Izgalmas Zsebkönyvek a Kossuth Kiadótól
Időnként olyan könyveket akarok olvasni, amilyenek addig még nem kerültek a kezembe. Így jutottam el egy régi könyvsorozathoz, amelyet a hatvanas években jelentetett meg a Kossuth Kiadó. Igen, a Kossuth, amely akkoriban alapvetően a politikai beszédek, fejtágító brosúrák és leegyszerűsített propagandaanyagok gazdája volt. Mégis, nekik jutott eszükbe egy kifejezetten izgalmasnak szánt zsebkönyv-sorozat elindítása, amelyben rövid, olvasmányos, illusztrált történetek szerepeltek, s amelynek a darabjait főképpen rejtélyek utáni nyomozásokról, kémek elleni hajszákról vagy épp különös magánéleti gubancok kibogozásáról írták a szerzők - a világ minden tájáról.
Először ilyen volt a Tarka Könyvek sorozat, amelyet rögtön 1957-ben megindították: egy-egy ilyen kistarka apróságával (mindössze 15x11 cm-es volt), olcsóságával, érdekességével, s lendületes, szinte ponyvásnak tekinthető, a figyelmet felkeltő borítórajzával már szinte semmiben nem emlékeztetett idősebb, a Szépirodalminál megjelenő testvérére, a régi Olcsó Könyvtárra. Rögtön látszott rajta, hogy nem klasszikus darab: ugyanakkor izgalmat, kalandot ígért az olvasónak. (Érdemes emlékezni rá, hogy a Magvető Albatrosz sorozata hasonló célokkal, de vaskosabb kötetekkel majd csak 1963-ban indul meg.)
Ez a széria aztán 1959-ben megszűnt, vagy legalább is elveszítette a nevét. Helyét a bejegyzésemben bemutatandó sorozat vette át, amely 1960-tól jelent meg, egészen 1966-ig. A kötetek mérete azonos maradt (15x11 cm), de a fedél egyszínű lett, jellegzetes, fehér mezőbe rajzolt, balra, középre igazított borítórajzzal, amely fehér gerinccsíkban, s a könyv hátulján fehér könyvajánló mezőben folytatódott. A logó eltűnt, a könyvek külseje sokkal mértéktartóbbá vált.
A formaváltás azonban nemcsak ebben nyilvánult meg. Az a benyomásom, hogy a szerkesztőknek 1960-ra sikerült a kalandot összepárosítani az irodalommal. Az alább felsorolt kötetek nagy részét ugyanis jó írók írták: gyakorlottak, elismertek, szakmájuk jó értelemben vett mesteremberei, sőt, néha akár mesterei (mint Anna Seghers, Emmanuil Kazakevics, vagy Grigorij Baklanov, akikkel a Modern Könyvtár vagy Európa Zsebkönyvek szorgos olvasóinak is módjukban állt megismerkedni). A direkt politikai vonatkozások is gyérültek: azokban a világháborúval, kémjátszmákkal kapcsolatos történetekben is (pl. Kémelhárítás, Alaszkai rókák, Március, Két tűz között), amelyek erre megfelelő helyet biztosítottak volna, inkább a sokrétű, elgondolkodtató ábrázolásmód lett az általános. Ettől még természetesen ezek vasfüggönyön inneni, sokszor átpolitizált regények: de időnként üdítő meglepetésekkel.
Az első kötet mindjárt a filmen is nagy sikert aratott A félelem bére című regény volt. De jelent meg a sorozatban bűnügyi regény (Kémelhárítás - a mű felsorolása itt nem tévedés, a kémelhárító egészen Sherlock Holmes-féle következtetések között nyomoz, Nyomon), szatirikus krimiparódia (Gyilkosság New Yorkban, A gyilkos az első számú áldozat), science-fiction történet (Irány a Mars!, A fekete oszlop), életrajzféle (Tűzföld, hahó!, Végrendelet - igaz, utóbbi "pártos", mozgalmi biográfia) és háborús regény is (A felderítő lány, Két tűz között).
A zsánerbe nem sorolható kötetek között számomra a legemlékezetesebbek a következők voltak: a Bíró előtt, amely egy különös jogi dilemma elbeszélése, a Vendégség, amely két elgondolkodtató novellát tartalmaz, az Út nem vezet ki a világból, amely a magyar falu hatvanas évek eleji állapotának megírásával olyasmit ad, ami talán nem is volt a célja, a Hajnalka, egy rendkívül olvasmányos és ma is igaz történet egy falusi lányról, végül a Kegyelem, amely látszólag kommunista történet, valójában viszont különleges, izgalmas és (túl) optimista remény a szovjet koramúlt tisztázásra.
A sorozatban hét év alatt 44 kötet látott napvilágot, köztük két második kiadás. (1960: 6 kötet, 1961: 5 kötet, 1962: 8 kötet, 1963: 7 kötet, 1964: 7 kötet, 1965: 6 kötet, 1966: 5 kötet)
Nem állítom, hogy mindegyik maradandó olvasmány, de talán még az is van közöttük. Azonban kevés kivétellel színvonalas, izgalmas történetek, s egyúttal bepillantást jelentenek a múltba. Én harmincnál többet is jó olvasmánynak találtam.
S hogy mi a nevük? Azt nem tudom. Lehet, hogy ezek az Újabb Tarka Könyvek. Én mindenesetre Izgalmas Zsebkönyveknek kereszteltem őket.

1960
Georges Arnaud: A félelem bére
Paál Ferenc: Füst és hamu
Jan Petersen: A Wagner-ügy
Tordai György: Ubryk Borbála története
Vlagyimir Tyendrjakov: A csodatévő szentkép
Wanda Wasilewska: Hajsza
1961
Georges Arnaud: A félelem bére (II.)
Alekszandr Bek: Volokalamszki napok
Gárdos Miklós: Szívroham
Andrej Guljaski: Kémelhárítás
D. Hrabrovickij - V. Vegyejev: Nyomon
1962
Alekszandr Bek: Panfilov tábornok tartaléka
Andrej Guljaski: Kémelhárítás (II.)
Eberhard Hilscher: Tűzföld, hahó!
Abdol Hosszein Nusin: A kán meg a többiek
Maksz Poljanovszkij: A felderítő lány
Wolfgang Schreyer: Alaszkai rókák
Anna Seghers: A bitófán csillog a fény
Vlagyimir Tyendrjakov: Bíró előtt
1963
Nyikolaj Aszanov: Két legyet egy csapásra
Fülöp János: Március
Emmanuil Kazakevics: Vendégség
Edita Morris: Hirosima virágai
Jerzy Putramnet: Noé bárkája
Jacques Roumain: Az élet vize
Jan Józef Szczepański: Árulás
1964
Grigorij Baklanov: Két tűz között
Dékány Kálmán: Út nem vezet ki a világból
Pavel Halov: A 307-es irány
Korodi Miklós: Csajka Gyurka szerencséje
Vlagyimir Mihajlov: Irány a Mars!
Nyikolaj Panov: Chicago szépe
Pintér István: Gyilkosság New Yorkban
1965
Barát Endre: Hajnalka
Grozdana Olujić: A szerelemre szavazok
Rácz Béla: A tanúk hallgatnak
Szüts László: A kormányzó úr medvéi
Jevgenyij Vojszkunkszkij - I. Lukodjanov: A fekete oszlop
André Wurmser: A gyilkos az első számú áldozat
1966
Farzsallah Haik: Barzsut, a hegy leánya
Pogonyi Antal: Végrendelet
Vladimir Pozner: Hispánia, első szerelmem
Lev Sejnyin: Kegyelem
Várkonyi Tibor: A Ben Barka rejtély
A Reflektor sorozat kötetei
Ha azt mondom, Reflektor, az idősebb olvasók biztosan felszisszennek. Emlékeikben rikító sárga papírborítójú könyvek bukkannak fel, tele kémekkel és diverzánsokkal, szabotőrökkel és bujkáló nácikkal. Ami pedig hozzájuk kapcsolódik, vagy furcsa szégyenkezés (ilyen szemetet nem olvasunk! / á, azok a ponyvaregények...), vagy titkos elégedettség (persze, hogy izgalmas volt, a körmöm is lerágtam!), vagy épp csalódás (vonalas, unalmas, átpolitizált, minek is olvastam!). A fentieket ugyanis mind el lehet mondani a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó ponyvasorozatáról, az 1966 és 1968 között tizennégy kötetet megélt Reflektorról.
Ha könyvek külsejét nézzük, egyértelműnek tűnik az a megvetés, amivel tömegolvasmánynak készítették őket: puha kötés, nem túl jó minőségű papír, egy komoly, klasszikus ízlésű olvasó számára vállalhatatlan fedélkép, és körülötte a sárga szín, a ponyvakönyvek állítólagos alapszíne. Ugyanakkor a korai kötetek cérnafűzött kötése normális esetben máig állja az olvasás strapáját, a borítóterv akár modernnek és innovatívnak is felfogható (még ha ma már más is az ízlés), a fedélképek egy részét pedig olyan gyakorlott művész készítette, mint Sebők Imre, aki már a harmincas évektől rajzolta rendszeresen izgalmas regények fedélképeit és kalandos képregények kockáit.
Hasonló kettősség jellemzi a beltartalmat is. Nyilvánvaló, hogy a sorozatot az a törekvés hívta életre, hogy a Kádár-korszak könyvfogyasztói között szép számmal akadtak izgalmas, kalandos olvasmányokat keresők a szó szoros értelmében vett szépirodalom kedvelőin kívül, sőt, a két halmaz - természetes módon - érintkezett is.
1966-ban, amikor a Reflektor-sorozat megszületett, már három éve létezett a Magvető Albatrosz-szériája, amely hasonló igényt igyekezett kielégíteni. 1963-65 között tizennégy kötete jelent meg, ám érdekes módon ezek között bűnügyi regény (ami később a sorozat állandó jellemzője lett) még nem akadt. Rejtő Jenő öt regénye mellett kémtörténetek, háborús regények jöttek ki benne (egyetlen látszólagos krimikivétellel, amelynek azonban a műfaj szabályait sértően rossz vége volt, így inkább keserű társadalmi regénynek mondható). Épp ezért érdekes, hogy a Zrínyi Kiadó ugyanebbe az irányba igazította a maga sorozatának az útját - miközben a Magvető szériája épp váltott: mialatt fennállt a Reflektor, 1966-68 között, az Albatrosz bemutatta a magyar olvasóknak Raymond Chandlert és Georges Simenont, vagyis az "igazi" detektívregényt, s ettől kezdve már egyre inkább krimisorozattá vált.
A Reflektor azonban maradt afféle háborús és kémregény-sorozat, viszont érdekes módon csak három évig létezett. Ez idő alatt hat olyan regény is megjelent a keretei között, amelyet magyar szerzők írtak. Itt jelent meg az FB-86-nak, Berkesi András első kémtörténetének második kiadása: a mű 1949-ben játszódik, vagyis egyfajta leegyszerűsített szembenézés a múlttal. Itt adták ki a Fény a redőny mögöttet, amelyből 1965-ben már sikeres film készült Latinovits Zoltán és Nagy Attila főszereplésével. A magyar szerzők általában egyszerű kémtörténeteket jegyeztek, míg a külföldiek inkább a második világháború alatt játszódó kalandregényeket, illetve műveikben a kommunisták a háború befejezése után folytatott harcait mutatták be.
Különleges módon azonban nemcsak regények kerültek be a sorozatba. A játszma véget ér címre keresztelt negyedik kötet két izgalmas memoárt foglalt egybe, amely ugyan erős forráskritikát igényel, mégis, a legkevésbé sem fiktív beszámoló a történelem két izgalmas pillanatáról, hiszen az egyiket egy szovjet diplomata írta a szovjet-német háború kitöréséről, a másikat pedig egy szovjet tolmácsnő, aki ott volt, amikor Hitler bunkerét feltárta a hadsereg. Erről a könyvől már írtam egyszer az Adolf Hitler halott - Könyvek a Führer haláláról című posztban.
Nem kevésbé érdekes a hatodik kötet, A Farkasodú alkonya, amely a Stauffenberg-féle összeesküvésről számolt be. Ez sem regény, inkább könnyed történelmi ismeretterjesztő mű. Magyarul addig mindössze egy könyv jelent meg a témáról, Danyiil Melnyikov Összeesküvés Hitler ellen című munkája: a csehszlovák szerzőpáros Reflektor-kötete viszont sokkal jobban koncentrált Stauffenberg és társainak életére és személyiségére, mint szovjet előde. Talán a felsoroltak nyomába igyekezett lépni Pintér István is, amikor A Maus-akcióban a magyar kiugrási kísérlet kudarcát írta meg - jóval kisebb sikerrel. Mindenesetre ebből is látszik, hogy a Reflektor nemcsak a "szocialista ponyva" tárháza volt, hanem a történelem iránt érdeklődőknek is igyekezett olvasmányt biztosítani.
Aki még emlékszik a sorozatra, talán szerette, mert izgalmas volt, talán lenézte, mert irodalmi babérokra nemigen vágyó szórakoztató irodalom volt (bár A szürke autó utasai fülszövege direkt hangsúlyozza, "a lebilincselően izgalmas történet színvonalas írói eszközökkel megalkotott regény", a művek irodalmi színvonala később fokozatosan esett...), aki pedig ma veszi kezébe valamelyik kötetet, bizonyosan ott érzi benne a kort, hazugságaival, szemellenzőivel, csúsztatásaival. De talán épp ettől érdekesek ma is ezek a könyvek.

01 Roman Kim: Elolvasás után elégetendő, 1966
02 Günter Spranger: Halálra ítélt támaszpont, 1966
03 Č. Amort – I. M. Jedlička: Az A-54-es titka, 1966
04 V. Berezskov – J. Rzsevszkaja: A játszma véget ér, 1966
05 Szabó László: A Gamma-null eltűnik, 1967
06 J. César – B. Cerny: A Farkasodú alkonya, 1967
07 Sós György: A szürke autó utasai, 1967
08 Ante Cuculić: Az ezüst öngyújtó, 1967
09 Berkesi András: FB-86, 1967
10 Pintér István: A Maus-akció, 1968
11 Szabó Miklós: Fény a redőny mögött, 1968
12 Sólyom József – Szabó László: Utolsó kísérlet, 1968
13 Rudolf Kalčik: A Šumava királya, 1968
14 Wladyslaw Jarnicki: A gyanú árnyékában, 1968
Móra Ferenc vászonkötésben
Kislánykorom nagy emléke volt Móra Ferenc elbeszéléseinek és rövid regényeinek olvasgatása. Ekkor ismerkedtem meg azokkal a szép külsejű, egészvászon kötésű Móra-kötetekkel, amelyek némelyike már akkor közel járt a fél évszázadossághoz. Később azonban csodálkozva tapasztaltam, hogy a sorozatom valójában kettő volt: az első, amely még nagyrészt a Rákosi-korszakban került a boltokba, tíz kötetben, s így (hét kötetét) még az Ifjúsági Könyvkiadó jelentette meg, s egy második, már a Kádár-korszak termése, ahol hat kötetben adták ki a gyerekeknek szánt műveket, tulajdonképpen újra, de már Móra Ferenc Könyvkiadóként. Ez magyarázta a Reich Károly tervezte vászonborító bájos képecskéinek eltéréseit is, amiket annyit hasonlítgattam gyerekként: hiszen a két sorozatfedél csak hasonlított egymásra, de nem volt teljesen azonos. Nekem persze ebből és abból is voltak köteteim...
Ez a raktárbejegyzés a két sorozatot mutatja be. Mindkettőben közös, hogy a szépséges rajzokat Reich Károly készítette a történetekhez: néha úgy érzem, egyik-másik elbeszélés feleannyira sem lenne szerethető az ő képeinek humánuma, emberi melegsége nélkül.

Móra Ferenc művei - Válogatás az ifjúság számára
1. sorozat
megjelent: 1955-1958 között
vászonborítója: színes, barnásszürke alapon zölddel és barnával nyomott
10 kötet, sorszámozva van 1-10.-ig
szerkesztőbizottság: Hegedüs Géza, Lengyel Dénes, Vargha Kálmán
  • 1. Dióbél királyfi és társai 1955, 1958
  • 2. Csilicsali Csalavári Csalavér – Csalavári Csalavér újabb kalandjai 1955
  • 3. Rab ember fiai – Mindenki Jánoskája 1955, 1958
  • 4. Hol volt, hol nem volt 1956
  • 5. A dorozsmai varjú 1956
  • 6. Királyasszony macskái 1957
  • 7. Csengő barack 1954, 1957
  • 8. Nekopogi kovács 1957
  • 9. A honti igricek 1958
  • 10. Kincskereső kisködmön 1954, 1958

Móra Ferenc művei - Válogatás az ifjúság számára / Válogatás gyermekek számára
2. sorozat 
megjelent: 1959-ben
vászonborítója: egyszínű, halványszürke alapon barnával nyomott
6 kötet, nincsen sorszámozva
szerkesztőbizottság: Hegedüs Géza, Lengyel Dénes, Szalontay Mihály, Vargha Kálmán
  • Elbeszélések 1959
  • Rab ember fiai - Dióbél királyfi 1959
  • Történelmi elbeszélések 1959
  • Csilicsali Csalavári Csalavér - Csalavári Csalavér újabb kalandjai - Az aranyszőrű bárány 1959
  • Mesék 1959
  • Mindenki Jánoskája - Kincskereső kisködmön 1959

Megjegyzések: Az első érdekes különbség jól látszik: míg a régi sorozat címe Móra Ferenc művei - Válogatás az ifjúság számára volt, az új sorozatban három kötet után váltás következett be, s innentől a sorozat neve Móra Ferenc művei - Válogatás a gyermekek számára lett: talán a kibővült szerkesztőbizottságnak köszönhetően. Sok értelme nincs, hiszen így három kötetet választ el a korábbi tizenháromtól, s szerintem senki se mondhatná, hogy a Dióbél királyfi már az ifjúságnak szól, de a Kincskereső kisködmön még a gyermekeknek.
Összehasonlítva a két listát, az is feltűnhet, hogy a későbbi sorozat szerkesztésekor a regények közül ugyanazokat a műveket másképp pakolták egymás mellé: a Dióbél királyfi és a Kincskereső kisködmön korábban külön kötet volt, a Rab ember fiait pedig a Mindenki Jánoskája kísérte, most előbbihez a Dióbél királyfi, utóbbihoz a Kincskereső kisködmön társult (hogy miért, számomra nem logikus, hiszen szerintem ha már egybekötünk, akkor épp a Kincskereső és a Dióbél a szellemi rokonok...). Csilicsali Csalavári Csalavér kalandjaihoz hozzátették Az aranyszőrű bárány című verses mesét.
A legnagyobb változás azonban a novellákkal történt. A régi sorozat hat mesés-mondás-novelláskötetében tematikus fejezetekben szerepeltek a szövegek, amelyek egy része Móra saját neve alatt, míg más része álneveken látott napvilágot korábban (ezek felkutatásában nagy szerepe volt Madácsy Lászlónak). Ezek között voltak dublettek is, ami jellemző volt Móra mesélőkedvére. Így fordulhat elő, hogy a novellák közt megtalálni olyan történeteket, amelyek már szerepeltek a sorozatban másképp (pl. a Mindennapi kenyerünk című elbeszélés A dorozsmai varjúban külön, a Dióbél királyfiban fejezetként), Móra többször kidolgozta a témájukat (pl. ilyen rokon az Öt póknak hány lábáról A dorozsmai varjúban és A mi pókunk a Hol volt, hol nem volt című kötetben), vagy több címen is megjelentek (pl. A dorozsmai varjúban szerepel egy elbeszélés Apaffy Mihály kutyájáról A leghűbb szolga címmel, a Nekopogi kovács viszont tartalmazza szinte ugyanazt a novellát  - húzásokkal, egy erdélyi fejedelem megnevezéssel - Az agártanácsos címen).
A variált ismétlések miatt is, s talán azért is, mert közben még újabb írások kerültek elő, amikor 1959-ben három tematikus kötetet szerkesztettek a korábbi hatból, nem minden írás került beléjük a korábbiakból, feltűntek viszont új írások is, amelyek a régebbi sorozatban - legalább is így - nem szerepeltek. Ezért az alábbi felsorolás megadja azokat a novellákat, amelyek csak az egyik vagy csak a másik sorozatban találhatók meg.
A régi novelláskötetek azon elbeszélései, amelyek (így) nem találhatók meg az újabb novellagyűjteményekben, a következők.
Hol volt, hol nem volt: Nagyeszű Cifrácska, Rózsabimbó, liliomszál, Gergő juhász kanala, Balog Boldizsár, Kéz kezet mos, Nagyapó, Kis ládában nagy család, Ahol a szén terem
A dorozsmai varjú: Szókimondó Szűr Péter, Bokrétolás
Királyasszony macskái: István deák Ihároson, Százpengős kutyák
Csengő barack: A cinegekirály, A ködmön, Selyem Jánoska, Az ezüst gyűszű, A kuckó-diák, Mikor én rigó voltam, A sarkantyús csizma, A gyémántcserép, Gergulics inasa, Az égbelátó
Nekopogi kovács: Két kis csirke, Az oroszlánetetők, Az agártanácsos, Darvas Pista foglya, Kicsi Jóska, Szülők
A honti igricek: Hogy tanultam meg írni?, Kellemes és hasznos tudományok, Márton apó zálogol
Az új novelláskötetek azon elbeszélései, amelyek (így) nem találhatók meg a régi novellagyűjteményekben, a következők.
Elbeszélések: -
Történelmi elbeszélések: Egerek mezeje, Miért csapták el Nigron generálist?, Tököly prímása
Mesék: Bölcs Palkó, A madarak királyválasztása, A húsvéti tojások, Tükrös Kata, Mindenféle házakról, A makk-vitéz, A világ vándora, Tót Antal körtéi, Mosolygó alma