titokzatos bankrabló ismét támad, a kislány ügyét pedig Leona Lindberg nyomozó kapja meg, aki – amellett, hogy képzett szakember – a saját démonaival küzd. És ezek a démonok egyáltalán nem szokványos skandinávkrimi-hátteret sejtetnek válással, alkoholizmussal vagy épp lelki bajokkal, hanem… Minél tovább olvastam a könyvet, annál inkább Sophie Hannah pszichothrillereinek világa kezdett kísérteni, előrehaladva a cselekményben lassanként minden sötétségbe burkolózott. A szereplők egyikét sem lehetett egyértelműen jónak vagy rossznak nevezni: nem voltak sem feketék, sem fehérek, inkább – szürkék. Olyasvalakik, akikkel bármi megtörténhet...

Amikor pedig elérkeztem a regény duplán csattanós befejezéséhez, elgondolkodtam, mit is vártam tőle. Hogy mit várok általában a skandináv krimiktől (társadalomkritikát, realista emberábrázolást, hétköznapi emberek történeteit)… Mert ez a könyv – nem olyan. Nagyon nem.

Engem elkeserített. Valószínűleg másnak nagyon fog tetszeni – a megdöbbentő bátorsága, tromfoló ötletessége miatt. De azért érdemes elgondolkodni rajta, valóban krimi-e a könyv. Ami biztos: hogy Leonával még találkozni fogunk. Ám elképzelni sem tudom, hogyan és mit fog kinyomozni a következő kötetben…

A cikk az Ekultura.hu-n: Jenny Rogneby: Leona - Pókerjátszma
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ekultura.hu - Francisco González Ledesma: Halál Barcelonában
Mostanában egyre több és több a „spanyol krimi”. Ott van a Kossuth Kiadó sorozata, amelyben spanyol nyelvű szerzők művei látnak napvilágot Pablo De Santistól Carmen Posadasig, de az Agave is piacra dobott egy ütős argentín krimit, Guillermo Orsi Szent Városát, s idén újabb spanyol nyelvű krimiszerző bevezetését ígéri… Ezek szerint tehát van a skandináv zsáner mellett egy spanyol is? (Melynek elég szerencsétlen a neve, mert nyelvre utal, de nemzetre érthető…) Talán. Nekem azonban – a Kossuth Kiadó sorozata alapján – a spanyol krimikről két szó jut eszembe: a kegyetlenség és a különcség.

A sorozatba beválogatott könyvek nem mindennapi részletességgel és realitással mutatták be az élet sötét oldalát, a gonoszságot, érzelemtelenséget, kegyetlenséget. És valamennyi kötet különc szöveg, irodalmi kaland, olyan írás, amely nem adja könnyen magát, amely sosem lesz kényelmes strandolvasmány. Talán ezért is lehetséges, hogy vannak olyan magyar krimirajongók, akik a különböző fórumokon teljességgel elítélően írnak erről a zsánerről (ha az). Mások ezek a regények – számos értelemben.

Mindez hatványozottan igaz a spanyol Francisco González Ledesma műveire: a szerző a kemény krimit újítja meg a szöveg felől közeledve. Első magyarul kiadott kötete, a Szomszédom a halál teljesen egyéni módszert választ egy tökéletesen szabályos, izgalmas és kemény krimihez illően elkeserítő nyomozás történetének elbeszéléséhez. Rövid fejezetei, filmszerű vágásai rohamtempóban olvastatják a regényt, miközben betekintést nyerhetünk a mai Barcelona sötét, kedvetlen és keserű világába.

Az új kötet, a Halál Barcelonában két évvel a Szomszédom a halál után íródott. Benne ismét a fáradhatatlan és kitartó Méndez felügyelő nyomoz, az eset azonban teljesen rendhagyó. Adott először is egy jegyespár, amelynek hölgytagja az oltár előtt pisztolyt ránt a vőlegényére és lelövi őt. A vőlegény ráadásul ismerőse volt a felügyelőnek. Van aztán egy gonosz és kínokkal teli ház, amelyben egy középkorú asszony nevelget egy Down-kóros lányt: közben pedig ki-kiárusítja nem hagyományos szexre vágyó férfivendégeknek. Végül: csatangol a történetben egy csalódott és furcsán rokonszenves férfi, aki most szabadult a börtönből, ahol gyilkosságért ült – és akit felbérelnek egy újabb gyilkosságra. Mintegy háromszázötven oldalba telik, mire a kissé elkeseredett felügyelőnek sikerül rendet vágni az események és elkövetők között, s felgöngyölíteni a gyilkosságok, halálok, fenyegetések és családtörténetek szálait.

Elmondható tehát, hogy ismét egy emlékezetesen furcsa kötet került be a Spanyol krimi sorozatba, ami különös hangulata miatt kiváló olvasmány lehet minden krimikedvelő számára.

A cikk az Ekultura.hu-n: Francisco González Ledesma: Halál Barcelonában
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ilyen volt 2015 - számokban, nevekben, címekben
Itt az új év: ideje értékelni az előzőt. Ide gyűjtöttem azokat az adatokat és információkat, amelyek a legfontosabbak voltak az elmúlt évben számomra és a Katherine's Bookstore szempontjából.

A blogomon idén december 31-e éjfélig 350 055 lekérés történt. Köszönöm szépen a sok-sok olvasást! Ez volt a blog hatodik éve a neten és az ötödik teljes esztendő, amit a virtuális világban töltöttem.

2015-ben összesen 179 bejegyzést írtam. Ebből eleve a blogra született 102, az ekultura.hu-ra íródott ajánló volt 77. A blogra készült 102 poszt közül 75 szólt mindarról, ami érdekelt a világból, 27 pedig bibliográfia volt.

Összehasonlítva ezeket a számokat a tavalyival, elsőre az tűnik ki, hogy hetven írással kevesebbet posztoltam az idén. Ennek azonban az az oka, hogy 2015-ben igyekeztem jobban a blogra koncentrálni és egy kissé csökkenteni az ekultura.hu-n való aktivitásomat. Oda tavaly 138, idén viszont "csak" 77 írást töltöttem fel (amelyek mindig két nap elteltével jelentek meg itt, a blogon is): vagyis mintegy feleannyit írtam oda, mint tavaly. A bloggal viszont körülbelül ugyanannyit foglalkoztam: idén 102, tavaly 111 írás született kifejezetten ide, ráadásul idén több igen hosszú bejegyzést és posztsorozatot is készítettem.

Miközben ezeken a számokon gondolkodtam, sok mást is összeadtam és kiszámoltam, így született az alábbi táblázat a blogom eddigi hat évéről.
Teljességgel a véletlennek köszönhetően gyönyörű, kerek számokkal zártam az évet: kiderült, hogy összesen 910 poszt olvasható a Könyvesházban, ebből 370 ekultúrás, 540 pedig ide született. Ez azt jelenti, hogy 2016-ban vélhetőleg át fogom lépni az ezret a bejegyzések számával... Az is feltűnt, hogy 2013-ban körülbelül ugyanennyi volt az éves saját posztjaim, 2012-ben pedig pontosan ugyanennyi az ide írt nem-bibliográfiai posztjaim száma, mint az idén. És bár "termékenység" szempontjából ez csak a harmadik legjobb évem a hatból, gyakorlatilag elmondható, hogy a leginkább magaménak érzett, saját posztjaim száma évek óta megközelítőleg azonos. Az ekultura.hu-ra nagyon szeretek dolgozni és nagy megtiszteltetés számomra, hogy a szerzőjük lehetek. De indokoltnak érzem az ottani "teljesítményem" csökkenését: hiszen én elsősorban blogszerző szeretnék maradni, mégis, mint nagy meglepődések közepette láttam, körülbelül ugyanannyi saját ötletből írt blogbejegyzésem született a hat év alatt (374), mint ekultúrás cikkem feleannyi idő, három év és két hónap alatt (370).

A blog legolvasottabb öt bejegyzése a következő volt az idén:
1. A legjobb könyvek 2014-ben
Ez a januári posztom hasonlóan listázta az év legjobb olvasmányait, mint az idei posztom, a 2015 legjobb könyvei. Remélem, jövőre ez utóbbi is hasonló olvasási rekordokat döntöget majd.
2. Halál a Vasfüggöny mögött 1. - Elmélkedés a szocialista krimikről
Bár a posztsorozat kezdőírása novemberben készült el, a témára már eddig is több mint négyszázan voltak kíváncsiak. Szeretettel ajánlom a folytatásokat is, amelyekben a magyar, csehszlovák, román, bolgár, lengyel és szovjet krimik nyomába eredtem.
3. Könyvről könyvre Winnetou nyomában
Februári bejegyzésem sorra veszi a híres német író, Karl May indiántörténeteit, melyek a Duna Könyvklub kiadásában jelentek meg új, teljes szövegű kiadásokban. Remélem, hogy a sorozat a hosszabb szünet után idén végre tovább folytatódik.
4. Könyvek és vélemények 16. - Nyári olvasnivalók 
Ebben a júliusi posztomban kerítettem sort arra, hogy írjak Salinger új kötetéről, amely az ezévi kedvencemmé vált. Szerepelt benne még egy Sherlock Holmes-folytatás, a Mechanikus London, egy remek történelmi krimi - és másik nagy kedvencem, a Carcosa árnyai című MesterMűvek-válogatás.
5. Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
A májusi poszt népszerűsége mutatja, hogy a krimikről szívesen olvasnak az idelátogatók. Az amerikai Michael C. Eberhardt és a francia Olivier Truc könyvei mellett ebben írtam két nagy kedvencemről: Michael Connelly új kötetéről és az év - szerintem legjobb - skandináv krimijéről, a Torzóról.

Alig maradt le a dobogóról ez a további öt írás:
1. Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
2. Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
3. Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
4. Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
5. Annak, aki Winnetouról szeretne olvasni

Ráadásul eddig pont 2000 lekérés érkezett az időről időre jelentkező könyvajánlóimra is, amelyek közül az utolsó a Könyvet kérek karácsonyra... volt, amelynek a végén ott találhatod a korábbi hasonló posztok gyűjteményét. Mindenhol frissítettem a beharangozót, ahol már volt alkalmam olvasni az adott könyvet és írni róla a blogon.

A legolvasottabb öt bibliográfia a következő volt:
1. Magyarul megjelent Dragonlance-könyvek
2. Az Unikornis Kiadó nyolcvankötetes Jules Verne összes művei sorozata
3. Jane Austen bibliográfia - Folytatásregények és életrajzok
4. Borisz Akunyin könyvei magyarul
5. James Hadley Chase művei magyarul

Képek Coles Phillipstől (1880-1927), lelőhely: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt.
Az ekultura.hu-ra írt ajánlók közül pedig itt a blogon a legtöbben Bud Spencer 80 év alatt a Föld körül című önéletrajzáról olvastak.

Ami engem illet, igyekeztem új dolgokat kitalálni és hagyományokat is folytatni az idén. Három év után ismét írtam régi detektívregény-írókról az Elfelejtett detektívregények sorozatban, nyertem díjat és készítettem tematikus linkgyűjteményt. Indítottam viszont új sorozatokat is: a Könyvek és vélemények 20 részt ért meg, öt folytatásban írtam a már említett szocialista krimikről, három bejegyzést szenteltem a Typotex Kiadó általam idén felfedezett világirodalmi sorozatának és igyekeztem beszámolni olvasmányaim mellett az engem érdeklő újdonságokról is. A blogon külön megemlített könyveken kívül felfedeztem Banana Yoshimotot, Abraham Merrittet és Jonathan Kellermann-t.

Végül még két különleges élmény ért. Kiderült, hogy Grób László a magyar detektívregény történetéről írt munkájában hivatkozik a blogom írásaira. Kálai Sándor pedig, aki fantasztikusan izgalmas dolgokat derített ki Louis Lucien Roggerről vagyis Aczél Lászlóról, szintén használta egy blogbejegyzésemet. Neki külön köszönöm azt is, hogy megkeresett engem!

Áttekintésem végén legalább ugyanilyen szép és jó jövő évet kívánok magamnak és a blogomnak! Köszönöm mindenkinek, aki nálam olvasott!
2016-ban is szeretettel várok mindenkit!

Link
2015 legjobb könyvei