Typotex Világirodalom 1. - A Nő és a Kasztrált
Furcsa ez az év: hihetetlenül eklektikusan sikerül írnom a blogomra. Ez a bejegyzés is jó ideje készül már, hiszen a tárgyául szolgáló két könyvet még a tél végén - tavaszkezdetkor olvastam el. Végleg szavakba önteni, miért is tetszettek, mégis csak most sikerült.

Az egyik  a holland írónő, Jannah Loontjens rövidebb, modern tárgyú regénye, a Talán bizony mégsem.

A másik az angol Richard Harvell monumentális történelmi kalandozása, A kasztrált.

Ami közös bennük: hogy mindkét könyv a Typotex Kiadó Typotex Világirodalom sorozatában jelent meg, mint az első és második, a szériába beválogatott kötet 2016-ban.

A következőkben valódi összehasonlítás nélkül állítom egymás mellé a két könyvet, amelyek a sorozaton kívül még egy dolgon osztoznak: hogy meghatározó olvasmányai lettek az évnek.

Jannah Loontjens Koppenhágában született 1974-ben, ennek ellenére holland. Fiatalkorában, hippi szüleinek köszönhetően huzamosabb ideig élt Svédországban, s Hollandiába csak felnőttként költözött vissza. Az Amszterdami Egyetemen doktorált, jelenleg irodalomelméletet és kreatív írást tanít a Gerrit Rietveld Akadémián. Költő, pályáját 2002-ben versekkel kezdte, emellett megjelentetett filozófiai esszéket és írt újságcikkeket is. Regénnyel először 2007-ben jelentkezett: a Talán bizony mégsem a harmadik regénye. A könyvet több recenzens is úgy olvassa, mint rejtetten önéletrajzi írást, bár a főszereplő Masje múltja és jelene legfeljebb ott érintkezik az írónőével, hogy izgalmas, s nem csak Hollandiához kapcsolódik.

Richard Harvell, A kasztrált írója angol: New Hampshire-ben született 1978-ban, a Dartmouth College-ban tanult angol irodalmat, jelenleg pedig Bázelben él a családjával. Regénye, debütáló műve, először 2010-ben jelent meg, s azóta legalább tizennégy másik nyelven kiadták már: olvasható brazil nyelven, hollandul, horvátul, kínai és koreai nyelven, lengyelül, németül, olaszul, oroszul, portugálul, románul, spanyolul, törökül és persze magyarul, angol nyelven pedig megjelent Amerikában és Kanadában is. Miközben könyve igazi nemzetközi siker lett, Harvell érdekes módon nem jelentetett meg újabb regényt, egyelőre egykönyves szerző. Ezért azután különösen lenyűgöző, mennyire jó is ez az egyetlen könyve.

A Talán bizony mégsem első közelítésben női regény, amelyben egy tipikus holland átlagfeleség, átlaganya és átlagháziasszony életének néhány kitüntetett napját kísérjük figyelemmel. Három dolog - egy baleset, egy haláleset és egy furcsa szerelem - kényszeríti rá a főhősnőt, hogy új és más szemmel nézzen önmagára, a férjére (élettársára), a házasságára, a gyermekeire, a barátaira és a múltjára. Miközben megdöbbentő következetességgel nyomozza önmagát, teszi mérlegre a cselekedeteit, s próbálja eldönteni, elég jó anya, elég jó feleség és elég jó ember-e, egy pillanatra úgy tűnik, az egész világ feje tetejére áll körülötte. Alig ismert, életéből kihagyott nagyanyja halála olyan folyamatot indít el, amely újra és újra visszavezeti Masjét az édesanyja figurájához: ahhoz a nőhöz, aki egyszer csak ott hagyta a családját, hogy soha ne térjen vissza. Vajon miért tett ilyesmit egy - elvileg - jó anya? Lehetséges-e jó anyává válnia egy olyan nőnek, Masjénak, akivel mindez megtörtént? Előfordulhat-e vajon, hogy most éppen Masje van hasonló helyzetben: hiszen a férje talán éppen megcsalja? De érdemes-e mindezeket a kérdéseket feltenni? Nem önsorsrontó a főszereplőnk, amikor elégedetlenségével megmérgezi az addig rendben lévő dolgokat maga körül? Vagy soha nem is voltak rendben egyáltalán? Minél jobban előrehaladunk a könyvben, annál inkább szembeötlővé válik, hogy a főhőstől mi sem áll távolabb, mint az átlagemberség: parádésan szerkesztett fiktív sorsa bennünket, az olvasókat is elgondolkodtathat látszatról és valóságról, rendben lévő és szőnyeg alá söpört dolgokról. Hogy azután rájöhessünk: az élet igazi problémáit nem lehet megoldani egy vagy két úgynevezett helyes döntéssel. Így lesz a női regényből igazi szépirodalom.

A kasztrált első közelítésben történelmi regény, amely a 18. században játszódik. Főhőse, a titokzatos emlékiratíró, Mózes Froben ugyan fikciós alak, de sorsában és életében a szerző számos valóban élt figurát gyúrt össze. Mózes kasztrált operaénekes, Európa színpadainak elismert és dicséretekkel, jutalmakkal elhalmozott sztárja - legalább is akkor, amikor elkezdi megírni fiának címzett emlékezéseit. A történet kezdetén azonban még csak különös, a sors által kiválasztott gyermek, aki nemcsak szépen énekel: ő maga a Hang. Pontosan addig kísérjük végig az életét, míg ünnepelt csillaggá válik, így azután látjuk, miről kell lemondania: a boldog gyerekkorról, az édesanyjáról, az önálló akaratról, a boldog szerelemről, sőt, rövid ideig úgy tűnik, az éneklésről is. És persze el kell veszítenie a férfiasságát, az esélyt egy normális felnőtt életre: amikor erőszakkal kasztrálják, örökké megőrzött Hanggá teszik, ám elveszik tőle a beteljesült szerelem, a boldog család és a gyermek megszerzésének lehetőségét. Miképpen lehetséges mégis, hogy Froben a fia számára írhatja le az emlékezéseit? Talán ez a cselekmény egyik legizgalmasabb, legnagyobb titka. A könyvé azonban más: az írástechnika, az a mód, ahogyan az író önmagában is érdekes történeti fikcióját szavakba önti. Ha ugyanis Mózes maga tökéletes emberi hangszer, úgy a könyv is zenél és énekel anélkül, hogy egyetlen sornyi dal vagy egyetlen fejnyi kotta lenne benne. Mint egy elegánsan megírt, három felvonásos operát, állítja színpadra az író a szuggesztív, az érzelmekre, az érzékekre és az értelemre egyformán ható jelenetek sorozatát. Ha elolvassuk a regényt, néhány pillanatra másnak tűnhet a világ: hallgatni kezdjük azt, amit addig csak néztünk. Ez igazi szépirodalom.

A Talán bizony mégsem (eredeti és magyar) címe páratlanul találó. Az egész könyv csupa kétely, felismerés, remény és újabb kétely. Akár egy-egy jelenet, fejezet címéül is kiválaszthatnánk a három szó valamelyikét. Ugyanilyen remek a könyv magyar borítója: kedvcsináló, frappáns, rózsaszínségével sejtet valamit a témából, a könyvben és a fedélen feltűnő zeppelin viszont mintha arra utalna, bonyolultabbat kapunk majd, mint egy nőregényt.

A kasztrált magyar címe provokatív, de nekem nem tetszik. A német kiadásról átvett borító, amely erősen megköti a fantáziát, keveset sejtet abból, milyen is ez a könyv. A regény ugyanis gyönyörű, szárnyaló szavakkal, tünékeny érzésekkel, szinte színpadra illő jelenetekkel. A szöveg és a történet e megdöbbentő szépségéből nem sokat tükröz a fedél. Ahogy a sokértelmű eredeti cím, a The Bells (A harangok) is mást fejezett ki a maga titokzatos egyszerűségében.

Egy azonban bizonyos: mindkét kötet ízig-vérig kortárs és minőségi szépirodalom. Csak ajánlani tudom mindenkinek, ahogy a sorozat valamennyi kötetét.

Itt olvashatsz a sorozat más köteteiről:
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 1.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 2.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 3.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 4.  
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei 
Könyvajánlóim a Hammerben
2013-ban és 2014-ben lehetőséget kaptam rá, hogy a Metal & Hard Rock Hammer című újságban is megjelenjen néhány könyvajánlóm. Igencsak ismeretlen volt számomra a világ, amelynek a Hammer szólt és szól, de nagyon örültem, hogy hasznát vették a cikkeimnek. Bár régen volt mindez, nemrég úgy gondoltam, jó volna feltennem a blogra emlékeztetőn, hogy akkor, régen, mikor és mit is írtam oda, a Médiaradar rovatba. Íme a lista.

2013/05. szám, 103.
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

2013/06. szám, 103.
Connie Willis: Ítélet könyve

2013/07. szám, 103.
Izumi Kjóka: Szentek és démonok

2013/10. szám, 103.
John Masters: Fojtogatók
Sir Arthur Conan Doyle: A Sátán kutyája
Ignaczy Karpowicz: Égiek és földiek

2013/12. szám, 103.
Indreg Hargla: Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye

2014/02. szám, 103.
Steven Saylor: A holtak méltósága

2014/04. szám, 103.
Valerio Evangelisti: Indulj, inkvizítor!
Benkő László: Honfoglalás-trilógia

2014/07. szám, 103.
Piers Anthony: Varázslat Kaméleonnak

2014/09. szám, 103.
Marcus Sakey: Briliánsok
Könyvek, amelyekre érdemes várni 2.
A tavalyi évben rendszeresen írtam ajánló posztokat arról, melyek is azok a könyvet, amelyeket mindenképpen szeretnék levadászni: elolvasni vagy megszerezni. Idén azonban igyekeztem egy kissé visszafogni magam: kevesebb könyvet kiszemelni, kevesebbet vásárolni, kevesebbet vágyakozni. Mostra viszont, amikor itt a Könyvfesztivál, amelyen mindenki igyekszik minél több friss és kevésbé friss könyvvel megismerkedni, talán itt az ideje egy újdonság-listának. Ez a kétrészes ízelítő azokat a könyveket sorolja fel, amelyek 2016-ban jelentek meg vagy állnak megjelenés előtt, és nagyon-nagyon érdekelnek: éppen harmincnégyet.
Ez a második rész: tizenhét könyvvel, sok szépirodalommal, Agatha Christie-vel és történelmi könyvekkel. Az első rész itt olvasható.

Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem
Typotex, megjelent
A kiadó világirodalmi sorozata gőzerővel folytatódik: úgy tűnik, idén is eléri majd a tizenkettőt az új kötetek száma. Elsőként egy hippiből lett holland filozófusnő avat be egy élete különös, válságos pontján álló nő életének néhány napjába, amelyben öröm, bánat, kétség, ráismerés, talán, bizony és mégsem keveredik kiszámíthatatlan együttesben. Itt írtam róla.

Richard Harvell: A kasztrált
Typotex, megjelent
A kiadó világirodalmi sorozatának második idei kötete: rémes borítóval és leegyszerűsítő címmel, viszont varázslatos tartalommal. Az elsőkönyves angol szerző regénye egy 18. századi énekes csodálatosan gyötrelmes és izgalmasan kalandos történetét mondja el, amely tele van hangokkal, színekkel és érzelmekkel. Itt írtam róla.

Ondrej Stefánik: Ujjatlan város
Typotex, április 20.
Idén a Könyvfesztiválnak Szlovákia a vendége, így nagyon elegánsnak érzem, hogy a pontosan a könyvünnepre megjelenő két világirodalmi kötet szlovák szerző alkotása. Ezt a regényt "kortárs városi regény"-ként és krimiként definiálja a fülszöveg: alig várom, hogy megismerjek egy új írót, s kiderüljön, mennyire könnyed vagy nehéz ez a különös című szöveg. Ezt a könyvet jelöltem az ekultura.hu-n is a Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? kérdésre. Itt írtam róla.

Jaroslav Rumpli: Gabonakörök - A death metal rövid története
Typotex, április 20.
Ez pedig a másik szlovák regény: egyúttal a világirodalmi sorozat idei negyedik kötete. Ezzel az alcímmel, műfajként a családregény ígéretével, s ellátva a bizarr, fekete humorú, krimis, szövevényes és az irodalomban előzménytelen jelzőkkel egyszerűen elképzelhetetlen számomra, milyen is lesz majd - de őszintén várom. Itt írtam róla.

Birgül Oguz: HAH!
Typotex, április 25.
Egyelőre öt világirodalmi kötetet harangozott be a Typotex és még csak áprilisnál járunk... Először jelenik meg a sorozatban török szerző műve, mégpedig egy nálunk még ismeretlen írónő a gyászt középpontba állító novelláskötete: az elbeszélések mindig felkeltik a figyelmem, hiszen néha sokkal könnyebb kis darabokból összeolvasni az egészet... Itt írtam róla.

Jana Beňová: Cafe Hyena
L'Harmattan, május 16.
Zuska Kepplová: Hotel Sza_adság
L'Harmattan, május 16.
Veronika Šikulová: Hiányos fiasítás
L'Harmattan, május 16.
Piotr Pazinski: Panzió
Noran Libro, megjelent
Úgy tűnik, a Typotex által immár több mint három éve követett út más kiadók számára is rokonszenvesnek tűnik. Nem tudom mással magyarázni, mint hogy a L'Harmattan, amely közép-európai irodalommal puha kötéses, könnyed, velemjáró formátumban eddig legfeljebb a JAK-füzetek kiadótól kiadóhoz költöző sorában foglalkozott, idén megalkotta monumentális Valahol Európában sorozatának könnyedebb kistestvérét, a Világ-szép-irodalom című szériát, mindeközben pedig a Noran Libro szintén kitalált magának egy teljességgel Új k-európai történetekről szóló könyvsorozatot... Mindkettő telve az Európai Unió Irodalmi Díját elnyert kortárs szerzőkkel.
A L'Harmattan három, az én érdeklődésemet is nagyon felkeltő könyve elvileg csak májusban érkezik a boltokba, bár a Könyvfesztiválon már kapható volt. Az egyelőre hat kötettel induló Világ-szép-irodalom viszonylag széles merítést ígér, hiszen jelenleg szlovák költőket, olasz nagyregényt, a francia líra egy nálunk ismeretlen nagyságát, osztrák memoárt és egy osztrák holokausztregényt is ígérnek - továbbá az általam felsorolt, három szlovák kötetet, amelyekben közös, hogy szerzőjük nő, továbbá, hogy így mindhárom kötet kiválóan illeszkedett a Szlovákiát díszvendégnek meghívó Könyvfesztivál programjába.
A szerzők közül csak egy lehet már ismerős a magyar könyvolvasóknak, Šikulová, akinek Menettérti című kötete engem is elbűvölt. Új regénye minden szempontból filozofikusan női regénynek ígérkezik. Kepplová és Beňová ezzel szemben "fiatal" kortárs irodalmat művel, az előbbi számos kis- és az utóbbi egyetlen, ám feltűnően rövid regénye is az Y-generáció problémáinak szentelődik. Nagyon várom már őket.
A Noran Libro kissé direkten érdekes címet kapott sorozata szűkebb(nek tűnő) keresztmetszetet határoz meg: első kötetük természetesen szlovák, a további három pedig szerb, (kelet)német és lengyel szerzők írása. Ezek közül én az utóbbit várom izgatottan: a fül szerint egy szeretetotthon lakóinak elbeszéléseiből bontakozik ki a lengyel múlt és jelen.
Frissítés: itt írtam a Beňová-, itt a Kepplová-, itt a Šikulová-, itt pedig a Pazinski-könyvről.

Agatha Christie: Halál a felhők között
Európa,  április 25.
Agatha Christie: Három vak egér
Európa, május 11.
Agatha Christie: A barna ruhás férfi
Európa, május 25.
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Európa, megjelent
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Európa, megjelent
Éljen és aj-jaj - fantasztikus mennyiségű újra-kiadással folytatódik az életműsorozat, de ismét borítót vált, és puha kötéses lesz: így akik reménykedtek egy Molnár Ferenc-Gerhes Gábor-köntösű kemény borítós össz-szériában, ezt az álmot eltemethetik. Itt van viszont három új könyv, szép, ízléses borítóban, odabenn Christie-szövegével! (És persze köszönet, hogy a teljes összkiadásig sikerült kibírni kemény fedélben...) Bár sajnos mindre kényszeresen rá kellett írni valamit sorozatcímnek (a legszerencsétlenebb a Három vak egéren az "Agatha Christie-novelláskötetek" felirat, miközben az állítólagos novelláskönyvben egyetlen elbeszélés szerepel), a borítók viszont hangulatosak, nagyon jók a színeik, s igazán kedvet csinálnak az olvasáshoz.
Az ember még azon is elgondolkodik, miért nem ilyen szépre változtatták annak idején a kemény borítós sorozatot, ha már... Ezek a hangulatébresztő képek kemény táblán is jól néztek volna ki...
Megemlítendő még, hogy elindult egy jubileumi díszkiadás is. Tavaly volt Agatha Christie születésének 125. évfordulója, s az akkori szavazás alapján Magyarország három legnépszerűbb Christie-regénye sorrendben a Tíz kicsi néger, a Gyilkosság az Orient expresszen és a Halál a Níluson lett. Az eredmények kihirdetésekor a kiadó még úgy gondolta: "Ezt a három regényt jelenteti meg az Európa Könyvkiadó októberben egy közös kötetben, a 100 KÖNYV című új kiadói sorozat keretében."
De - talán, mert a Nílus eleve Christie egyik legvastagabb könyve, vagy mert mi, magyarok a Fekete Könyvek krimisorozat halála óta ódzkodunk a találomra egybekötött könyvektől, netán, mert a 100 könyv kiadói sorozata mégsem lesz olyan emlékezetes, mint azt néhányan korábban gondolták, vagy, mert csak - az új terv már egészen más.
Eszerint egy nyájas Dylan Thomas-idézet kíséretében kemény kötéses, szép borítójú díszkiadásban jelennek meg a díjnyertes kötetek: egyelőre az első és a második helyezett. (Bár az idézeten azóta gondolkodom, hogy megláttam: vajon azt jelenti, hogy Christie egyenrangú helyettesítője a költészetnek vagy azt, hogy annyit ér, mint a savanyúcukor?)
Mindenesetre öt hónap alatt öt Agatha Christie-újra-kiadás örömmel tölthet el minden krimirajongót. Garancia arra, hogy a sorozat megújulva (sőt, megszépülve) folytatódik. Ráadásul év végére egy új Poirot-ban is reménykedhetünk, Sophie Hannah tollából.  (Persze én akkor lennék a legboldogabb, ha esetleg feltűnne a kiadás egén az utolsó könyvben még kiadatlan RossMacdonald-detektívregény vagy a szintén sorozatzáró utolsó Chandler-novelláskötet is - akár puha kötésben... Most, hogy Christie-nek már teljes a magyar életműve, esetleg...)

Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök - Ravasz László élete 
Jaffa, megjelent
A Jaffa folytatja történettudományi sorozatát, mégpedig egy abszolút kuriózum darabbal. Mert mégis, ki mit tud Ravasz Lászlóról azon kívül, hogy püspök volt, külföldre kényszerült, Bibliát fordított... remélhetőleg ismét egy olyan érdekes és új szemléletű életrajz születik, amilyet a borító is sejtet, melyen a püspök türkiz és pink színek közt pompázik. Itt írtam róla.

Melissa Müller: Anne Frank - Egy lány élete
Park, megjelent
Ez a könyv (amelyet méltán neveznek a legjobb Anna Frank-életrajznak) tulajdonképpen már megvan nekem a 2001-es kiadásban. Felkeltette azonban a figyelmemet az ígéret, hogy ez a magyar változat már az új, átdolgozott külföldi kiadásból készült: ha a változások jelentősek, érdemes lesz ezt az új könyvet is elolvasni. Itt írtam róla korábban.

Szabó Balázs: A Budai Várhegyi Alagút története 1837-2014
Sziklakórház Kft., május 6.
Budapest egyetlen közúti alagútjának története napjainkig - hirdeti az alcím. Már maga a téma is sokat ígérő, számomra azonban a garancia a szerző és a kiadó. A Sziklakórház kiadványsorozatában eddig két kötet került a kezembe: az egyik A Sziklakórház rövid története, a másik Szabó Balázs izgalmas könyve Rákosi titkos bunkeréről. És most itt a harmadik mű: már olvasnám is. Itt írtam róla.
Könyvek, amelyekre érdemes várni 1.
A tavalyi évben rendszeresen írtam ajánló posztokat arról, melyek is azok a könyvet, amelyeket mindenképpen szeretnék levadászni: elolvasni vagy megszerezni. Idén azonban igyekeztem egy kissé visszafogni magam: kevesebb könyvet kiszemelni, kevesebbet vásárolni, kevesebbet vágyakozni. Mostra viszont, amikor itt a Könyvfesztivál, amelyen mindenki igyekszik minél több friss és kevésbé friss könyvvel megismerkedni, talán itt az ideje egy újdonság-listának. Ez az ízelítő azokat a könyveket sorolja fel, amelyek 2016-ban jelentek meg vagy állnak megjelenés előtt, és nagyon-nagyon érdekelnek: éppen harmincnégyet. (Sok csemege, mint például Szvetlana Alekszijevics két könyve, így is még csak fel sem került rá...)
Ez az első rész: tizenhét könyvvel, főleg krimikkel. A második rész itt olvasható.

Lee Child: Néma város
General Press, megjelent
A huszadik Jack Reacher-kriminek az olvasását kalaplengetéssel és kisebb beszédekkel kellene elkezdeni. Ilyen hosszú, stabil és minőségi thriller-krimisorozat kevés van manapság, hát még, ami magyarul is megjelenik... (Olyan talán egy sincs.) Háromszoros hurrá a szerzőnek és a magyar kiadónak, továbbá a kiváló fordítónak, Gieler Gyöngyinek, aki a legtöbb könyvet jegyzi.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Lee Child: Kétélű fegyver
General Press, megjelent
A korábbi szokásokhoz híven a General Press ismét kiad egy régebbi Reacher-történetet is új köntösben. Ráadásul ezúttal egy különösen frappánsat, izgalmasat és kellemesen egyes szám első személyű narrációval rendelkezőt, amely elvezet Reacher jelenébe és múltjába is, s egy emberrablással kezdődik...
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla

Lee Child: Hőség
General Press, megjelent
Az idei év szenzációjának nagyon örülök, de egy kissé mégis szomorú vagyok. Nem tudok leszokni arról, hogy a könyveket könyvként szeressem, s boldogan kifizetnék egy magasabb összeget is, ha print-on-demand módon a kezemben is tarthatnám, s polcomra is tehetném ezt a novellát, amely Reacher ifjúkorába vezet be. Így viszont marad az e-könyv.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla. (nemsokára) 

Volker Kutscher: Csendes halál
General Press, megjelent
Eredetileg tavalyra  ígérték, ám csak 2016-ban jelent meg a Tisztázatlan bűnügy vaskos folytatása, az ezúttal az 1930-as év Berlinjébe elvezető újabb német történelmi krimi. Ezúttal kevesebb a politika és több a művészet Gereon Rath esetében: a sorozatgyilkosságok körmönfont története ugyanis a korai német hangosfilm kulisszái mögé repíti el az olvasót.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Brigitte Riebe: A három grácia
General Press, megjelent
A kiadó egyik legjobb sorozata, a Regényes történelem idén is négy új kötettel folyatódik. Bár nem vagyok megszállott olvasója, messziről is tetszenek a kötetek mértéktartó, mégis fantáziadús borítói. Andrea Schacht kiváló kölni sorozatát pedig bárkinek bátran ajánlanám. Ahogy a szintén német Riebe könyveit is: A három grácia Cranach korába elvezető történelmi kriminek ígérkezik.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla

Mitch Cullin: Mr. Holmes
Agave, megjelent
Egy melankolikus, a szépirodalom és a zsáner határán egyensúlyozó, vékony kis regény. A szerző, akinek könyvéből film is készült Ian McKellen főszereplésével, állítólag zseniálisan kombinálja a múltat és a jelent, s a legendát (vagyis Sherlock Holmes Doyle-féle, klasszikus alakját) és a valóságot, vagyis saját, varázslatosan kiábrándító történetét.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla

C. J. Sansom: Egy bűnös siralmai
Agave, megjelent
2012: ekkor jelent meg az utolsó Matthew Shardlake-regény. Bár a magam részéről sokkal jobban lelkesedtem James Forrester Clarenceux-jáért és Rory Clements John Shakespeare-jéért (mindkettőjüknek több Tudor-kori kalandja is kiadatlan maradt magyarul), mint a rendkívül hosszadalmas történetekben nyomozó Shardlake mesterért, azért nagyon jól esik a visszatérése.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Georges Simenon: Maigret és a vérfoltos öltöny
Agave, május 12.
Meglehetősen sokáig kellett rá várni, de csak megérkezett: az egyik legkorábbi Maigret-sztori, s ismét egy olyan, amelyet már rég jó lett volna kiadni (de ezt nem sértésnek szánom, még ha néha szomorkodom is azon, ha Maigret helyett bűnregény következik a Simenon-szériában). (És csendben reménykedem, hogy megérem még, mire kiadásra kerül a "maradék" hat Maigret-könyv.)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Samuel Bjørk: A bagoly röpte
Athenaeum, május 12.
A Magányos utazó borzasztóan tetszett nekem. Olyan sajátos ízű skandináv krimi volt, amelyet újra is lelkesen és szívesen olvastam el. A rejtőzködő író újabb kalandot írt a mogorva Munchnak és a démonaival küzdő Krügernek, amelyben - úgy tűnik - többet megtudhatunk majd utóbbi ikertestvérének sorsáról is. A történet kamaszlányok eltűnésével kezdődik és sorozatgyilkosságokkal folytatódik. Az első kötetnek olyan egyéni hangú volt a szövege, hogy ezt az új kötetet máris szeretném a kezemben tartani.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Helene Tursten: Üvegdémon
Kossuth, megjelent
Irene Huss felügyelő ismét nyomoz: mégpedig egy véres hármas gyilkosságot próbál meg felderíteni, amelyben áldozatul esett egy egész család, a lelkész, a felesége és a fiuk. Pergő, olvasmányos, izgalmas könyv lesz - ha hasonlít a tavalyi Torzóhoz, amelyet én az év legjobb skandináv krimijének éreztem.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Kristina Ohlsson: Mio Blues
Animus, megjelent
Mivel az írónő az egyik legkedvencebb skandinávkrimi-szerzőm, nagyon boldog vagyok, hogy az év mindjárt két könyvével indult. Ez a szabályos krimi a tavalyi, nekem nagyon tetsző, ám a korábbi Ohlsson-regényekre még csak nem is hasonlító Lotus Blues szerves folytatása és befejezése. Martin Brenner, a svéd - néger - ügyvéd ezúttal egy kisfiú és önmaga után nyomoz.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Kristina Ohlsson: Kőangyalok
Animus, megjelent
Ez az Ohlsson-kötet pedig ifjúsági detektívregény avagy gyerekkrimi. A barátok közül Billie és Aladdin már megkapta a maga nyomozását, most Simona van hátra, aki nagymamája házában él át egy kísértetjárást. De ahogyan Az üveggyerekekben és Az Ezüstfiúban már megszokhattuk, a dolgok jó részére ezúttal sem a másvilágon rejlik a magyarázat...
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Irene Adler: A Kobra bosszúja
Manó, május 23.
A fáradhatatlanul folytatott, magyarul immár a hetedik köteténél járó Sherlock, Lupin & Én sorozat állítólag legizgalmasabb kötete. Ha lehet hinni a fülszövegnek, a regény címe lehetne A komornyik eltűnése is, a bonyodalmak ugyanis Adlerék kedves inasának, az Irenére megszállottan vigyázó Horatio Nelsonnak az eltűnésével veszik kezdetüket.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

James Hilton: Gyilkosság az iskolában
K.u.K, megjelent
A kiadó klasszikuskrimi-szériája egy újabb háború előtti ritkasággal bővül. A Kék Hold völgye című felejthetetlen sci-fi írója 1931-ben, álnéven írta azt a detektívtörténetét, amely a Tolnai Világkönyvtár sorozatában jelent meg magyarul a harmincas években. Most új külsővel várja új olvasóit, nyolcvanöt évvel eredeti megjelenése után.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Faye Kellerman: Fojtogató szenvedély
Harlequin, megjelent
A szerelmes történetek kiadója már többször igyekezett a krimiolvasók nagy táborát is meghódítani. Úgy tűnik, ez tavaly sikerült is, az amerikai Faye Kellerman regényével, a Szemfényvesztéssel. Férjével, Jonathan Kellermannal ellentétben, akinek könyveit a General Press adja ki hűségesen, Faye Kellermannak addig magyarul még nem sikerült az áttörés. Most viszont itt az újabb könyv - és a borítója is remekül sikerült.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Piers Anthony: Roogna kastély
Delta Vision, megjelent
A bájosan ironikus fantasysorozat harmadik darabjában a hangulat a régi, a szereplők azonban már újak. A korábban megismert Bink helyett fia, a rokonszenvesen komoly Dor próbál boldogulni Xanth varázsvilágában: ezúttal időutazva a múltba és egy rejtélyes elixírt kergetve Roogna király (még nem is létező) udvarában.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

GFK 300 - A Galaktika Fantasztikus Könyvek háromszázadik kötete - 24 fantasztikus novella
Metropolis Media, megjelent
Az Ötvenedik káprázatosan jó volt, mértéktartó, értékálló, mérvadó. A Kétszázadik nem volt tökéletes, mint ahogy azt itt, a blogon is leszögeztem, de nagy öröm volt kézbe venni. Most pedig itt a Háromszázadik, pontosabban valódi címén a GFK 300. Huszonnégy elbeszéléssel, melyek felét megint magyarok jegyzik, de azért akad ott minden, mi rajongónak tetszhet.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla
A L'Harmattan Kiadó Világ-szép-irodalom sorozatának kötetei
2016 tavaszán a kiadó irodalmi zsebsorozatot indít útjára. Kötetei a következők:

2016
Giuseppe Lupo: Felhőutazók (olasz író)
Francis Ponge: A dolgok oldalán (francia költő)
Martin Pollack: Halott a bunkerben - Beszámoló apámról (osztrák író)
Jana Benová: Cafe Hyena (szlovák írónő)
Zuska Kepplová: Hotel Szaba_ság (szlovák írónő)
Veronika Sikulová: Hiányos fiasítás (szlovák írónő)
Ruth Klüger: Élni, tovább (osztrák írónő)
Gyalogösvények a magasba (szlovák költők)
Alen Mešković: Ukulele jam (bosnyák író) 
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt (szlovén író)
2017
Veronika Sikulová: Tulipánból paprika (szlovák írónő)
Elfriede Jelinek: Téli utazás (osztrák írónő)

Utolsó frissítés: 2017.04.30.
Ekultura.hu - Jens Johler: A világ hangolása - Bach ifjúsága
A 18. század boldogan ünnepelte felfedezését: a világ megismerhető. Dolgai megérinthetőek, láthatóak, hallhatóak, elménk pedig elrendezheti ezeket az érzékleteket, s képet alkothat belőlük a mindenségről. Igaz, az a kérdés, mennyire hihetünk a puszta tapasztalatiságnak, máris legalább két filozófiai iskolát szült. De a lényeg bizonyossá vált: az embernek szabadságában áll felfedezni a teljes teremtett világot, s Istent is (ha van). A felvilágosodás százada a művészetekben is változások sorozatát hozta. A tudományok kiterjesztették befolyásukat a képzőművészetre és a zenére: mégpedig egészen más módon, mint annak idején, a harmóniát kereső reneszánszban. Immár a szakszerű teljesség és a monumentális tökéletesség lett a cél. E korszak egyik kulcsfigurája Johann Sebastian Bach (1685-1750), minden idők egyik legzseniálisabb zeneszerzője, a barokk zene újító fejedelme, orgona-, csembaló- és hegedűművész, világhíres kantáták, prelúdiumuk, toccáták és fúgák szerzője, a Brandenburgi versenyek, a H-moll-mise, a Goldberg-variációk és a Máté-passió komponálója, a lipcsei Tamás-templom karnagya, s nem utolsó sorban az új hangolástani munka, a Wohltemperiertes Klavier szerzője.

Őt választotta 2013-as regénye főhőséül Jens Johler német író: s A világ hangolása olyan kiválónak bizonyult, hogy három év alatt négy kiadásban kelt el németül, számos nyelven, közte angolul is sikerkönyvvé vált, s a kortárs irodalom olvasói között újra népszerűvé tett három olyan dolgot, amit nem szoktunk trendinek tartani. Ezek közül az első a többé-kevésbé hagyományos linearitású művészéletrajz, a második a valós tényekhez ragaszkodó, azokat posztmodernül át nem formáló, sőt, feltűnő precizitással összegyűjtő történelmi regény, a harmadik pedig Johann Sebastian Bach – igencsak prózai, vallásához, húszgyermekes, patriarchális nagycsaládjához, pártfogó városához földhözragadtan kötődő, szeretőket, botrányokat fel nem mutató – magánember-személyisége. Az ember azt hihetné, képtelenség, hogy mindez egy jó és olvasásra érdemes könyvújdonságot eredményezzen – márpedig a külföldi nagy siker és az, mekkora élvezettel forgattam a könyvet, számomra egyértelmű garancia volt arra: a küldetés sikerült. Ami keletkezett, egy teljességgel újszerű Bach-regény. (Ez ugyanis az eredeti alcím: Ein Bach-Roman.)

E Bach-könyv nemcsak Bach ifjúságról számol be. 1700-tól, vagyis az új század kezdetétől mindent megtudhatunk a mesterről egészen 1727-es sikeréig, az újfajta, jól temperált hangolás eredményezte csoda, a Máté-passió bemutatásáig, saját, személyes győzelméig a benne és művészetében kételkedők felett. Közben azonban a hős életútjának minden pontja új és új kérdéseket vet fel nemcsak egy művész, de egy ember sorsával kapcsolatban is. Bach pályája ugyanis ebben a történetben a kiszolgáltatottság és az elismertség, a kétely és a remény, a kockázatvállalás és a konformizmus, a zsenialitás és a mindennapiság csatája. Egy mindenben kétkedő, magában isteni (?) szikrát hordozó, ám – sokunkhoz hasonlóan békére, boldogságra és nyugalomra vágyó alak halad végig azon az akadálypályán, amelynek végén bevonul a zenetörténetbe. De vajon mit adott fel mindezért? A szerelmet? A hitet? Egy másik utat, amely az olasz(os) opera felé és egy egészen más zenei és mindennapi világ felé vitt volna? Talán maga a jól temperált hangzás sem igazi? Ábrázolhatja-e az új zene mesterséges mesterkéltsége, elképzelhetetlen tökéletessége a világ dolgait a maguk valójában? Képes-e a művészet visszaadni a világot? Megismerjük általa a dolgait, vagy csak képünkre formáljuk?

Johler egyetlen teljességgel fikciós szál, egy csodálatos, vakmerő szerelem és egy megírt, majd megsemmisült opera kitalált története segítségével ad új dimenziót Bach látszólag unásig ismert, valójában azonban fehér foltokkal teli életrajzának. A zseni zseni, ez vitathatatlan. Ám talán könnyebb megérteni, miben is áll utánozhatatlansága, ha életpályáján tragikus, regényes bukások vagy szörnyű sorsfordulatok is akadnak. De vajon mi hajtja és formálja a géniuszt – teszi fel a kérdést a könyv – egy jól temperált, kiismerhető világban, ahol a társadalom, a munka és a családi élet tájain sem akadnak romantikus szakadékok, csak tökéletesen tervezett, civilizált sétautak? Vajon akkor is szenvedés kell az alkotáshoz? S ha igen, ott mitől szenved a lélek? A csodálatos és szuggesztív barokk korrajzot elolvasva egy nagyon emberi és bárki számára érdekes személyiséget találunk mindennek a középpontjában: egy új Bachot, aki vagy ilyen volt valójában, vagy nem, de olvasóként úgy érezhetjük, ilyennek kellett lennie.

A regény utolsó sorai csendes és derűs diadallal állítják elénk. A Máté-passió bemutatója után elsétál barátjával az örökkévalóság felé. „Jól kikövezett, megvilágított utcán haladtak. Ennek is megvolt azért az előnye, habár a lámpások mesterséges fénye elhomályosította az égen a csillagokat.” Bach után a világ örökre megváltozott: ahogyan a zene is. De hogy közelebb kerültünk-e ezzel a világ megismeréséhez vagy inkább egy új világot teremtettünk, már nehezebb eldönteni.

A cikk az Ekultura.hu-n: Jens Johler: A világ hangolása - Bach ifjúsága
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A Noran Libro Kiadó K-európai történetek sorozatának kötetei
2016 tavaszán a Noran Libro új kortárs szépirodalmi sorozatot indított útjára Új k-európai történetek címmel. Meglepetésemre 2017 tavaszára a széria neve K-európai történetekre változott. A beltartalom azonban ugyanolyan kiváló maradt. Sőt!
A megjelent kötetek:

2016
Víťo Staviarsky: Fekete cipők, fehér fűzővel (szlovák)
Uglješa Šajtinac: Szerény ajándékok (szerb)
David Wagner – Jochen Schmidt: Odaát és odaát (német)
Piotr Pazinski: Panzió (lengyel)
Ivana Sajko: Családom története dióhéjban (horvát)
2017
Jan Němec: A fény története - Egy fotográfus életregénye (cseh)
Horia Ursu: Bécs ostroma (román)
Inga Žolude: Legyen vigasz (lett)

Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 4.
Majdnem egy évvel ezelőtt született a blogon egy sorozat, amelyet csendes örömmel pakolásztam ide-oda, hogy a legjobbkor jelenjen meg az oldalon, hogy minél többen olvashassák - mert csupa olyan könyvről szólt, ami nagyon fontos nekem. Ekkoriban fedeztem ugyanis fel azt a világirodalmi sorozatot, amelyiket korábban szinte észre sem vettem, ám ma már őszintén csodálok és szeretek: a színes fedelű, kiváló kortárs irodalmat magyarra fordító Typotex Világirodalmat.

Akkor tizenhárom volt a megjelent kötetek száma, ám mára ez már huszonegyre nőtt, s április közepén érkezik a huszonkettedik könyv is. Ideje hát egy újabb összefoglaló, ajánló posztnak, amely bemutatja az elmúlt év összes olyan, a szériába tartozó regényét, amelyről korábban még nem esett szó ebben a posztsorozatban. Szerencsére a 2015-ös év további hat könyve közül négyről az ekultura.hu-n is írhattam, így ezekre a cikkeimre itt csak visszautalnék. Következik tehát négy plusz két könyv ajánlója: a 2016-os újdonságokról pedig a posztsorozat következő része számol majd be.

Szczepan Twardoch: Morfium - Varsó 1939: nők, kábítószerek, árulás
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Körner Gábor
Eredeti cím: Morfina
Eredeti megjelenés éve: 2012
A szerző nemzetisége: lengyel író
A szerző születési éve: 1979
Szuggesztív borító mögé rejti magát ez a vaskos regény, amelyet nem lehet nem észrevenni. Olvasás közben azonban már gyűlöltem: a kép ugyanis a szavak elé furakodott, s nem hagyta élni saját, törékeny látomásomat a főhősről. Szczepan Twardoch főszereplője ugyanis morfinista: szétcsúszott, tönkrement, lezüllött és megvetendő alak. Hivatásos gyáva, előkelő (bár törvénytelen) származása ellenére igazi alja nép. Bárkin átgázol, bármit felad a következő szúrásért. Hacsak nem hevít bennünket olthatatlan érdekődés a szenvedélybetegségek a romantika kora óta ezerszer, az unásig ábrázolt pokla iránt, nem kellene, hogy izgalmasnak találjuk a történetét. Csakhogy Konstanty Willemann 1939, Lengyelország második világháborús veresége után járja Varsó utcáit morfiumra vadászva. Akkor, amikor ugyanezeken az utcákon német csizmák taposnak végig. Amikor egy összeszedett, takarékosan élő, kulturált és nagyra becsült nemzet tagjai, a németek döntenek rabságba egy országot. Amikor hivatásos bátrak, a legelőkelőbb faj vérének gőgös hordozói hatalmazzák fel magukat, hogy eltöröljenek egy népet és egy kultúrát. És ebben a pillanatban, amikor az egész világ a feje tetejére áll, Konstanty elindul egy olyan úton, amely hőssé teszi. Ám mielőtt még valaki egy második világháborús kalandregényt képzelne maga elé, hozzá kell tenni: meg antihőssé. Willemann, aki a németeknek lengyel, a lengyeleknek meg német, a legkevésbé ideális arra a szerepre, hogy bármit is tegyen a lengyel szabadságért. Mindennapi botladozásait, kábítószeréhségét, megalkuvásait és gyávaságait a naturalizmusig részletesen bemutató, monumentális története azonban olyan véget ér, amely őszintén megrendíti az olvasót. Szóval annak a szétcsúszott fedélképnek végül élessé és kontúrossá kellene válnia. De azt az arcot, ami így kibontakozik, lehetetlen megrajzolni vagy lefotózni. Tünékeny és ellentmondásos, mint a hősiesség.

Katri Lipson: A fagylaltos
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Panka Zsóka
Eredeti cím:
Jäätelökauppias
Eredeti megjelenés éve: 2012
A szerző nemzetisége: finn írónő
A szerző születési éve: 1965

Shakespeare szavai ("Színház az egész világ. / És színész benne minden férfi és nő", Ahogy tetszik, Szabó Lőrinc fordítása) az unalomig klasszikussá váltak. Ha azonban befejezzük Katri Lipson egyáltalán nem finn, sokkal inkább közép-európai regényét, másképp fogjuk értelmezni őket. A fagylaltosban ugyanis különös életutazásban vehetünk részt két főszereplő, egy férfi és egy nő segítségével. A könyv kezdetén úgy tűnik, filmforgatáson vagyunk, amelyben két színész kapja azt az utasítást, hogy játsszon el egy házaspárt. A következő részekben azonban bonyolult és fájdalmakkal teli családtörténet kezd kibontakozni előttünk, amely a háború utáni, kommunista Csehszlovákia után egyenesen a mitikus 1968-ig vezet, majd Svédországban folytatódik, hogy a közelmúlt Csehszlovákiájába térjen vissza. Esther és Tomáš, akik illegális rejtőzőkből válnak kényszer szülte, mégis szerelmes (?) házaspárrá, majd a fiuk, Jan, s az ő szerelme (?) önmagukban is izgalmas, s ízig-vérig a közép-európai múltat magyarázó és megelevenítő szereplők. Diktatúra, elnyomás, emigráció, kitaszítottság, piacgazdaság, nosztalgia, identitásválság - mindez benne van a sztoriban, azonban az ennél jóval több. Hiszen ott a kerettörténet: végig kérdés, valóban megtörtént eseményeket olvasunk-e, vagy azt a filmet, amelyben a regénykezdet aktorai elkezdtek játszani? Rá kellene jönnünk, hogy ez tanmese, forgatókönyv vagy a valóság-e: de nincs válasz. Ráadásul ez - a mitikus rendező szerint - rögtönzésekkel tele film: hogyan szólhatna akkor a valóságos múltról? Vagy épp ez, a rögtönzések sorozata a valódi élet? S minden élet forgatókönyv, amelyet mi játszunk, férfiak és nők? Elgondolkodtató, európai és vitathatatlanul eredeti Lipson regénye: méltán nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját is 2013-ban.

Jens Johler: A világ hangolása
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Nádori Lídia
Eredeti cím: Die Stimmung der Welt. Ein Bach-Roman
Eredeti megjelenés éve: 2013
A szerző nemzetisége: német író
A szerző születési éve: 1944
A könyvről itt olvasható ajánló.
A világ hangolása olyan kiválónak bizonyult, hogy három év alatt négy kiadásban kelt el németül, számos nyelven, közte angolul is sikerkönyvvé vált, s a kortárs irodalom olvasói között újra népszerűvé tett három olyan dolgot, amit nem szoktunk trendinek tartani. Ezek közül az első a többé-kevésbé hagyományos linearitású művészéletrajz, a második a valós tényekhez ragaszkodó, azokat posztmodernül át nem formáló, sőt, feltűnő precizitással összegyűjtő történelmi regény, a harmadik pedig Johann Sebastian Bach – igencsak prózai, vallásához, húszgyermekes, patriarchális nagycsaládjához, pártfogó városához földhözragadtan kötődő, szeretőket, botrányokat fel nem mutató – magánember-személyisége. Az ember azt hihetné, képtelenség, hogy mindez egy jó és olvasásra érdemes könyvújdonságot eredményezzen – márpedig a külföldi nagy siker és az, mekkora élvezettel forgattam a könyvet, számomra egyértelmű garancia volt arra: a küldetés sikerült. Ami keletkezett, egy teljességgel újszerű Bach-regény. Johler egyetlen teljességgel fikciós szál, egy csodálatos, vakmerő szerelem és egy megírt, majd megsemmisült opera kitalált története segítségével ad új dimenziót Bach látszólag unásig ismert, valójában azonban fehér foltokkal teli életrajzának. A csodálatos és szuggesztív barokk korrajzot elolvasva egy nagyon emberi és bárki számára érdekes személyiséget találunk mindennek a középpontjában: egy új Bachot, aki vagy ilyen volt valójában, vagy nem, de olvasóként úgy érezhetjük, ilyennek kellett lennie.

Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Petrikovics Edit
Eredeti cím: Mors Graver
Eredeti megjelenés éve: 2013
A szerző nemzetisége: norvég írónő
A szerző születési éve: 1963

A könyvről itt olvasható ajánló.
Elveszíteni anyámat úgy, hogy még itt van. Megtartani a testét, de elveszíteni a személyiségét, az emlékeit, azt, amitől több, mint a biológiai anyám. Elveszíteni ilyen módon egy nagy darab közös és saját múltat. Ezek azok az érzések, amelyeket a regény szerzője átél. Amelyeket át kell élnie annak, akinek az édesanyja Alzheimer-kóros lesz. A könyv nem szabadít meg a félelmektől. De azt az érzelmi hullámvasutat se ábrázolja, amelyet a betegség stádiumában előrelépegető szenvedő él át. Ehelyett, mondhatni, teljességgel szenvtelen könyv. Talán mert Cecilie Enger újságíró, aki nagyrészt társadalmi témákkal foglalkozik; vagy talán, mert csak efféle eltávolítással lehet túlélni mindazt, ami végbemegy abban, aki szemlélni kénytelen a szülei jóvátehetetlen leépülését. A regény számomra nem azt kérdezi, amit az Alzheimer pusztításáról szóló könyvek és filmek szoktak: hogyan lehetséges, hogy egy ennyire különleges, szeretettel teli és mások által szeretett, fontos és izgalmas személyiség egyszer csak megszűnik létezni, és puszta porhüvellyé válik? Nem, az Anyám ajándékai kegyetlen kérdésfeltevése számomra így hangzik: miért szűnt meg szellemében létezni az én egyébként teljesen átlagos anyám? És miért van, hogy ebben az állapotában már nem tudom szeretni, legfeljebb elfogadni? Kegyetlen olvasmány volt számomra a regény, de hasznos. Fölvetette, hogy más is fél attól, amitől én. Sőt, ebbe a félelembe még bele is lehet fásulni. De nem múlik el. Legfeljebb feldolgozható. Például ezzel a könyvvel. El kell olvasni.

Anne Lise Marstrand-Jørgensen: Hildegard I.
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Soós Anita
Eredeti cím: Hildegard
Eredeti megjelenés éve: 2009
A szerző nemzetisége: dán írónő
A szerző születési éve: 1971
A könyvről itt olvasható ajánló.
Vajon miért választ főhősének egy huszonegyedik századi, fiatal regényíró és kritikus egy tizenkettedik századi szentet? Milyen mondanivalója lehet ezredfordulónk után egy modern írónőnek a középkori, katolikus apátnőről? Egyáltalán, miért vállalkozik egy nyugat-európai szerző életrajzi nagyregény megírására egy posztmodern, sőt, poszt-posztmodern korban? Aki félreteszi a fenntartásait és belemerül a könyv világába, valószínűleg azonnal elfelejtkezik az összes fenti kérdésről és problémáról. Mégpedig leginkább azért, mert egy gyönyörű, költői nyelven megírt, kalandosan változatos szövegű kötetet kap a kezébe. A Hildegard nem a szokványos, színesen ábrázoló regényes történelmi munka. Miközben cselekménye izgalmasan pereg, igazán az válik benne különlegessé és érdekfeszítővé, ami nem a szorosan vett történet. Látjuk benne Hildegardot fiatalon a kolostorba kerülni, fiatal apácává nőni, lelkében önállósodni, látomásos gondolkodóvá válni – ám mindez háttérbe szorul az érzések, hangulatok, képek és hangok érzékeltetése mögött. Hildegard világát nézőpontváltásokkal, átélhetően, megtapasztalhatóan ismerhetjük meg: miközben olvasunk róla, a szuggesztív leírásoknak köszönhetően szinte fizikailag is átkerülhetünk belé. Tapinthatjuk, szagolhatjuk, hallhatjuk ezt a szuggesztív univerzumot, szenvedhetünk szűkségétől, megkönnyebbülhetünk, amikor a víziók segítségével egy transzcendens régióig tágul, s úgy érezhetjük, extázisa megérhető - ha nem is feltétlenül a vallás, de a művészi megtapasztalás felől biztosan.

Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Laczházi Aranka
Eredeti cím:
Šiąnakt aš miegosiu prie sienos
Eredeti megjelenés éve: 2010
A szerző nemzetisége: litván írónő
A szerző születési éve: 1960

A könyvről itt olvasható ajánló.
Mire eljutottam a könyv második történetéhez, már elkötelezett rajongójává váltam. Hogy miért? Először is: Giedra Radvilavičiūtė számára esszét írni boldogan kötetlen, mégis láthatatlan keretek közé szorított foglalatosság, esszészövegei pedig telve vannak humorral és iróniával, önreflexióval és önelemzéssel, bölcsességgel és költőiséggel. No meg sztorikkal. Bármilyen személyes élmény elég, legyen az egy irodalmi est, egy őszi séta, egy ronda ajándék, egy különös lakótárs, egy öntörvényű macska, egy nehéz olvasmány, egy kilazult fog vagy épp egy ingatlanhirdetés, hogy elindítsa a szórakoztató, asszociációkra épülő, lebilincselő szövegfolyamot, s hogy felépítsen egy történetet. Másik különlegessége ezeknek az állítólagos esszéknek, hogy sokkal inkább esszétechnikával írt novellákat kapunk, sőt, az elbeszélések (találomra?) egymás után elhelyezett füzéréből akár egy regény is kikerekedhet. Mégpedig női és kortárs. Bizonyára ezt értékelték akkor is, amikor az 1960-as születésű írónő a könyvre 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A tizenkét történetben akadnak olvasónapló-részek, kis anekdoták, igazi sztorik, de egészen poétikus részletek is. Egyfajta családregény is kibontakozik: egy már nem is olyan fiatal, értelmiségi lányos anya és felmenőinek története. Valamennyi esszé olyan otthonosan ismerős világba vezet be, hogy olvastukkor egyszerre révedhetünk vissza saját, magyar dolgainkra, s kezdhetjük úgy érezni, hogy Litvániába akarunk utazni… Az első történet szerint  a jó könyvtől elvárható, hogy „Miután elolvastam, az elbeszélés újra kússzon vissza az emlékezetembe, anélkül, hogy ezt akarnám”. Ezek után biztos, hogy a Ma éjjel a falnál alszom jó könyv. Ugyanis azóta itt van velem, amióta elolvastam: s valószínűleg már itt is marad.

Linkek
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 1.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 2.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 3.
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei