Lovag, hölgy és szerelemkert - Középkori Eötvös Klasszikusok
Nemrég új mániám támadt: megismerkedtem Horn király gesztájával (amelyről itt írtam), s innentől kezdve semmi mást nem akartam, csak a középkorról olvasni, mégpedig igazi, hamisítatlan középkori történeteket. Miután lepakoltam könyvespolcomról az összes, a definíciónak megfelelő könyvet, rá kellett jönnöm, hogy meglehetősen kevesen vannak. Ezért ezután kutatás következett az interneten, majd pedig - olvasás, olvasás, olvasás.
Amiről ez a poszt szól: felfedeztem magamnak sok-sok csodás művet - s egyúttal az Eötvös József Könyvkiadót, s az ő Eötvös Klasszikusok sorozatukat. E pompás szériában ugyanis fennállása idején, vagyis 1995 és 2014 között számos olyan középkori mű látott napvilágot, amelyet más szemléletű kiadó valószínűleg sosem tudott volna megjelentetni: monumentális középkori lovagregények a javából, bájos románcok, ódon eposzok, verses novellafüzérek s tündéri regék. Az alábbiakban ezeket sorolom fel, s mutatom be néhány sorban.

Roland-ének - Ófrancia históriás ének egy oxfordi kéziratból
Fordította: Rajnavölgyi Géza, 1996
A pompás eposzt nem véletlenül nevezi a bevezető enigmatikus műnek. Több mint négyezer sor színtiszta élvezet: egy háborúnak és egy történelmi vereségnek a legendák és mondák magasságába való felemelése; harci jelenetek, diplomáciai cselszövések és egy megható megtérés lebilincselő ábrázolása. A geste szövegét (amely 1131-ben már biztosan létezett) a 19. század elején találta meg egy fiatal francia kutató a Bodley-könyvtárban. Az ófrancia szöveget Rajnavölgyi Géza fordította le magyarra, a lehető legnagyobb formahűséggel, élvezetes és gördülékeny magyar nyelven, drámaian lüktető verssorokban. Ezt még számos ihletett fordítás követte, amelyek alább következnek.

A szerelmes és a Halál - Száz régi spanyol románc
Fordította: Simor András, 1996
A románc lírai krónika: a hozzá nem értőket legjobban talán az angol és skót középkori balladákra emlékeztetheti. A kötet fordítója százat válogatott ki a legjobbakból: közülük hét az országát elvesztegető Rodrigo királyról, nyolc Bernardo del Carpio lovagról, Roland kortársáról, hat az áruló cselszövéssel a halálnak adott hét infánsról, harmincegy pedig El Cidről, vagyis Rodrigo Diazról, a nagy spanyol hősről szól. A további majd' félszáz románc önálló, megható, megdöbbentő regéket mond el mórokról és szerelmesekről, királylányokról és rabnőkről, kísértetekről és gyilkosokról, az okos lányról, Trisztánról és Izoldáról vagy épp a háborúból hazatérő férjről és hűséges feleségéről.

Chrétien de Troyes: Az Oroszlános Lovag (Yvain)
Fordította: Vajda András, 1998
Minden lovagregényszerzők koronázatlan királya, Chrétien de Troyes 1177 és 1181 között párhuzamosan dolgozott két remekművén: a magyarul Lancelot - A Kordé Lovagja címen megjelent egyik, és az Yvainról szóló másik verses lovagregényen. Yvain az ismeretlenebb hős, de az ő történetét tartják tökéletesebbnek: Lancelot regéje ugyanis nehezen egyeztethető össze az udvari szerelem eszményével. Ezzel szemben a mesés és kalandos Yvainben tökéletes az összhang az amour courtois és a chevalerie között. Vajda András élvezetes fordítása mindenben hű az eredeti formákhoz: ennek is köszönhető, hogy szinte beleszerettem az alázatos oroszlánba, a lovag kísérőjébe.

Trubadúrok és trouvère-ek - Az udvari szerelem költészete
Válogatta: Szabics Imre, 1998
A 11. századi dél-franciaországi nemesifjú-költők, a trubadúrok, s 12-13. századi, észak-francia társaik, a trouvère-ek csodálatos költői hagyatékot hagytak az utókorra: zengő, szépséges nyelvű, az olvasót költői képeikkel és bonyolult szerkesztés- és rímtechnikájukkal elbűvölő költemények sorozatát. Ez a vékony kötet ezek közül válogat ki félszázat: huszonhét ismert és több ismeretlen szerző ötvennégy versét vagy versrészletét vehetjük kézbe benne a legjobb magyar műfordítók tolmácsolásában. A szerzők között szerepel Oroszlánszívű Richárd, Marie de France, Beatritz de Dia trobairitz, Guilhem de Petitieus, az első névről ismert trubadúr és a híres Peire Vidal is.

Minnesang - A középkori német világi líra gyöngyszemei
Válogatta: Lőkös Péter, 1998
A német középkori világi lírát - ellentétben a trubadúrok költészetével - már korán felfedezték a magyar költők és műfordítók. Ennek ellenére tematikus gyűjteménynek csak két válogatás tekinthető: az 1935-ös Lovagköltők és az 1960-as Énekelj, aranymadár. Ezért nagy dolog e kötet kiadása, amely - stílszerűen ismét aranyba öltöztetve a középkori költők szövegeit - huszonnyolc ismert és több ismeretlen költő százötvenkét versét tartalmazza a legjobb magyar műfordítók tolmácsolásában. A leghíresebbnek, Walter von der Vogelweidének harminckét műve szerepel, de olvasható vers a könyvben Wolfram von Eschenbachtól, a Kürenbergitől vagy VI. Henrik császártól is.

Don Juan Manuel: Lucanor gróf, avagy Lucanor gróf és Patronió példabeszédeinek a gyűjteménye
Fordította: Scholz László, 1999
Ötven remek elbeszélés alkotja a könyv anyagát, amelyet egy uralkodói sarj, Don Juan Manuel, Bölcs Alfonz kasztíliai király unokaöccse, Villena uralkodó hercege írt, aki 1282 és 1348 között élt, s talán az első spanyol novellaszerző volt. A nemes királyfi számos forrásból dolgozott: elbeszélései között feltűnnek fabulák az ókorból, s keleti, mohamedán és keresztény vándormotívumok, ám még az olyan meséket is, mint a császár új ruhája, a makrancos hölgy, vagy a hollók és a baglyok története, teljesen sajátos, erkölcsös, vallásos, s legfőképpen lovagi nézőpontból írja át és dolgozza fel. Pompás és tanulságos olvasmány.

Jorge Manrique: Összes versei
Fordította: Simor András,1999
Manrique a spanyol középkori költészet legnagyobb tehetsége: én azonban sajnos akkor hallottam róla először, amikor az Eötvös Klasszikusok megjelenési listáit böngésztem... Rájőve, hogy - kis számú - összes költeménye elérhető magyarul, nagy örömmel vetettem bele magam az udvari és szerelmi költészet e jellegzetes gyűjteményébe, amelyben talán a költő apja halálára írt siratója a legszebb. Az 1440 körül született, s 1479-ben elhunyt Manrique a Szent Jakab Rend lovagjaként, a mórok elleni háborúskodás egyik tevékeny részeseként és e sajátos, költői önarcképet adó kötet írójaként valahogy mindvégig Balassi Bálintot idézte fel bennem - középkor ide vagy oda.

Juan Ruiz: Jó szerelem könyve
Fordította: Simor András, 2001
A hitai esperes fergetegesen humoros és önironikus verses regénye elképesztően különleges és szórakoztató könyv. Találhatunk benne imádságokat, Szűz Mária-himnuszokat és bölcs töprengéseket, de akad benne állatmese és verses novella, lírai önvallomás és szerelmi ének, sőt, sírversezet is. Mindezek pedig - mint Villon Testamentumába a balladák - egy nagy költői mű anyagába fonódnak bele, melyet írója 1343-ban, magányosan, börtönben ülve szentelt a szerelemnek és az életörömnek. Hőse, kitalált önmaga számos csodálatos kalandot él át, vad hegyilakó lányok fenyegetik, vénecske kerítőnő segíti, sokat csalódik, de mindig, újra megtalálja a jó szerelmet.

Ének Cidről - Középkori spanyol epikus költemény
Fordította: Csala Károly, 2002
Nem hittem volna, hogy élvezni fogok egy olyan hőskölteményt, amely csak és kizárólag háborúról, bosszúról, hatalmaskodásról, menekülésről és csatákról szól, több mint nyolcszáz éves (1207-ből való), s nem nevezhető sem rímbravúros, sem izgalmas strófaszerkesztésű vagy igazán harmonikus verselésű műnek. A páratlan tudással magyarító fordító, Csala Károly nagy költői leleménnyel alakította ki azt az archaizáló, asszonáncokat az eredeti műhöz méltó mennyiségben, de a mai költészetben megszokott minőségben tartalmazó szöveget, amely méltó módon idézi meg a legnagyobb spanyol lovag, Cid történetét, s mutatja be a spanyol epika első fennmaradt, nagy vállalkozását.

Kudrun - Középkor német hősi eposz
Fordította: Kőrös Endre, 2007
Aki keveselli a Nibelung-énekben a nők jóságának és áldozatkészségének ábrázolását, az szeretni fogja ezt az eposzt. Az 1240 körül, alig fél évszázaddal a Nibelung-ének után keletkezett műben ugyanis nők a főszereplők: a griff elrabolta királylányok, egyikük gyermeke, a különös sorsú Hilde, s az ő lánya, Kudrun, a türelem, szeretet és megbocsátás békekövete. Színre lép még a hős Hagen, a kitartó Hervig, mi pedig megismerhetjük a mesélő ritmusú Kudrun-strófát. Bár a fordítás 1910-es, gördülékeny, pontos, élvezetes. Szerzője, a pápai református gimnázium tudós tanára még megélte, hogy 1944-ben származása miatt gettóba zárják: ekkor öngyilkos lett.

A papagáj meséje - Középkori okszitán elbeszélések
Fordította: Szabics Imre, 2008
A címlap rajza, a Codex Manasse 14. századi illusztrációja már sejteti, kikről, s milyen eseményekről is szólhat a kötetben olvasható 9 novas, vida és razo, vagyis trubadúrnovella. Rajta büszke, ám lányos arcú lovag látható hűséges paripája nyergében ülve, bal karján szerelmi hírnökével, sólymával, jobb kezében pedig verse kéziratával, szerelmes üzenettel, amelyet várba zárt hölgye kezébe kíván átnyújtani. Ugyanígy a fin'amor, a courtoisie, a bájos udvari szerelem eszményei mozgatják a könyv szereplőit: trubadúrokat és domnáikat, vágyódó szerelmeseket, Csipkerózsikaként alvó császárlányt, kerítő papagájt, sőt, még a bibliai Eszter királynét is.

Guillaume de Lorris - Jean de Meun: Rózsaregény
Fordította: Rajnavölgyi Géza, 2008
Élt egy francia költő, Guillaume de Lorris, aki 1225-1230 között buzgón dolgozott monumentális verses regényén, amely csupa allegóriában ábrázolta a szerelmet, a vágyakozást és a szenvedélyt. Meghalt azonban, hatalmas műve torzóban maradt: 4060 sora készült el. Szerencsére egy pályatársa, Jean de Meun kedvet érzett magában a folytatáshoz, s 1264-től 1269-ig, további 17826 sorral gazdagítva, befejezte a Rózsaregényt. A szinte csak az Isteni színjátékhoz fogható verses látomás-enciklopédia Dantéra is hatott, amikor megírta A virágot. Rajnavölgyi Géza fordításának köszönhetően bűvöletesen szép, s könnyedén érthető szöveg vár a szerelemkertbe ellátogató olvasóira.

Marie de France: XII szerelmes rege
Fordította: Rajnavölgyi Géza, 2011
Franciaországi Máriáról csak annyit lehet tudni, hogy a 12. században élt, felnőttként már Angliában, nemes hölgy volt, s ő tekinthető az első francia költőnőnek. Van, aki apátnővel azonosítja, van, aki grófnővel, s van, aki egy francia királylánnyal. Ami bizonyos, hogy írt tizenkét szerelmes regét, vagyis lais-t, s verses elbeszélésgyűjteményét 1160 körül fejezte be. Benne felhasználta az udvari szerelem és költészet hagyományait, de különféle csodálatos breton, sőt, talán walesi meséket is. Trisztán lovag, a gyilkos ispánné, a farkasember, az ikerszülő nő vagy a fülemüle története felejthetetlen és gyönyörű. Rajnavölgyi Géza pompás fordításában pedig mindenképpen elolvasandó.

Chrétien de Troyes: Erec és Enide
Fordította: Rajnavölgyi Géza, 2011
A lovagregényszerzők közt legnagyobb Chrétien de Troyes ezzel a különleges és lebilincselő meseszövésű, Artúr király udvarában és országában játszódó, ám helyenként tündérmesékre emlékeztető szerelmi históriával kezdte önálló epikai pályafutását. Az Erec és Enide 1170 körül készült el, s ez a szerzőtől fennmaradt legkorábbi verses regény. A címben szereplő párnak sok kalandot és próbát kell átélnie és kiállnia, hogy végül boldogan élhessenek egy virágzó királyságban: lovagi párviadalokban győzni nem elég, tudni kell megbocsátani, hűséggel kitartani, a másikért mindent feláldozni is. Rajnavölgyi Géza páratlanul gördülékeny, mégis pontos fordítását igazi öröm kézbe venni.

Renaud de Beaujeu: A Szép Ismeretlen
Fordította: Szabics Imre, 2012
Ez a 13. századi udvari mű különlegesség az egész sorozatban. Olyan lovagregény ugyanis, amely prózában íródott, s megszületésének célja nem valamely udvari megbízás, hanem egy szerelmi siker elérése. Írója, Renaud de Bâgé, Saint-Trivier ura (1165-1230), aki kifejezetten a már címében is (La Bel Inconnu) varázslatos szépségű regénye megírásához vette fel a Beaujeu (Szép Játék) írói nevet, egész regényét az ismeretlen hölgynek ajánlotta, "akit teljes odaadással szolgál", s akinek az alakját is beleszövi a történetbe a mágikus tündér szerepében. Maga a mű is egy szolgálat története, benne Sir Gawainnek, Artúr lovagjának elveszett fia, Guinglain szerzi meg sok kaland után hölgye kezét.

Almásderes - Középkori francia udvari elbeszélések
Fordította: Szabics Imre, 2014
A 2008-ban megjelent A papagáj meséjéhez hasonlóan ebben a könyvecskében is középkori novellákat vehetünk kézbe: ezúttal azonban a fordító olyan elbeszéléseket válogatott össze, amelyek nem okszitán (vagyis provanszál), hanem észak-francia nyelven maradtak az utókorra. A szerencsehozó kismadár, a szerelméért önmagával csatázó lovag, a csábító úrnő és a szökevény szerelmesek története épp olyan érdekes, mint az itáliai Szibilla-barlang titkát megregényesítő történetfüzér: az öt rege különlegessége, hogy témája lovagi, mint a lovagregényeknek és udvari regényeknek, formája azonban próza, ahogyan azt például Boccacciónál megszokhattuk.

Megjegyzés: a felsorolásból a sorozat köteteit ismerőknek hiányozhat az Új élet, új stílus - Középkori olasz költők művei című 2002-es válogatás, amelyet Baranyi Ferenc fordított. Erről azonban a Dante-posztomban szeretnék írni, mert odaillik.
A felsorolt összes könyv kiváló áron kapható az interneten a Flaccus Kiadó könyvesboltjában.
0 Responses