Nasse-ban mindig lesznek Folliatok! - Agatha Christie, az Európa, a Helikon meg én
Aki az áprilisi Könyvfesztivál óta járt könyvesboltban, bizonyosan szembesült vele, hogy új szelek fújdogálnak a magyar Agatha Christie-krimikiadás egén. A már régebbről ismert, az Európa Könyvkiadó által kiadott kemény táblás és puha kötéses, karcsú Christie-regények mellett ugyanis a boltokban itt és ott is feltünedezett öt újmódi Christie-krimi: élénk sötétkékben vagy enyhén türkizes zöldben pompázva, a korábbinál kissé zömökebb puha kötésben, s pontosan ugyanakkora méretben, mint a sokak által szeretett és gyűjtött Helikon Zsebkönyvek. 2017-től ugyanis Agatha Christie bűnügyi munkáinak új magyar kiadója van, a Helikon Kiadó. Ők jelentették meg saját sorozatuk első öt köteteként Agatha Christie két izgalmas bűnügyi regényét, A ferde házat és Az alibit, s három Poirot-történetet: Az ABC-gyilkosságokat, Az Ackroyd-gyilkosságot és az Öt kismalacot.

Mit jelent számomra ez a változás?

Először is természetesen örömet. Nagyon szeretem Agatha Christie-t, világirodalmi rangú szerzőnek tekintem, nem egyszerű zsánerírónak, s úgy érzem, könyvei nem öregszenek, nem fakulnak, nem mennek ki a divatból. Mindig van mondanivalójuk, mindig kínálnak irodalmi, a szöveggel, stílussal, jellemábrázolással kapcsolatos izgalmakat is a pompás bűnügyi rejtélyek mellett. Éppen ezért állandó helyük kell legyen még egy olyan kis ország könyvkiadásában is, mint Magyarország. Ráadásul a Helikon sorozata gyönyörűnek és gondosan szerkesztettnek ígérkezik, de erről később.

Más szempontból viszont szinte hihetetlen volt számomra, hogy Agatha Christie kiadója többé már nem az Európa Könyvkiadó! Hiszen író és kiadó között elképesztően hosszú időre tekint vissza a kapcsolat: jövőre, 2018-ban lesz hatvan éve, hogy az Európa Könyvkiadónál először jelent meg Agatha Christie-kötet. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag azóta foglalkoznak a krimikirálynő könyveivel, amióta csak felvették az Európa nevet. Éppen ezért nehéz felfogni, hogy Agatha Christie műveinek új megjelenései immár egy másik műhelyhez lesznek köthetők. (1)

Igaz, még jó ideig találkozhatunk a könyvesboltban az Európa Christie-jeivel. Sőt, olyan különleges szituációk is előállhatnak (főleg vidéken, ahol lassabban, másként cserélődnek a könyvek egy-egy boltban), hogy több mű is ott lehet többféle kiadásban a Christie-polcon. Egy közeli város egyik könyvesboltjában például már csak egy hónapot kell változatlanul kibírnia a polcnak, amelyet láttam, hogy a Gyilkosság az Orient expresszen friss, Helikonos, októberi kiadása csatlakozzon a jelenleg is ott várakozó Európa-féle díszkiadáshoz, az Európa-féle (újabb) mozdonyos fedelű életmű-sorozatos kiadáshoz és A ponyva királyai-szériában kiadott harmadik változathoz (hogy ez utóbbi a raktár melyik mélyéből merült fel, nem tudom).

Meg persze ott maradnak az Európa új, egységesen kemény fedeles Christie-jei a polcunkon: s marad velük a dicsőség, hogy a kiadó jelentkezett először - és mindeddig utoljára - egy teljes bűnügyi sorozattal, amelyben mind a nyolcvanhat lehetséges kötet megjelent 2004 és 2015 között, s ha borítójában nem is, de legalább formájában egységesen kerülhetett be a rajongók könyvtárába. S maradnak a kísérő kötetek: John Curran két könyve Christie alkotói módszeréről, A kis szürke agysejtek - Poirot bölcsességei, az Agatha Christie krimikalauz, s persze Sophie Hannah - egyelőre - két új Poirot-regénye. (Jared Cade opuszáról, mondjuk lemondanék, de ezt is az Európa adta ki.)

Az életmű köteteinek Európa-féle sora hivatalosan a Temetni veszélyes 1958-as, a Bagoly Könyvek sorozatában megjelent kiadásától tart a Karácsonyi krimikig, amely 2016. december 1-én került a boltokba, elegáns díszkiadásban. Mindkét könyvnek történelmi a jelentősége. Az első tizenegy éves csendet tört meg: amint államosították ugyanis a könyvkiadást a Rákosi-korszakban, Agatha Christie azonnal tiltólistára került, s 1947-től 1958-ig egyetlen könyv sem jelenhetett meg tőle. Így a Temetni veszélyes kiadása, lefordítása (egy - szinte - friss Christie-é, hiszen az eredeti regényt 1953-ban adták ki először) felért egy győzelemmel. A második könyv pedig, egy rendhagyó mini-omnibusz: ilyen még sosem jelent meg korábban, hiszen gyűjteményes kötet, amelyben az írónő valamennyi karácsonyi története szerepel, legyen akár novella, akár kisregény, akár regény. Nem tudom, látszott-e már ekkor, hogy az Európa sorozata véget ér: de akárhogyan is, ez a pompás könyv, amelyet Katona Ágnes szerkesztett, méltó befejezés volt.

Hogy milyen lesz a Helikon sorozata?

Bízom benne, hogy nagyon jó. Jelenleg az első öt kötet kapható a könyvesboltokban, amelyeknek a külseje és a belseje is csak elégedettséget okozhat azoknak, akik kézbe veszik. Ami az előbbit illeti, a zsebkönyvméretű, de a Helikon Zsebkönyveknél igényesebb papírra nyomott, kartonált könyvek remekül néznek ki és jól foghatók. Bár a kötés "csak" ragasztott, elég erősnek tűnik ahhoz, hogy évtizedekig kitartson. A szépen formált gerinc masszív, kitörésre nem hajlamos, így bízom benne, hogy a borító és az első néhány oldal is elég erősen rögzítve van egymáshoz. A kis könyvecskéknek finom az illata, a papírborítók sarka pedig olvasás közben sem mutat kedvet a felpördüléshez, szétváláshoz.

A borítóterv, Tillai Tamás munkája is értékálló és ötletes. Egyelőre két alapszínt használ: a Poirot-regények egészséges, mély királykékben, a híres nyomozót nem szerepeltető könyvek pedig türkizes zöldben pompáznak - a hírek szerint ehhez csatlakozik majd egy Miss Marple-szín és egy Tommy és Tuppence Beresford-szín (amelyekben - merem remélni - nyoma sem lesz a kéknek és a zöldnek). Az alszériákhoz tartozást jelzi egy apró színcsík a gerincen is, amelyen egy fekete piktogram szerepel: a Poirot-könyveken keménykalap és bajusz, a híres nyomozók nélküli könyveken nagyító.

Ám csak az alapszín meghatározott, ezen kívül az egyetlen megkötés a borítón Agatha Christie lendületes aláírásának megjelenése szerzőnévként, fehérben, domborítva. Egyébként mind az öt kötet más kiegészítő színeket használ a címfelirathoz, a borítógerinchez, a fülszöveghez, és a borítóképből kiemelt, hátsó, kis képhez. Ez A ferde háznál például élénkzöld, Az Ackroyd-gyilkosságnál piros, Az alibinél arany. A fedélképen pedig, amely alapvetően fekete-fehér, a borító alapszínével színezve, szintén visszatér ez a kiegészítő szín: Az alibi kandallójának tüzében és virágain az arany, az Öt kismalac ecsetjén és fáin az élénkzöld, Az Ackroyd-gyilkosság tőrén és egyetlen könyvecskéjén a piros.

Maguk a fedélképek igazi vizuális játékok. A ferde ház fecskendőjében például benne van maga a címadó épület, mint valami kísérleti kémcsőben, ugyanakkor a ház és a környező fák, mező rajza együtt hagyományos tájképnek is felfogható. Az alibi kandallót ábrázoló fedélrajza önmagában is hangulatos, ám a lángok közül előderengő kis embersziluettek bemutatják a gyanúsítottakat is: lehet gondolkodni, melyik melyik szereplő.

Végül a Poirot-könyvek szinte képrejtvény-érdekességű borítórajzain elrejtve mindig ott található Poirot apró alakja is, s váratlan méretarányával átértelmezi a képeket. Ezek olyan játékok, amelyek a könyvet kézbevevő könyvesbolti válogatót is meglephetik, de akkor is mosolyt csalnak az arcra, ha olvasás céljából vesszük kézbe újra és újra az adott kötetet. Aki pedig szereti a finoman tapintható kötetkülsőket, szintén örülhet: kap ugyanis a fedeleken egy-egy borítóvarrást utánzó, elegáns, domború díszcsíkot is, amely a könyv fedél-és hátlapján is kellemesen kidomborodik: őszintén mondom, jó fogni.

A külcsínnal jóval többet foglalkoztam, mint a belbeccsel fogok. Ennek azonban egyszerű oka van: a most megjelent öt könyvben belül - észrevehetően - semmi lényeges sem változott. A klasszikus fordítások váltak újra elérhetővé: A ferde háznál Borbás Máriáé, Az ABC-gyilkosságok esetében Vermes Magdáé, Az Ackroyd-gyilkosságnál Szilágyi Tiboré, az Öt kismalacnál Szíjgyártó Lászlóé, Az alibinél pedig éppen Katona Ágnesé, aki az Európa sorozatának szerkesztője volt. (Véleményem szerint egyébként az ő fordításában létező regény számos különféle ok miatt csak most kapott először méltó borítóképet.) Nyilvánvaló, hogy az új kiadásokat komoly szerkesztői munka előzte meg, amelyért a Helikon-féle sorozat szerkesztőjét, Schultz Juditot illetheti dicséret. Ezek a könyvek azonban már korábban is olyan alapos szerkesztői munkán estek át, amin nemigen volt mit javítani (legalább is úgy, hogy azt egy egyszerű olvasó észrevegye). (2) Mégis, megjegyzendő, hogy még az olyan apróságok is javításra kerültek, mint Az Ackroyd-gyilkosság alaprajzai, amelyek az Európánál nyomtatásból visszaszkennelt kép lévén, igen pixelesek voltak, most viszont új rajzot és betűket kaptak. (3) A régi, jó fordítások megőrzése pedig bizalmat keltett bennem: bár a kiadó célkitűzései között szerepel a visszanyúlás egyes régebbi fordításváltozatokhoz, sőt, esetleg új fordítások készíttetése, remélem, hogy az Európa jól sikerült új változatait meghagyják. (4)

A kiadó októberre ígért újabb öt kötetet (Gyilkosság az Orient expresszen, A vád tanúja, És eljő a halál, Halál a Níluson, Herkules munkái), s az előzetes ígéretek szerint a következő években is évi tíz-tíz könyv megjelenése várható, tavasszal és ősszel, ötös csoportokban. Ilyenkor kezd el az ember álmodozni, hiszen ez azt jelentené, hogy kilenc év alatt ismét kiadható lenne a teljes életműsorozat, esetleg tényleg egységes köntösben... Az álom természetesen nem reális, sem az álmodozó olvasó számára mindenképpen kiszámíthatatlan könyvpiaci változások miatt, sem pedig azért, mert az Európa példája is megmutatta, hiába minden, a rajongók álmait figyelembe vevő igyekezet, elég egyetlen kérlelhetetlen művészeti vezető, hogy egy sorozat csak azért se lehessen egységes külsejű.

Mégis, ha az idővel kapcsolatban nem is, a külsővel kapcsolatban van bennem egy kis bizakodás: az egyetlen ugyanis, ami egy kevésbé lelkes rajongóval is megvetetné a Helikon teljes sorozatát, leginkább az lenne, ha "felül merik ígérni" az Európát, mondván, a széria végig egységes formátumú marad - s aztán be is tartják ezt az ígéretet. (5)

Mindenesetre miközben élvezem a Helikon új sorozatát, s minél hosszabb, jobb és következetesebb jövőt jósolok neki, még mindig egy kicsit felfoghatatlan számomra, hogy az Európa Christie-kiadása nem érte meg a jubileumi hatvan évet. (6) Továbbra is bízom azonban az Európában, szeretem, mint egyik kedvenc könyvkiadómat. Ráadásul azok a fordítások, amelyek ott is megjelentek, vagy amelyek netán - a Helikon előtt - csak ott jelentek meg, és persze a "történelem", az elmúlt ötvenkilenc év azt mondatja velem: az Európa Könyvkiadónak mindig lesz köze Agatha Christie regényeihez. Ahogyan a nasse-i kastélyban is mindig lesznek Folliatok... (7)

(1) Semmit nem viseltem ilyen nehezen: sem azt, hogy az Európa nem birtokolja David Baldacci újabb műveinek kiadási jogát, hiszen az Emlékek börtönében már a General Pressnél fog megjelenni; sem azt, hogy Szabó Magda a Jaffánál kapott új sorozatot, mert örökösei "nagyobb biztonságot nyújtó kiadót kerestek". Az Alexandra sokszoros csődje számomra Agatha Christie könyveinek sorsában nyilvánult meg.
(2) Be kell valljam, öt kötetben nekem mindössze egyetlen szövegváltoztatás tűnt fel, amit nem is igen értek. Az Öt kismalac első fejezetének elején ebből: "nem tartozik a sikeres eseteim közé", ez lett: "nem a sikeres eseteim közé tartozik". Véleményem szerint mindkét formula magyaros és értelmes, körülbelül ugyanazt jelenti, de az első stílusosabb, és immár több mint negyven éves, így nem tudom, miért kellett megváltoztatni.
(3) Az Európa néhány kötetéből kimaradtak, alaprajzok, bízom benne, hogy a Helikon ezekre is ügyel majd. S van néhány olyan elütés és hiba a könyvekben (A titokzatos stylesi eset egyik levéldátumának a krimi tisztességét veszélyeztető elírása, a Rejtély az Antillákon utolsó, pótlólag beírt sorainak elkapkodottsága, a Tragédia három felvonásban "korrekt kapitánya" és helyesírási hibás Mr.-ei, az És eljő a halál... egyiptomi neveinek rosszul írása, de legalább is rosszul toldalékolása), amelyeknek a kijavítására most a Helikonnak nyílik majd alkalma. Remélem, figyelnek rá!
(4) Ha Horváth Kornélia fordításai helyett nyúlnának vissza ehhez-ahhoz, azt például rettentően sajnálnám. 
(5) Azt már előre deklarálták, hogy az őszi Orient nem lesz olyan, mint a sorozat, mert filmképes borítóval kell megjelennie. Most úgy néz ki, a mérete is más lesz, a kartonborító pedig füleket is kap majd. Mégis remélem, hogy egyszer egy olyan Orient is kijön majd, ami sorozatborítós. 
(6) Azért merek így számolni, mert az Európa akkor is adott ki minden évtizedben Agatha Christie-t, amikor még nem volt kizárólagos joga az életműre. 
(7) De gyilkosság persze nem fog történni. (Lásd: Gyilkosvadászat, Európa, 2012, 60. Horváth Kornélia fordítása)
0 Responses