Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./1.
Gyerekeknek, kamaszoknak szánt ismeretterjesztő könyvek és képes albumok
A lista első része: A fáraók korától az Egyiptom: Élet a Nílus mellettig

A gyerekkönyvek gyűjteményének ábécérendes folytatását lásd a Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./2. című bejegyzésben.

Link az Egyiptomi gyűjtemény főoldalára.

Megjegyzés: A többi Egyiptommal foglalkozó bibliográfiámtól eltérően, ahol az antiegyiptológiai butaságokat eleve nem vettem fel a listára, itt válogatás nélkül minden gyerekkönyvről találsz említést. Ennek az az oka, hogy gyerekeknek írni nagy felelősség, ezért minden gyerekkönyv tartalmaz hasznos alapinformációkat, ránézésre meg végképp lehetetlen eldönteni, hogy a beltartalom megéri e a vásárlást. Hogy mégis el lehessen dönteni, mennyire kiváló könyvről van szó, öt besorolást alkalmaztam a bemutatások végén: feltétlenül ajánlott - nagyon ajánlott - ajánlott - kevéssé ajánlott - nagyon kevéssé ajánlott.

A fáraók kora
Íme a történelem, Florence Maruéjol, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008
A Nemzeti Tankönyvkiadó 2008-ban két igényes történelmi ismeretterjesztő sorozatba is belevágott: az angol Történelembe (lásd Az ókori Egyiptom és Görögország) és a francia Íme a történelembe. Bár a magyarázó szövegek mindkét sorozatban kiválóak, a terjedelem pedig a francia sorozatban majdnem négyszerese az angolénak (80 színes oldal), mégis úgy érzem, bár A fáraók kora igényes ismeretterjesztés, más könyvek jobban megérik az árukat. Ez a könyv ugyanis egyszerűen üres. A hátlapon Horváth Péter tankönyvszerző lelkes ajánlója olvasható, amely szerint „változatosan összeállított” műről van szó, amely „örömmel és haszonnal” forgatható, a képanyag „páratlanul gazdag”, „minden illusztráció egyenrangú az ismerethordozó szövegekkel”, s a könyvet olvasva „úgy érezzük, mintha a kor részesei lennénk”, s elfelejthetjük az „iskolás sablonokat”. A képekkel kezdve, bár ez a könyv nagyon szép, tényleg, igazán – a két-három-négy illusztráció oldalpáronként arány egy 2008-as könyvnél inkább visszafogott, de semmiképp sem „páratlanul gazdag”. Ráadásul ezek legnagyobb része egyszerű, meglehetősen érdektelen, általában kőszínű (mert kicsinyített domborművet, üres sivatagot, alig látszó romokat vagy kopott szobrokat ábrázoló) fotó. Ha még sosem volt a kezünkben Egyiptomos könyv (vagy mondjuk visszarepülnénk 1979-be), valóban lenyűgöző, izgalmas képeskönyvünk lenne, aminek csodájára járni. Így viszont a kötet képanyaga közhelyes, ritkás és túlszövegelt. Nagy, egyoldalas rekonstrukció összesen kilenc van a könyvben, ezek pedig üresek: ha pl. a ház metszetrajzát összehasonlítjuk a magyarul 1993-ban megjelent Az ókori Egyiptom és Hellász története (szintén francia), vagy az 1994-es Az ókori Kelet (angol) azonos tárgyú képével, azonnal érezni, hogy a rajzoló esetünkben leragadt a falak aprólékos megalkotásánál, de a képnek se hangulata, se formája. A szöveg okos és intelligens, de (és ezt Egyiptom-rajongóként mondom) túl hosszú és oktató stílusú, éppen iskolai tankönyveket idéz. Ha pedig attól vagyunk a kor részesei, hogy időnként a szerző két mondat erejéig áttér jelen időre, hogy közölje: „A pompás fogadótermet megvilágítja az ablakokon beszűrődő fény. A terem túlsó végében álló trónján ott ül Felső-Egyiptom vezíre, a király után az ország második embere. Ő a legfőbb bíró és az egyik országrész közigazgatásának vezetője.” – akkor ez gyenge, inkább zavaróan irodalmiaskodó kísérlet arra, hogy megszakítsuk a rendületlenül és szakszerűen tovább kígyózó, fokozottan hasznos tankönyvszöveget. Így ez a könyv csak kevéssé ajánlott.

A piramisok és a múmiák
Gyermek Enciklopédia, Bp., Editions Atlas, 2006
A Gyermek Enciklopédia sorozat kötetei legalább olyan különösek, mint az eleve helyesírási hibával magyarított sorozatcímük. Könyvesbolti forgalomba nem kerülnek, elképesztően nehezen beszerezhetők, ugyan szépek és látványosak, de sem szerzőjük, sem fordítójuk nincsen, lektorról már nem is beszélve. Ennyi erővel borzalmasan rossz és megbízhatatlan könyvek is lehetnének. Ehhez képest meglepetés, milyen igényes és szakszerű A piramisok és a múmiák: leszámítva néhány apró hibát, bátran ajánlható bárkinek. A könyv három nagy fejezetben tekinti át Egyiptom történelmét, földrajzát, mutatja be társadalmát és kultúráját. A folyamatos szöveget keretes írások, sok látványos fénykép, néhány rajz és négy játék kíséri. A Nílustól indulunk, majd  hosszabb ismerkedés következik a vallással, az írással és a művészettel. A középső fejezet talán a legérdekesebb a három közül: itt olvashatunk a divatról, a szabadidős szórakozásokról, de a fáraóról és a háborúkról is. Az utolsó fejezet a halállal kapcsolatos kultuszokat, a piramisokat és sírkamrákat, valamint Egyiptom kulturális emlékeinek továbbélését mutatja be. Természetesen innen Tutanhamon kincse sem maradhat ki... A szerkesztés ugyan kissé összevissza, s különös, hogy az írás témakörénél nem láthatunk konkrét hieroglifákat, valamint a vallásnál nem szerepel a legfontosabb istenek felsorolása, összességében (egy-két felesleges nagybetűt, a nátron szódaoldatnak fordítását, s azt, hogy a vezér tisztsége nem szerepel a könyvben, de egy bizonyos protokollfőnöké igen) egészen érdekes könyvet vehetnek kézbe a gyerekek, több ritka fotóval. Ajánlott.

A múmia életre kel!: Egyiptom titkai
Elhiszed, hogy...?, Peter L. Stork, Prága., Albatros, 2008
A kisalakú, kedvesnek tűnő és remekül rajzolt könyv szövegében kis csalódást okozott. Érdekessége, hogy kiadója lengyel, Magyarországon pedig egy cseh cég terjeszti - ennek ellenére a szöveg magyar fordítása szinte kifogástalan. A kisalakú, kellemesen kézbevehető sorozatkötet egyetlen hibája maga a koncepció. Az Elhiszed, hogy...? kérdésre adott, helytálló, bár ötletszerű válaszokat egy Vagy nem? követi, amire válogatott ökörségek szolgálnak feleletül. Tehát elhangzik az elhihető állítás, hogy "a piramisok építésén 5000 ember is dolgozhatott", s ezt követi a játékos bolondság, hogy a piramisépítők úgy megerősödtek, "hogy nem kellett külön a drága konditerembe járniuk". Ám igaz és hamis megkülönböztetése (egyébként didaktikailag helyesen) nem a gyerekolvasók feladata, ugyanis a butaságok pirossal, míg a tények feketével vannak szedve. Így azonban felmerül a kérdés, hogy miért kellett egyáltalán fals állításokat és butaságokat is beleírni a kötetbe? Kétszer annyi okos szöveg is elfért volna benne ezek nélkül, a szép számítógépes ábrák, a mulatságos karikatúrák pedig így is megnevettették volna az olvasókat. Ráadásul hiába a Jó humorérzékűeknek felirat, a butaságok annyira nem is viccesek: én legalábbis nem nevettem magam halálra attól, hogy Hatsepszut szeretett legózni, Ré egyik alakja a hip-hopot táncoló majom, vagy hogy Tutankhamon sírjában volt egy számítógépes-játék-gyűjtemény is: viszont ezek az utalások öt év múlva kínosan el fognak avulni... Inkább a jó szövegből kellett volna kiszűrni azt a butaságot, hogy az egyiptomiak a paraszti munkáért nem kaptak fizetést - hiszen ezzel teljesen félreértjük a kor társadalmát. Hiába a háromnyelvű CD-melléklet, kevéssé ajánlott.

A múmiák titkai: Tutanhamon és a fáraók titkos világa
Joyce Tyldesley, Pécs, Alexandra, 2008
Van a gyerek- és felnőtt luxuskönyveknek egy olyan új fajtája, amelyik azt akarja, hogy az olvasója játsszon, keressen és kutasson. Bontson fel ókori leveleket, nyúlkáljon titkos tasakokba titkos képek után, leplezze le rejtélyek megoldását titkosírás megfejtésével és így tovább. Erre kitűnő példa Emily Sands kisasszony két Egyiptológiája, a Sírvadászok és a Tutanhamon sírja című könyv, de a legjobb megvalósítás kétség nélkül Joyce Tyldesley A múmiák titkai című könyvének jutott. A pazar kiállítású, nagyalakú album már a szennylapján rajzokat és egy titkos feladatot rejt. A következőkben megismerkedhetünk az ókori Egyiptommal, történelmével, királyaival, isteneivel, a mumifikálás titkaival, a piramisokkal és a Szfinxszel, a varázsszövegekkel és a hiedelmekkel az egyiptológus szerző avatott, pontos és modern kalauzolása segítségével. Külön rész foglalkozik a legismertebb múmia, Tutanhamon életével és halálával. A lenyűgöző képek, ábrák, rajzok, fotók és térképek illusztrálta, barátságosan homoksárgás színű kartonoldalak azonban még sok meglepetést kínálnak. Ahol szkarabeuszpecséteket találunk, új és új feladványokhoz, játékokhoz juthatunk el. Az egyik tasak pompás istenkártyákat rejt, a másik amuletteket. Itt egy piramismakett vár ránk, ott egy papírmaszk Tutanhamon arcvonásaival, amott meg egy kihúzható papiruszlap rajta egy sírrabló tanúvallomásával. A felhajtható oldalakon hol egy átokszöveget olvashatunk, hol I. Széthi fáraó lenyűgöző, életnagyságú és szépséges mumifikált arcába tekinthetünk. Itt kanópuszok tartalmába, ott egy szarkofág belsejébe kukucskálhatunk bele. A könyvet két titkosírás és egy társasjáték kíséri. Felnőttek számára is megunhatatlan. Nagyon ajánlott.

A piramis
Kis felfedező zsebkönyvek, Claude Delafosse, Philippe Biard, Bp., Móra, 2008
Óriási élmény kézbe venni a Móra bájos gyerekkönyvét. Ez az a könyvecske, amit már hároméves kor előtt lehet nézegetni (bármi is van ráírva), s amit aztán egyedül is elolvashat majd a felnövekvő leendő egyiptológus. A szépséges, nyugodt hangulatú és színezésű képeken kedves, kerekded arcú alakok mutatják be az óegyiptomi piramis építését, az egyiptomi túlvilághitet, Tutanhamon nem piramisos temetkezését, a világ híres csodáit stb. Az áthajtható fóliák, a „varázslapok” meglepetést okoznak és átértelmezik a látottakat. A legötletesebb talán a mumifikálás, s különösen a fáraó eltemetése, s lelkének égbe szállása ábrázolása. Gondolatébresztő, pontos és bájos. Feltétlenül ajánlott.

A termékeny folyóvölgyek
Egyszer volt az ember..., 4., Ezio Savino, Bp., M és C Kft., 2004
Valaha imádtam az Egyszer volt az élet… című rajzfilmsorozatot. Igaz, közben a sorozatok és Albert Barillé figurái szétburjánoztak a világ tévéin, dévédéin és könyvein át mindenfelé a világon, de a varázs még mindig él. Legalább is többnyire. Ez a történelmi könyvsorozat, illetve az adott kötet esete azonban más. Az 56 oldalas könyv második fele, 26 oldal szól Egyiptomról, s ezek a lapok sajnos csalódást okoznak. A kép igen színes: karikatúrákat ugyanúgy találni az oldalpárokon, mint szabályos rekonstrukciós rajzokat, képregény és feladványok ugyanúgy bekerültek a kötetbe, mint egy teszt, kulcsszójegyzék vagy „A Nílus nagy emberei”-nek gyűjteménye. De az összkép valahogy szűkös, átgondolatlan és zavaros. (Beleértve azt is, hogy a négyoldalas képregény beszél Imhotepről, majd négy képkocka múlva már Mózes történetében vagyunk…) A Harcra készen oldalpáron van egy meglehetősen rossz emberábrázolással elkészített realista pasztellkép, amelyen a fáraó kocsijából ellenséget nyilaz (azt az egyet pont, aki ráfért a rajzra); három elég sikerületlen vonalas ábra fegyverekről; egy mókásnak szánt, de inkább csak aránytalan kétdimenziós egyiptomi kiskatona rajza; Főnök és Szurtos modern amerikai (?) katonai egyenruhába öltözve; a fáraónak öltözött Mester aranylégy kitüntetéssel ékesítve és igazi legyek által körbezúgva (ha-ha-ha). Ez – egyszerűen ízléstelenül sok. Azzal a kevés adattal sincs minden rendben, ami befért. Mókásnak tartom például hosszan ecsetelni, hogy az egyiptomi fejtámasz íves részének „nagyobb volt a sugara, mint a fejnek, ezért kényelmesen el lehetett rajta helyezkedni”, tekintve, hogy tudtommal az egyiptológusok közül még azoknak sem sikerült rájönni, mitől volt ez kényelmes tárgy, akik esküsznek rá, hogy tényleg rendes alváshoz használták az egyiptomiak. Olyasmit leírni meg, hogy „Az egyiptomiak vidámak és derűsek, ezért a vendéget mindig szívesen látják.”, kész paródia. És mi van a dühös, udvariatlan óegyiptomiakkal? A könyv nem méltó a sorozathoz. Kevéssé ajánlott.

A Titkok Kamrája
Kalandos küldetés, Timothy Knapman, Napraforgó, 2014
A Napraforgó Kiadó új sorozatának, a Kalandos küldetésnek ez a darabja különleges lapozgatós könyva, amely a szórakoztatás mellett okos szövegével és szép képeivel a gyerekeknek szóló, játékos ismeretterjesztést tekinti feladatának. A Titkok Kamrája az egyiptomi Újbirodalomba vezet el negyven káprázatosan színes, érdekes (és jó illatú) oldalon át. Tanúi lehetünk a fáraó temetési szertartásainak, mumifikálásának, bepillanthatunk készülő, gyönyörű sírjába és természetesen elvetemült sírrablókat is üldözhetünk… A kalandozás a Királyok Völgyében kezdődik, ahol az olvasónak azonnal döntenie kell, szerinte a sírkamrákban milyen veszély leshet rá: a fáraók átka, vagy skorpiók és kígyók tömege. Ha azonban a rosszat választjuk, nem veszítjük el örökre a jól befejezett kaland lehetőségét, mert a döntés hibás voltának okos megindoklása és egy szemléletes rajzocska megtekintése után a lapozgatás utasításai visszairányítanak bennünket a kezdőponthoz, ahol ismét dönthetünk, immár jól. Így ez a könyv tényleg „kiolvasható”, s az esetleges rossz válaszaink sem megaláztatást vagy végzetes eltévedést hoznak ránk, hanem révükön is új ismeretekkel lehetünk gazdagabbak. A lapozgatás mégsem csak gépies, mivel egy-egy látványos oldalon négy-öt magyarázat is olvasható különböző témákhoz, így a saját kérdésünk keresésénél mindig figyelni kell a szemléletes kis piktogramokra (amelyek segítségével, mire véget ér a könyv, az egyiptomi írásjelek közül is megtanulhatunk jó párat). Remélhetőleg a titkosírásfejtés, sírkamraalaprajz-tanulmányozás, találgatás és következtetés, sőt, az istenek meglátogatása után mindenki eljut a győzelemhez és megkapja a dicsőség amulettjét. A szórakoztató, izgalmas, s az Egyiptomról szóló kötetek dömpingjében párját ritkítóan hibátlanul fordított könyvet szülői segítséggel már óvodások is forgathatják: ajánlom mindenkinek bizalommal. Ajánlott.

Az egyiptomiak
Fénypontban, Neil Grant, Bp., Magyar Könyvklub, 1996
Neil Grant elkötelezett gyerekkönyv-szerző, s az egyiptomiakról is több műve megjelent. Nálunk még egy kapható: Az ókori Egyiptom és Görögország című. A Fénypontban egy rendkívül igényes Oxfordban megjelent sorozat, amely a bemutatott civilizációk mindennapi életére, az apróságokra, érdekességekre szeretné irányítani a gyerekolvasók figyelmét. Így kerül a könyv minden oldalán fénypontba néhány fogalom, tárgy és műtárgy, amelyek az adott oldalpáron bemutatott események vagy szokások megértést segítik, értelmezését árnyalják. Így a Gyerekek, nevelés című oldalpár például bemutat egy óegyiptomi iskolát, a nagy, szépen megrajzolt rekonstrukción tanulmányozhatjuk a gyerekek hajviseletét, láthatunk gyakorlófüzetet és geometria tanulására alkalmas eszközöket, megismerkedhetünk játékokkal, és azzal, hogy a lányok élete miben tért el a fiúkétól. Lent pedig egy labda, egy gerely, egy nádsíp, egy fajanszviziló, toll, tinta, és egy mozgó játék kinagyított rajzával, valamint egy családot ábrázoló falfestménnyel találkozhatunk - fénypontban. Az okos, rövid magyarázó szövegek igen megbízhatóak, alaposak, érdekesek. A kötet nagy előnye még, hogy nem nagyalakú, hanem A/5-ös méretű, kiválóan forgatható, igazi gyerekkézikönyv. Feltétlenül ajánlott.

Az egyiptomiak
Kalandos időutazás, Anna Casalis, Bp., Ventus Libro, 2009
Egy igazán élvezetes könyv a kicsiknek! Ha az óegyiptomiak állatok lettek volna, egészen biztosan ilyen méltóságteljes fáraókutyák, félelmetes orrszarvútestőrök, kecses rókafáraónők, dolgos sünpolgárok és rakoncátlan nyúl- és borz-írnoktanítványok lettek volna… Ahogyan már Tony Wolf más mesekönyveiben is megszokhattuk, ebben a nagyalakú, vastag kartonra nyomott képeskönyvben is minden egyiptomi bájos, barátságos állatpofácskát visel. Négyujjú leopárdmancsok körmölik a hieroglifákat, mocskos majomkezek rabolják ki a sírokat, a Szent Bárka hordozói között pedig egy zsiráfpappal is találkozhatunk. A könyv szövege okos, mértéktartó, rövid és hiteles. A legfontosabb szavak a két margón is ki vannak emelve (istenek nevei, a legfontosabb foglalkozások), így könnyedén megvalósulhat a szókincsbővítés, netán a szóképek tanulása. A könyv igazi kalandja viszont az, hogy számos kis felemelhető képecske díszíti a hat oldalpár rekonstrukcióit, amelyeket felhajtva új szövegre és rejtett képekre akadhatunk. A faluban például benézhetünk a házakba, a fáraók képcsarnokában minden kép mögött a fáraó legfontosabb tettnek rajza látható, a körmenetnél beleshetünk a szentély titkos ajtaján, a sírkamrában pedig beleláthatunk a lezárt szarkofágba. Igazi élvezet szülőnek, gyereknek. Ajánlott.

Az első birodalmak - Egyiptom
Fókuszban, Elek Mária, Bp., Elektra Kiadóház, 2015 (de a könyvben 2014)
Egyik szemem sír, a másik szemem nevet: ez az Egyiptomról szóló, hatvannégy oldalas, színes, fényes lapra nyomott, közepes méretű könyvecske magyar, végre, de nagyon rossz. Látszólag van irodalomjegyzéke, kronológiája, logikus szerkezete, tizenkét fejezete, kiemelt keretes írásai. De ha abból indulok ki, amit a fülszöveg ír a fiatal olvasókról és a könyv céljáról - "szeretnénk tartalmasan kiegészíteni mindazt, amit a tankönyvekben már olvashattak úgy, hogy az inkább érdekes, szórakoztató legyen" -, máris tetten érhető a könyv két nagy hibája. Az első hogy a fenti mondat értelmetlen, mivel az úgy szó elől lemaradt a vessző. Ez a nyelvi pongyolaság és helyesírási igénytelenség végig jellemzi a könyvet: a negyedik szótól kezdve (pl. észak-keleti, erdősmocsaras, uralkodó család, így jött létre mai nevén Quárun-tó, lejegyzett írások, fára ónak - és ez még csak a kilencedik oldal, számomra a csúcs a több istenhitűek volt)... Akad benne a szövegszerkesztő által elnyelt és megduplázott szöveg, rengeteg szóismétlés, de vesszők és kötőjelek garmadája is hiányzik (utóbbi a szőr és hajszálat típusú szerkezetekben következetesen). A második probléma pedig az, hogy a szöveg egyáltalán nem szórakoztató és érdekes, viszont innen-onnan összebarkácsolt, ügyetlen, pontatlan, izzadságszagúan műszakszerű és teljességgel ellentmondásos. Néha csak nehezen értelmezhető (vajon miként kell elképzelni, hogy a szenetben "nádpálcák határozták meg, hogy mennyit lehet lépni" vagy hogy az egyiptomi festészetben "a rajzok nem emelkedtek ki a síkból"?), de vannak súlyos tévedések is, például hogy van Khum nevű isten, hogy az egyiptomiak papírt készítettek (a papíruszból...), hogy a Királyok Völgyében "több kisebb-nagyobb piramist találtak már", hogy a rosetti kövön "hieroglifákkal, kopt és görög nyelven" szerepel ugyanaz a szöveg. Egyáltalán: az egész szövegállomány rémesen ügyetlen, mint egy rossz középiskolai referátum. Legfőbb forrása a magyar Wikipédia, amelynek időről időre felismerhetőek a fordulatai, de félreértve. Az egyik legkínosabb rész a hieroglif írásról szóló, ahol a szöveg összeállítójában nem is tudatosult, hogy kétszer írja le ugyanazt, rosszul... Arról pedig még szó sem esett, hogy a látványos illusztrációk is zanzák: a Mi Micsoda-kötetéből és filmekből "kiemelt" képek mellett egyazon oldalon szerepelnek valódi egyiptomi műalkotások, és az interneten bárhonnan lementhető, pontatlan és bumfordi, "eredeti" turisztikai képborzalmak.... Összefoglalva: ezt a könyvet jó volna elfelejteni, ahelyett, hogy jó szándékkal beengedjük az iskolába vagy megvesszük a gyerekünknek. Nagyon kevéssé ajánlott.

Az ókor világa: Egyiptom, Róma, Hellász
Látványos keresztmetszet: Stephen Biesty, Stewart Ross, Bp., Móra, 2008
Ennek a 80 oldalas könyvnek az első 25 oldala szokatlan és hihetetlenül izgalmas ismerkedés Egyiptommal – elképesztően részletes rajzokon keresztül. Az illusztrátor, Stephen Biesty, a Látványos keresztmetszetek mestere segít elképzelni az ókori Egyiptomot a legapróbb részletekig. A fikció szerint Dedia, az egyiptomi fiú apjával és rokonaival hajózik le a Níluson Per-Ramszeszbe. Harmincnapos utazása során megismeri Egyiptom minden nevezetes helyét, mi pedig elkísérhetjük őt a különböző színhelyekre. Elephantiné kikötője még csak a nyüzsgéssel ragadhat meg minket, a Gebel-Szilszile-i kőfejtőnél viszont már nagy a szerepe a metszeteknek, munkafolyamat-ábráknak is. A tenger kiemelten megrajzolt szelvényén a vízi és vízparti élővilágot tanulmányozhatjuk. A karnaki templom, a Királyok Völgye sírkamrája, Deir el-Medine és a szakkarai piramis már igazi keresztmetszetekben és szelvényekben tárul elénk, hogy az utolsó kamrát, oszlopot is mértani pontosságú rajzrészleteken vehessük szemügyre. Láthatunk temetést és parasztokat dolgozni a földeken, végül az utazás Ramszesz palotájában ér véget. Az ezt ábrázoló képen például több mint kétszáz (!) apró alak látható táncosnőktől szolgákon át udvarhölgyekig, miniszterektől akrobatalányokon át testőrökig, a fáraói pártól struccidomárokon át gyerekekig, s mind épp tesznek valamit: pletykálnak, bámulnak, leejtenek, felvesznek, megesznek, ellopnak, cipelnek vagy ledobnak valamit, énekelnek, táncolnak, unatkoznak, rosszul lesznek, netán épp beleesnek az úszómedencébe. Nagy élmény a lapozgatás, fantáziamozgató, művészi az időutazás, az okos magyarázó szövegek pedig minden felmerülő kérdésre válaszolnak. Ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Ant's Books, Michele Angelico, Kisújszállás, Pannon-Literatúra, 2011
Egészen új vállalkozása a Szalay könyveknek ez a luxuskivitelű olasz történelmi sorozat: a szivacsos fedél, az aranyozás, a díszes borító kiváló könyvet sejtet, belül pedig minden oldalon aprólékos rekonstrukciós rajzok és festmények sorozata tárul elénk. Bár a kiadó könyveinek minősége sokszor elég változatos, ezúttal egy igényes sorozatot sikerült magyarítaniuk, megbízható fordításban. Elképesztően jól használható képek sokaságával ismerkedhetünk meg: Egyiptom képes térképe, a piramiskörzet látvány- és a piramis metszetrajza, Tutanhamon sírjának és sírleleteinek pontos képe, a társadalmi piramis ábrázolása, vagy az egyiptomi városok házaiba betekintést nyújtó panorámafestmény éppúgy található a könyvben, mint a karnaki templom a Látványos keresztmetszetek című könyvhöz hasonlóan szelvényekké szétrajzolt színes ábrája, vagy akciódús eseményrekonstukciók a vízilóvadászattól a temetési meneten át az egyiptomi mezőgazdasági munkák bemutatásáig. A lerajzolt világ hívogató, idilli, színes, egy-egy oldalpáron véleményem szerint érdeklődő felnőttnek is percekig (negyedórákig) van mit néznie. A magyarázó szövegek alaposak, érdekesek, tényszerűek és rövid egységekből állnak, jól követhetők és jól olvashatók. Kiváló könyv, amely sajnos a kiadó terjesztési módszerei és a kissé túlaranyozott borító miatt talán nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet érdemelne. Nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Fedezd fel, John Malam, Bp., Gabo, 2005
John Malam neve minden könyv borítóján garancia a rangos hagyományokat folytató, jó minőségű, megbízható ifjúsági ismeretterjesztésre. Ez a nagyon szép külsejű luxusalbum is kiemelkedik társai közül azzal az alapossággal, mellyel összeállították az anyagát. Különlegességét a kihajtható és mozgatható  képek adják: már a borítója is domborított, belül pedig rengeteg mozgatható és térbeli papírjátékot találni: fellapozva az oldalpárokat a semmiből terem elénk egy nílusi bárka, egy egyiptomi templom, a gízai piramiskörzet, Tutanhamon szarkofágja, benne a múmiával és egy harci szekér. Ha az oldalak szélén található kis füleket meghúzzuk, a semmibe tűnik a családi ház elülső fala, hogy lássuk az egyiptomi otthont belülről, váltakozik a földeken az áradás és a vetés, s kötelet húznak az egyiptomi kisfiúk. A felhajtható képek alatt pedig új információkat találhatunk: például a jogról szóló fejezetben elég felhajtani az egyes bűntettekre utaló kártyákat, hogy alatta elolvashassuk a büntetést, vagy a betegségek bemutatása alatt megtaláljuk a gyógymódot is az orvoslásról szóló részben. Ezekhez a játékokhoz hasonlók azonban szerepelnek A múmiák titkai, Sírvadászok, vagy Tutanhamon sírja című albumokban is. A könyvnek azonban a rajzai is elképesztően részletesek, pontosak és szépek, s a szövege is kiváló és átfogó. Minden témát érint a szerző, így a könyv nemcsak a térbeli elemekkel való szórakozásra alkalmas, de teljes Egyiptom-enciklopédia is gyerekek számára. Ezért a többletért nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Felfedezők könyvtára, Judith Simpson, Bp., Passage, 2001
Szépséges, nagyalakú, kihajtható táblát is tartalmazó pompás angol gyerekkönyv, amelynek tudományos tanácsadója Dr. George Hart a British Múzeumtól. A furcsa módon gyorsan feledésbe merült sorozat 64 oldalon, rengeteg színes rekonstrukciós festménnyel, apró ábrával, fényképpel, térképpel, rajzzal és információs táblával mutatja be választott témáit. A kötet négy nagy részre tagolódik: Az ókori világ Egyiptom földrajzát, történelmét, A lelkek országa a vallást, a mumifikálás és temetkezés szokásait és az ünnepeket, A mindennapi élet a hétköznapokat mutatja be, a Külkereskedelem, külpolitika fejezetből pedig megismerhető Óegyiptom helye a világban. A könyvet az uralkodók listája és kislexikon egészíti ki. Erőssége a látvány és a tények harmóniája: gyakorlatilag minden oldalpáron látható egy-egy színes, gazdagon kidolgozott, nagyméretű festmény: talán a fáraó udvaráról, az udvari ünnepekről, a kézművesekről és az egyiptomi családról készültek a legeredetibbek. A kihajtható táblán négyoldalas temetési menet vonul, a nílusi halfogást ábrázoló festmény érdekessége pedig, hogy egy az egyben egy sírban talált famakett alapján készült. Bár az egyiptomi divatot és főleg az anyai szeretetet ábrázoló képek kissé súrolják a giccs határát, azt hiszem, egy gyereknéző sem szabadulhat szuggesztív hatásuk alól, így megbocsátható édeskésségük és fotószerűségük. Aki megkapja ezt a könyvet, egészen biztosan élő, pompás, s csak kissé idealizált, viszont nagyon részletes képet nyer az ókori Egyiptomról, rengeteg információhoz juthat, számos régészeti leletet megtanulhat felismerni, s egy szépséges könyv birtokosa lehet. Feltétlenül ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Feltárul..., Philip Steele, Bp., Egmont-Hungary, 2000
Az angol szerző ismeretterjesztő műve igazi játékoskönyv. 64 oldalon olvashatunk Egyiptom lakóiról, tájairól, kultúrájáról és művészetéről, ám a hagyományos információszerzést 15 ötletes feladat kíséri. A könyvet forgató olvasók megtanulhatják kezelni az időszalagot, leolvasni egy térképet, készíthetnek papír fáraókoronát és papiruszcsónakot, megalkothatják egy egyiptomi ház és egy piramis makettjét, agyagozhatnak színes lótuszcserepet Ehnaton-módra, díszes kanópuszedényt és riasztó udzsat-szemet, csinálhatnak maguknak egyiptomi tükröt és valódi vízórát, összeszerelhetnek egy saját sadufot vagy egy szisztrum-csürgőt, rajzolhatnak és játszhatnak mozgatható fejű oroszlánnal vagy saját készítésű mehent, kitüntethetik magukat házilag alkotott aranyléggyel, vagy megsüthetnek egy egyiptomi süteményt, a mézes-köménymagos csigát. Emellett rengeteg jó minőségű, nagyméretű fénykép, rajz, sírfestmények, szobrok és régészeti leletek rekonstrukciói, magyarázó ábrák és fogalomjegyzék található a könyvben: igazi, élményszerű ismerkedés lehet végigolvasni, végigjátszani a kötetet, s így közelebb kerülni egy sok ezer éves kultúrához. Nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom: Tündöklő birodalom a Nílus partján
Mi Micsoda, Sabrina Rachlé, Bp., Tessloff és Babilon, 2015
A Mi Micsoda sorozat folyamatosan megújul: legújabb gyerekkönyveiben végképpen elhagyja a korábban védjegyévé vált kérdezz-felelek módszert (lásd Hans Reichardt Az ókori Egyiptom és Dieter Kurth Az ókori Egyiptom titkai című könyveit), s az eddigieknél kép- és adatgazdagabb, változatos szerkesztésű, igazi gyerekkönyveket nyújt át az olvasónak. Ezek közé tartozik ez az újabb Egyiptom-album, amelyben számos izgalmas részletet tudhatunk meg Tutanhamon sírjának felfedezéséről, a papíruszkészítésről, a híres fáraókról és a fáraók jelvényeiről, a piramisok építéséről és a fáraók toalettjéről, az írásról vagy épp Abu Szimbel templomának megmentéséről. Elgyönyörködhetünk sok-sok színes fotóban, elolvashatunk egy interjút egy skarabeusszal, s nagy méretű metszetrajzok és rekonstrukciós ábrák mutatják be az egyiptomi templomot, lakóházat, a fáraó palotáját és a piramist. Valami azonban, sajnálom, de még mindig hiányzik, ami az ilyen színvonalú angolszász gyerekkönyveknek általában jellegzetessége: a precizitás. Ahogy minden magyar gyerekkönyvben, ebben is van pár fordítási pontatlanság (mint a nemeszkendő nemezkendőnek fordítása, ami alapos félreértelmezést tesz lehetővé, vagy hogy a papíruszsásból készült íróanyagot magyarul nem szokták papírnak nevezni, csak papírusznak, azon viszont már inkább csak vitázni lehetne, hogy ha az egyik korona szekhemti, "magyarosan", a másik miért khepres, "angolosan"). Arról azonban csak és kizárólag az eredeti szerző tehet, hogy a szövegben leegyszerűsítések és kisebb tévedések bújnak meg. Például Tutanhamonnal kapcsolatban buzgón terjeszti az átokelméletet (miszerint penészgombák és az átok öt embert öltek meg a sír felnyitása után röviddel...), a Kheopsz-piramis építészeti pontosságait hihetetlenül eltúlozza, és azt állítja "örök rejtély", hogy "milyen módszerrel tudták megkönnyíteni" a piramisépítést. (A maga részéről nem "hisz" a rámpákban, és olyan kételyeket támaszt velük kapcsolatban, amelyek Mark Lehner kutatásai után érthetetlenek.) Hatsepszut és Kleopátra mellé úgy emeli ki Nofertitit és főképp Tejét, mintha ők is (majdnem) önálló királynők lettek volna (ennyi erővel akkor már más Nagy Feleségeket is megemlíthetne, de nem teszi), a kék koronáról (heperes) azt állítja, a gyerekkirályok hordták, holott harci jelenetekben is szerepel, az egyik közölt Hatsepszut-szobra pedig nem a királynőt ábrázolja. Ettől függetlenül nagy előrelépés ez a könyv az okos ismeretterjesztés felé. (Igaz, én a gyerekemnek nem ezt venném meg, hanem Joyce Tyldesley, Judith Simpson vagy John Malam sokkal alaposabb, s nem kevésbé látványos könyveit.) Ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Mi Micsoda, 40., Hans Reichardt, Bp., Tessloff és Babilon, 1997
A Mi Micsoda nagymúltú német ismeretterjesztő sorozat, ennek ellenére ezen a listán bőven találhatsz a keretében megjelent Egyiptomos könyveknél pontosabbakat, érdekesebbeket is. Különösen igaz ez a régi Mi Micsoda sorozatra. A kétezres évek során a szériát rendkívül furcsán újították meg: a kötetek címe, és főleg a sorszáma változatlan maradt, a beltartalom azonban részben, vagy teljesen megváltozott. Így ma két 40. kötet létezik, melyek közül Hans Reichardt munkája messze alulmúlja az újabbat, Dieter Kurthét (lásd Az ókori Egyiptom titkai). A 48 oldalas könyv az angolszász ismeretterjesztésben nem gyakori, igen didaktikus kérdezz-felelek módszert használja, ez azonban e könyv esetében azt eredményezi, hogy az egyes bekezdések valójában nem a kérdésekre válaszoló rövid egységek, hanem egy előre megírt folyamatos szöveget díszített fel a szerző ötletszerű, utólagos kérdésekkel. Így például a Milyen háziállatokat tartottak az ókori Egyiptomban? kérdésre adott válasz valójában Egyiptom i. e. 5-4. évezred közötti történelméről szól, az egyiptomi életmódról írt rész kérdései pedig fel alá ugrálnak a férfi ékszerviselet, a piramisépítés és az egyiptomi mezőgazdasági munkák témakörei között. A könyv elavult abból a szempontból is, hogy az egyiptomi írás és kultúra kezdeteinél még mindig mezopotámiai átvételről beszél, Hatsepszut királynő esetében pedig hosszan ecseteli, hogyan gyilkolhatta meg a hatalomvágyó III. Thotmesz a királynőt, akinek azóta izgalmas körülmények között előkerült múmiája, amely előrehaladott korban történt, talán cukorbetegség okozta halálra utal, természetesen cáfolja ezeket a régi kalandrekonstrukciókat. Ami szép: a képanyag (bár a fényképek színezése mutatja, hogy a könyv eredetije a nyolcvanas években született), és a szép rekonstrukciós rajzok. Kevéssé ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Mi Micsoda Junior, 23., Eva Dix, Sabine Schuck, Bp., Tessloff és Babilon, 2013
A Mi Micsoda könyvkínálata egyszer már frissült Egyiptom-témában. A fentebb is szereplő, Hans Reichardt írta kötetet felváltotta (azonos kötetsorszámmal) Dieter Kurth sokkal újabb szemléletű, Az ókori Egyiptom titkai című könyve. A Mi Micsoda Junior sorozat hazai elindulása pedig ismét megújulást hozott: ez a kisebb, esetleg még óvodás gyerekeknek szánt kemény táblás lapozgatókönyv szakmailag sokkal jobb és szemléletében is modernebb, mint az alapsorozat két kérdezz-felelek kioktatókötete. A sorozat jelmondata: Nézd meg - Hallgasd meg - Csináld velünk. Ennek szellemében a könyv akár felolvasásra, a gyerekkel közös nézegetésre is alkalmas, de viszonylag nagy betűmérete frissen olvasni tanult Egyiptom-rajongók számára is meghódíthatóvá teszi. Amit pedig nézni és csinálni lehet benne: tíz nagyalakú, színes oldalpár történéseit megfigyelni, szép, színes életképeit tanulmányozni, a kis, felhajtható-lehajtható karton ablakocskákat óvatosan felpattintva új képekre, ismeretekre találni, fejtörőket megoldani. A kukkants az ablakok alá-játék számomra már ismerős volt Tony Wolf (az ezen a listán is megtalálható) Az egyiptomiak című albumából, az azonban kisebbeknek szól, s mesés rajzain minden szereplő állatfejű. Itt viszont a képek látványosak, de reálisak, a kisablakok alá pillantva pedig folyamatokat is megismerhetünk: pl. az egyik tetején egy elegáns úrhölgy még kopasz fejjel látható, sminkelés közben, az ablak alatt már parókával láthatjuk viszont, vagy a Nílus egy ablak tetején visszahúzódik, a földeken épp aratnak, felnyitva az ablakot ugyanabban az életképben a Nílus épp árad stb. A kötet első szövege egy családról szól, ahol az apa a fáraó intézője, fiát pedig épp meghívták az írnokiskolába. Ez a történet azonban csak ahhoz kell, hogy a későbbi életképeken megkereshessük az ismerős szereplőt, egyébként objektív, okos magyarázó szövegek szerepelnek a kötetben, nem mesék. Pontos, érdekes, sokrétű ismeretterjesztés (talán azt az egyet kivéve, hogy a fordító a szelelést összetéveszti a csépléssel), kedves, békés, mégis színes, izgalmas világ a képeken. Ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Szemtanú, 14., George Hart, Bp., Park, 1992
Ez a szemet gyönyörködtető album, az elismert Szemtanú sorozat tagjaként a többi Dorling Kindersley könyvhöz hasonlóan tárgyak elképesztő sokaságának pontos részletfotóival és okos, aprólékos magyarázatokkal vonzza olvasóját. Sok szempontból ideális első ismerkedés az ókori Egyiptom mindennapi életével, kultúrájával, vallásával. Ékszerek, tükrök, dísztárgyak és kultuszszobrocskák éppúgy csillognak lapjain, ahogy megtalálhatjuk az egyiptomiak által fogyasztott étkek, az általuk használt fegyverek, játékok, hangszerek, szerszámok remek fényképét is. Arcába nézhetünk egy majdnem életnagyságú múmiafejnek, belekukkanthatunk a szép, festett koporsókba, közelről megnézhetünk egy igazi „ős-szívószál”-sörszűrőt, megbámulhatunk egy óegyiptomi hajómodellt, s a porrá tört festékek fényképe olyan élethű, hogy szinte el is kezdhetnénk kifesteni az arcunkat vele. A szövegbe azonban érthetetlen módon egy pár apró pontatlanság csúszott, nem tudni a fordító vagy a szerző bakijának köszönhetően. Például a Hajózás a Níluson fejezet egyik képaláírása azt állítja, hogy a Níluson áthajózott tehenek a festményen a „valóságban (…) a fedélzeten álldogáltak, de a művész a kép tetejére festette őket” az érzékletesség kedvéért. Csakhogy a tehenek a képen tényleg a fedélzeten vannak, a kép tetején pedig (képregényszerűen) már azt látni, ahogyan elvezetik őket. Kínosabb hiba az Írásművészet fejezeté, amely azt állítja, „A francia Champollion tiszt volt Napóleon seregében, és azzal bízták meg, hogy szervezze meg egy erőd építését Rosette-nél…”, bár itt alighanem valamiféle lektori képaláíráscseréről lehet szó, a kő szövegének megfejtése kellett volna, hogy Champollion képe alá kerüljön. Mindenesetre a képanyag a szöveg hiányosságai ellenére is egyedülálló. Ajánlott.

Az ókori Egyiptom

Szórakoztató tudomány, Gisela Socolovsky, Bp., Napraforgó, 2020
A 2010-es, 2020-as években feltűnően lecsökkent a magyarul megjelenő, gyerekeknek szánt, Egyiptomról szóló, okos és megbízható képesalbumok száma: ezért megörültem meg, amikor láttam, hogy a Napraforgónál újabb, ráadásul extra nagy méretű könyv jelenik meg az ókori Egyiptomról. A kiadó 2008-ban adta ki az első erről szóló könyvét, a Keresd meg Egyiptom kincseit! című albumot, tele gyönyörű digitálisan megalkotott rajzokkal. Ezt 2009-ben egy fantasztikus matricásfüzet (beragasztva egyik legkedvesebb képeskönyvem!), 2012-ben egy térbeli matricásfüzet, 2014-ben a Kalandos küldetés sorozatban megjelent A Titkok Kamrája című, izgalmas, ismeretterjesztő lapozgatókönyv követte. Így nem is csodálkoztam, hogy 2020-ban is előállt a kiadó egy újabb különlegességel. Ez a hatalmas és látványos kötet két dologgal emelkedik ki társai közül (a magasságán kívül). Az első, hogy színes, első pillantásra kaotikus, valójában azonban ötletesen elrendezett oldalai és jól olvasható betűi vezetik az érdeklődő gyerekszemet, így kisiskolásoknak is bátran ajánlható a könyv. A második érdekesség pedig, hogy a kötet illusztrációs anyaga teljesen kézzel készült, s a szerző, Gisela Socolovsky szorosan együtt dolgozott a képeken az illusztrátorral, Silvina Socolovskyval. Vagyis ezúttal nem a korábbi könyvek számítógéppel generált, csillogóan szép ábráit kapja az olvasó a Napraforgó kiadásában, hanem egy sajátos, élénk színekkel, mosolygó arcokkal teli, kifejezetten vonzó és hívogató gyerekkönyvet, amely 48 oldalán igyekszik minden fontosat elmondani az ókori Egyiptomról a mezőgazdaság, a vallás, az írás, a művészet és a társadalom témáiban. Nekem igazán tetszett, nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom
Térbeli matricásfüzet, Marcela Grez, Bp., Napraforgó, 2012
2008-ban jelent meg magyarul a Napraforgó kiadónál a Keresd meg Egyiptom kincseit! című képeskönyv, szép, szuggesztív, színes, igazi vizuális orgiának nevezhető számítógépes rajzaival, okos, rövid szövegével és sok kreatív feladatával, amely a néhány apró pontatlanság ellenére is elbűvölt. Mindig élvezettel lapozom fel újra és újra. Még jobban megkedveltem a kiadó egy évvel későbbi Egyiptom sok-sok matricával című Fantasztikus matricásfüzetét, amely a képecskék beragasztgatásának fáradságos munkája után tökéletes, nagyalakú képeskönyvvé vált, egyik kedvencemmé az egyiptomi életről. (A két könyvről e lista második felében írtam.) A Térbeli matricásfüzet természetesen még egy bőr ugyanarról a medvéről, ugyanakkor még egy remek játék ugyanazokkal a képekkel, amelyet - mi tagadás - már megint nagyon élveztem... Az átlátszó, műanyagos alapú matricák felragaszthatók, újra leszedhetők és átragaszthatók máshova. A könyv hét üres oldalpárján embereket és tárgyakat pakolászhatunk a fáraó tróntermébe és sírjába, a kikötőbe és a piramiskörzetbe, az írnokiskolába és a Szépség Házába, valamint összeállíthatunk egy temetési menetet. A könyv egyetlen hibája talán csak az, hogy kétszer ennyi matricát is elfogadtam volna. Ajánlott.

Az ókori Egyiptom enciklopédiája: Történelem, tudomány, kultúra és művészetek
Usborne, Gill Harvey, Struan Reid, Kaposvár, Holló és társa, 2003
Az ókori Kelet című Usborne-könyv után ez a kötet jelent meg másodikként Magyarországon az óegyiptomi kultúráról. A látványos, kiválóan megtervezett, oktatási célra is remekül használható, élvezetes és gondolatébresztő kalandozás 128 oldalon mutatja be az egyiptomi történelmet, civilizációt, vallást, kultúrát és a mindennapi életet. Jelentős részt szenteltek az egyiptológia történetének, a leghíresebb leleteknek és régészeknek, valamint az egyiptológia új lehetőségeit is felvázolja a könyv. Egyiptom történelmét a tényeken és látványos régészeti tárgyak sokaságának fényképeivel mutatják be a szerzők, a tájékozódást pedig térképek és rajzok segítik. Ehnaton, Tutanhamon és II. Ramszesz uralma kiemelt helyet kap, éppúgy mint Kleopátra. Megdöbbentő múmiafotók, sírfestmények, filmképek kísérik a történelmi kalandozást. A könyv külön foglalkozik a fáraó szerepével, Egyiptom kormányzatával, kereskedelmi kapcsolataival és hadseregével. A vallásról szóló fejezetek még azoknak is tudnak újat mondani, akik már minden tudnak a múmiákról és a piramisokról. A legérdekesebb részek talán a mindennapi élettel foglalkozók: itt a legtöbb a rekonstrukciós rajz, s olyan kérdésekre is választ kaphatunk, hogy milyen bútorokat használtak az egyiptomiak, vállalhattak-e munkát a városi nők, milyen sportokat szerettek az egyiptomi ifjak, vagy, hogy milyen alapanyagokból készültek az újbirodalmi gyógyszerek. A könyvet színes, illusztrált időrendi tábla, uralkodólista, az istenekről, a híres személyekről és legfontosabb fogalmakról szóló adatgyűjtemények, évszámos egyiptológiatörténet, valamint a világ egyiptomi gyűjteményeinek listája és internetes elérhetősége egészíti ki. Nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom és Görögország: A piramisoktól a demokrácia születéséig
Történelem, 3., Neil Grant, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009
A Nemzeti Tankönyvkiadó 2008-ban két ismeretterjesztő sorozatot is útjára indított. Az Íme a történelem (lásd A fáraók kora) vaskosabb, specializáltabb, de kevésbé érdekes kötetei mellett öröm kézbe venni az angol Történelem sorozatot. Az egyiptomiak című könyv szerzője, Neil Grant írta a sorozat Egyiptommal foglalkozó kötetét: a 48 oldalból 26 szól a Nílus-parti országról. Kiváló idővonal, időrendi táblázatok, szép és jól áttekinthető térképek, nagyméretű, kiváló minőségű fényképek és rajzok között okos, rövid, tényszerű és hiteles információk mutatják be Egyiptom történelmét, uralkodóit, társadalmát, vallását, politikáját és kereskedelmét, illetve hétköznapi életét. A lapszéli jelek, a különböző képaláírások, keretes, kiemelt témák, a régészeti leletek igényes képei, a hívogatóan tiszta, rendezett, mégis adatokkal és tényekkel zsúfolt oldalpárok megtanítanak a kézikönyvek használatára és igazi örömet adnak az olvasónak. A kilenc oldalpárból héten látható szépséges, gondolatébresztő és részletgazdag rekonstrukciós festmény. Különösen izgalmas az adószedők elé marhákat terelő pásztorokat ábrázoló rajz, amely egy középbirodalmi famakett alapján készült. Ugyanígy a temetési menet is egy ismert sírfestményt old szerethető, mozgalmas, modern illusztrációvá, az egyiptomi családot ábrázoló, hihetetlenül vonzó, bár kissé idealizált rajz pedig szintén mindenben egy sírképet követ, mégis, akár egy mai családot is ábrázolhatna, így hozva közelebb a mai lapozgató gyerekolvasóhoz a sok ezer éves történetet. A könyvet kislexikon, név-és tárgymutató egészíti ki: ideális első ismerkedés a történelemmel, s már kisiskolásoknak is bátran ajánlható. Nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom és Hellász története: A fáraóktól Nagy Sándorig
Új képes történelem, Christophe Barbotin et al., Bp., Larousse, Officina Nova, 1993, 1999
A Larousse feketeborítós sorozata évtizedekre mintát adott a magyar könyvkiadásnak: hogyan is kell ifjúsági ismeretterjesztést művelni. Még testvérszériája is született a magyar történelemről, amelyben viszont sajnos nem sikerült az első öt kötet után is érvényesíteni azt az elvet, amit a francia eredeti csodásan végigvitt: hogy e könyvek lényege a sok-sok életkép, eseménykép és rekonstrukciós festmény. A 106 oldalból az első 52 Egyiptomé, s ezeken az oldalpárokon tizenhat külön ebbe a könyvbe készült nagyméretű festmény található. Megelevenedik a piramisépítés, a buheni erőd, az Opet-ünnep pompás felvonulása, az amarnai palota luxuskertje, III. Ramszesz sorsdöntő harca a tengeri népekkel, a falu, a gazdagok birtoka, a műhelyraktár és a Nílus-part… S miközben ezek a fantáziadús rekonstrukciók érdeklődést, kíváncsiságot keltenek és művészi élményt adnak, még többszáz rajzzal, ábrával, fotóval, képpel, metszettel, alaprajzzal találkozhatunk. Ezek közül is kiemelkednek azok az egyiptológiai érdekességű, régi alkotások, amelyeket a 19. századi régészet nagyjai és az első utazók rajzoltak a még homok alá temetett denderai templomról vagy az akkor még pompázatosan színes sírfestményekről. Ugyanígy izgalmasak a majdnem százötven éves első fényképek is. Minden oldalt vagy oldalpárt rövid, okos magyarázó szöveg vezet be, majd különböző színjelzésekkel ellátott hasábok magyarázzák a történelem, a természettudomány, a technika, a művészetek és az irodalom tényeit. Alapkönyv a történelem iránt érdeklődők könyvtárában! Nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom harminc másodpercben
30 másodperc, Cath Senker, Bp., Tessloff-Babilon, 2015
Ismét egy kötet a kiadótól, melyet nagyon meg lehet szeretni. Bár fogalmam sincs róla, mire jó ez a 30 másodpercezés - a színes és okos oldalpárok aprólékos elolvasásához ugyanis még nekem is kevés ennyi idő -, elképzelhető, hogy "rohanó korunkban" esetleg pont ez a gyorsaság-ígéret vesz rá egy tizenévest, hogy ebből a kötetből tájékozódjon a régi Egyiptomról. És jól fog választani, a bájos rajzokkal illusztrált, rövid, de annál velősebb szöveggel ellátott, jó illatú és megbízható ismereteket közvetítő, kívül-belül kiváló kötet ugyanis tényleg professzionális bevezetés a múltba. Köszönhető ez elsősorban Melvyn Evansnak: az ő különleges, egyiptomian legnagyobb felületeket mutató, mégis modernül humoros rajzai teljesen egyéni hangulatúvá teszik a könyvet. A dicsőség második fele a szerzőt és az egyiptológus lektort illeti: akár az egyiptomi étkezés, öltözködés vagy építészet, akár a társadalom felépítése, a birodalmak története vagy a vallás rejtelmei, akár a fegyverek, a vadászat vagy a földművelés érdekel bennünket, mindenről élvezetes és pontos anyagot találhatunk a könyvben. Ráadásul a kötet kézműves-, recept- és rejtvényötletekkel is szolgál, hasznos fogalomgyűjteményeket tartalmaz, sőt, karikatúrákkal is szórakoztat. Pompás kilencvenhat oldalt kapunk: a könyv nagyon ajánlott.

Az ókori Egyiptom titkai
Mi Micsoda, 40., Dieter Kurth, Bp., Tessloff és Babilon, 2007
A Mi Micsoda igen sikeres német ismeretterjesztő sorozat, ám ezen a listán bőven találhatsz a keretében megjelent Egyiptomos könyveknél pontosabbakat, érdekesebbeket is. A kétezres évek során a szériát rendkívül furcsán újították meg, bár előnyére: a kötetek címe, és főleg a sorszáma változatlan maradt, a beltartalom azonban részben, vagy teljesen megváltozott. Így ma két 40. kötet létezik, melyek közül Dieter Kurth új változata sokkal jobb, megbízhatóbb lett, mint Hans Reichardt korábbi munkája (lásd Az ókori Egyiptom). Az új könyv is 48 oldal, ám szerkezete logikusabb, képanyaga sokkal bőségesebb és modernebb, információi frissebbek, s bár megtartja a módszertanilag kevéssé divatos kérdezz-felelek felépítést, számos kis keretes anyagával és kiegészítő cikkeivel kiegyensúlyozottabb, könnyebben olvasható könyv jön létre. A rekonstrukciós anyag, a térképek, metszetrajzok (egyiptomi ház, templom, palota stb.) mind újak, a festmények színpompásabbak, akciódúsabbak, bár még mindig kevés van belőlük. A fényképek is megújultak, jó minőségűek. A könyv forrásokat is idéz, és kétes bizonyosságok helyett egészséges kételyeket is kész kelteni (Mi az, amit még nem tudunk Egyiptomról?) Ajánlott.

Az ókori egyiptomiak
Matricás történelem, Joshua George, Bp., Pozsonyi Pagony, 2015
A legnagyobb örömmel vettem észre ezt a matricás könyvet a boltban. Ha ugyanis valaki csak egyetlen pillantást vet a kedves, bájos, sőt, aranyos rajzaira (Ed Myer munkái), máris szeretni fogja az ókori Egyiptomot! A már egészen kicsiknek felolvasható könyv mókás és színes oldalpárokon mutatja be a régi Egyiptomot, mégpedig egészen sajátos szemlélettel. Először a Nílussal, az egyiptomi mezőgazdasággal és a mindennapi élettel ismerkedhetünk meg (lótusz, tavirózsa, hagyma, szőlő, dinnye, strucc, hiéna, majom, víziló szerepel a képeken, meg sok-sok kedves, mosolygós egyiptomi), s csak utána következnek az istenek és a vallási kultusz. Ám ez is érdekes: láthatjuk Dzsószer szed-ünnepét, épülni a nagy piramist, ragyogni a Szfinxet, majd a fáraókról olvashatunk: felvonul Ekhnaton, hat oldalon át ismerkedhetünk Tutanhamon sírjával és a mumifikálással. De van fejezet a kádesi csatáról, az egyiptomi koronákról és az öltözködésről is. A szöveg okos, eredeti és alapos. Egész kicsiknek is érdekes lehet, de én is élveztem. A könyv végén pedig valóban van három oldal matrica, amelyet a kötet megfelelő helyeire beragasztva még teljesebb lehet az élményünk. Három oldalpárt egyenesen mi készíthetünk el az eredeti mintájára: én például egy kissé átrendeztem Tutanhamon sírját a saját változatomban, a kádesi csatát viszont tökéletesen az eredeti mintájára állítottam össze... Egyetlen kritikai megjegyzésem, hogy a három matricaoldal perforációja nem elég erős: alig bírtam a megcsonkított, matricáitól megfosztott segédlapokat kiszerelni a könyvemből - pedig én felnőtt vagyok. Ugyanígy, a matricák is kissé túl ragaszkodóak voltak a lapjaikhoz: így a ragasztgatást inkább csak felnőtt segítségével ajánlanám, talán még magamnak is... Ajánlott.

Az ókori Kelet: Története, művészete és hétköznapjai
Usborne képes világtörténelem, Jane Chisholm, Anne Millard, Bp., Park, 1994, 1995
Érdekes kézbe venni ezt a ma már viszonylag régi Usborne-könyvet, s összehasonlítani a a kiadó olyan újabb összeállításaival, mint Az ókori Egyiptom enciklopédiája vagy a Múmiák és piramisok. A különbség kézzel fogható. A régi elképzelés a tengernyi pontos, részletes, aprólékosan kidolgozott rajzra helyezte a hangsúlyt, ezek kísérték a viszonylag hosszabb magyarázó szövegeket. Fotók nem szerepeltek a könyvben, a rajzolók avatott kézzel mindent újraalkottak illusztráció formájában. Ezzel szemben az újabb könyvek nem vetik meg a látványos fotókat, sőt fotómontázsokat, a szövegük rövidebb, jóval kevesebb rekonstrukciós rajzot tartalmaznak, ezek helyét is a látványos oldalképek és színezett, retusált fényképek veszik át. Az ókori Kelet igyekezett megidézni az összes mezopotámiai, keleti népet a kínaitól az asszírig, a perzsától a sumerig. Ennek ellenére hatalmas tér jutott a könyvben a legjobban feltérképezett, megismert, a leglátványosabb leleteket produkáló, s az érdeklődők körében is talán a legnépszerűbb Egyiptomnak: a 96 oldalból csak 16-on nem esik szó az országról. (Érdemes ezt összehasonlítani a magyarul 2001-ben megjelent Usborne-féle Az ókori birodalmakkal, amely – bár merítése szélesebb, mert a görög és római kultúrát is feldolgozza – 96 oldalból mindössze 10-et szán Egyiptomra!) Az ókori Kelet erőssége a folyamatos, kiválóan szerkesztett magyarázó szöveg, a követhető kronológia, a tematikus egységek remek bemutatása (Gyógyítás, Az oktatás, Utazás, szállítás, Nők, családi élet stb.) és a csodálatos rajzok és festmények. Aki egyszer végigtekint az egyiptomi templom, az egyiptomi ház, vagy a zöldellő Nílus-part képén, biztosan nem felejti el a látványt. A Ruhák, ékszerek, szépítkezés oldalpár viszont arra lehet példa, hogyan lehet minél több érdekes információt elhelyezni sok-sok apró kép és szöveg segítségével egyetlen oldalpáron. Legendásan jó és okos könyv, amelyet az egyiptomi mítoszok jegyzéke, térkép, uralkodólista, személy- és fogalommeghatározások gyűjteménye egészít ki. Nagyon ajánlott.

Egyiptológia: Expedíció Ozirisz sírjához
Emily Sands kisasszony, Ian Andrew, Nick Harris, Helen Ward, Bp., Egmont-Hungary, 2008, 2012
Sok kisgyerektől hallani, hogy az egyik kedvenc írója Emily Sands kisasszony – ami a legtöbb, amit csak kitalált figura elérhet az életben. Az Egyiptológia-sorozat három játékos kedvű szerzője ezzel a könyvvel megalkotott egy titokzatos hölgyet a 20. század elejéről, aki vakmerően ellátogatott 1926 Egyiptomába, bejárta a megtekinthető helyszíneket, kiderítette a kideríthető titkokat, majd – titokzatos módon eltűnt, mindössze egy befejezetlen naplót hagyva hátra, utolsó oldalán egy titokzatos (vér?)folttal. Miss Sands igazi, angol utazóként természetesen naplójába beragasztotta a vasúti jegyeket és a menetrendet, a hőmérsékleti táblázatot és számos reklámkártyát, az út során szerzett képeslapokat, fényképeket, térképeket, gyufacímkéket és bédekkerrészleteket, bemásolta a legfontosabb információkat, majd szépséges tollrajzokkal illusztrálta művét. Szuvenírként kapunk még a naplóval egy darab igazi papiruszt, egy kis szeletke múmiapólyát (huh), egy térképet, egy szövegrészletet a Halottak Könyvéből, és egy szenettáblát bábukkal és eredeti dobópálcákkal. Annyi ötlet, játék és utalás található a lapokon, hogy még egy felnőttet is lenyűgözhet, miközben játszva megismerjük az ókori Egyiptomot és a régészet hőskorát is. (Csak egy dolog nem világos: hogy az Egmont-Hungary miért adta ki előbb az angolul másodikként megjelent könyvet, mint ezt, amelyik megalkotta ezt a remek fikciót úgy, hogy még T. G. H. James professzort is rávette a játékra – lásd utószó.) Ajánlott.

Egyiptológia mindenkinek: Egyiptom csodái
Emily Sands kisasszony, Ian Andrew, Nick Harris, Helen Ward, Bp., Egmont-Hungary, 2007
Mint az Egyiptológia című napló végén kiderült, Emily Sands sajnos örökre eltűnt Egyiptomban 1927. január 6-án, csütörtökön. Szerencsére azonban ezév január elején postára adott egy füzetet unokatestvéreinek, amelyet azért állított össze, hogy ők is megtudják, mi olyan csodálatos az ókori Egyiptom kutatásában és felfedezésében és az egyiptológiában. Hasonló lelkesedéssel és szeretettel rajzolta, írta és ragasztotta tele ismeretekkel, képekkel, kártyákkal, bélyegekkel, fotókkal és képeslapokkal, mint a naplóját. Igyekezett azonban rendszerezett ismereteket közölni, sikerrel. A füzetből megismerhetjük Egyiptom történet, kultúráját, és vallását, mindezt oldalpáronként legalább egy játék, fejtörő vagy feladat színesíti. Még egy hamisítatlan óegyiptomi mesét is találhatunk benne, természetesen Miss Sands rajzaival kísérve. A nyolcvan oldalas könyv igazi bevezetés az egyiptológiába: amit csak még bájosabbá tesz a húszas évek hangulata, s a fikció, hogy mindez eredeti dokumentum, mintegy kilencven évvel ezelőttről. Ajánlott.

Egyiptom
100 állomás - 100 kaland, Jane Walker, Bp., Liliput, 2003
A jól ismert angol sorozat jellegzetessége,, hogy éppen száz apró, érdekes tényt árul el, éppen száz bekezdésben. Gyönyörű és változatos stílusban, technikával elkészített, duplaoldalas rekonstrukciós rajzok (amilyen a kikötő, a fáraó és tanácsa, a piramisépítés, a vízilóvadászat, vagy az ünneplés ábrázolása), sok-sok apró ábra, képek, térképek, folyamatábrák, régészeti leletek fotói és mulatságos karikatúrák díszítik a 48 színes oldalt. A keretes Nem fogod elhinni! című írások meghökkentő tényeket, a Kvízek az olvasókat tesztelő kérdéseket tartalmaznak. A könyvből nemcsak az időszalagot lehet megtanulni kezelni, de segít abban, hogy halotti maszkot, udzsat-szemet, egyiptomi menükártyát, hieroglifákkal írt levelet vagy éppen óegyiptomi kígyójátékot készíthessünk magunknak. Élvezetes, igazi ismeretterjesztés. Ajánlott.


Egyiptom
Bennfentes, Joyce Tyldesley, Bp., Graph-Art, 2007
Ezt a fantasztikus könyvet minden Egyiptom-rajongó kisgyereknek be kellene szerezni. (És minden, akár nem Egyiptom-rajongó szülő meg fogja nézegetni, hiába vette a gyerekének.) 64 oldal tiszta, jó illatú, lenyűgöző minőségű, luxuskivitelű, tökéletes szerkezetű, nagyon modern és hiteles ismeretterjesztés a népszerűsítő egyiptológiával felsőfokon foglalkozó Joyce Tyldesley tollából. A fordítás okos, a képanyag páratlan, az adatanyag megbízható, a térképek, időrendi táblák, fényképek, uralkodólisták, rajzok és számítógépes festmények professzionálisak és izgalmasak. A könyv pedig egyszerűen gyönyörű. A kötet öt nagy részre tagolódik: az első a földrajzi, történelmi, társadalmi alapvetést adja meg, a második a vallásról és temetkezésről szól, a harmadik a mindennapi életről, a negyedik a síremlékekről és az építészetről, az ötödik pedig a piramisok, a Királyok Völgye sírjai, Karnak temploma, Deir el-Medina munkásfaluja, Ahet-Aton bűnös Napvárosa, El-Raham erődje és Abu Szimbel sziklatemploma példáján mutatja be az óegyiptomi történelem és a modern régészet eredményeinek összefonódását. A modern számítógépes ábrák és rajzok óriási vizuális élményt jelentenek – azt hiszem – egy interneten és Play Station-játékokon edződött gyereknek is. A fényképek, digitálisan átrajzolt fotók és ábrák változatossá teszik a képanyagot, a nagy panorámarajzok pedig elképzelhetővé a történelmet. Az Áttekintésből mindenképpen kiemelném a mezőgazdaság körforgásának, a mumifikálás folyamatának, az egyiptomi lakóépület belsejének és a társadalmi piramisnak az ötletes, játékos ábrázolását, s a Fókuszban rész nagy látványképeit és metszetrajzait a fentebb felsorolt épületekről. Az már személyes vélemény, hogy nekem a Nefertitit, zenészlányokat vagy a harcos fáraót ábrázoló hagyományos témájú rajzok is nagyon tetszenek, mert szépek. Az viszont egyértelmű, hogy a könyv erőssége az információk első kézből kapása: Tyldesley az egyiptológia történetét is kutatja, s amikor az El-Raham-i feltárásról ír, saját régész férje eredményeiről ad beszámolót a gyerekolvasóknak, közvetlenül. Feltétlenül ajánlott.

Egyiptom
Fedezd fel az ókor világát, Bp., Elektra Kiadóház, 2006
Az angol sorozat azt állítja magáról, hogy „szórakoztató, lényegre törő”, és „színes képekkel gazdagon illusztrált”. S mindez igaz is! 44 oldalon, tíz témakörben járja körbe és mutatja be az óegyiptomi történelmet és szokásokat. Minden fejezetet egy általános bevezetés indít, amit 12 kérdés-felelet követ, illetve tények és adatok kiemelt gyűjteménye kísér. Az információk többsége megbízható, a magyarázatok érdekesek, lényegre törőek, figyelemfelkeltők és rövidek. Jó a fordítás (csak az a kár, hogy rétegek helyett társadalmi osztályokról beszél, és hogy a szenetből vagy zenetből senetet formált), hitelesek a tények. (Bár hogy a szerzők honnan vették azt, hogy „ha a köznépbe tartozók köldökékszert hordtak, akár halálbüntetést is kaphattak”, nem tudom, ebből sajnos kimaradtam.) A számítógépes rajzok kedvesek és hitelesek, az írnokokat, a játszó lányokat vagy épp az írnokiskolát egyenesen gyönyörűen sikerül rekonstruálni. Talán csak a kérdezz-felelek kikényszerítettsége zavaró: kétlem, hogy valaki is feltenne ilyesféle kérdést önszántából: Növényformára építették-e a templomokat? Persze ha tudom, hogy mit akarok válaszolni… Ajánlott.

Egyiptom
Képes történelmi hírharsona, Paule Paganon, Bp., Sanoma, 2010
Egyedi ötlet, de remek játék ez a kiváló minőségű színes füzetkönyv! A Képes történelmi hírharsona újságlapokat tartalmaz a következő – képzelt – óegyiptomi folyóiratokból: Memphiszi Harsona, Közép-Birodalom, Új-Birodalom, Egyiptomi Esti Hírek, Alexandriai Kurír, Egyiptomi Utolsó Kiadás. Szabályos, kétoldalas lapszámokban, vezércikkekben, hírekben, reklámokban, kis színesekben és interjúkban olvashatjuk végig Egyiptom történetét rengeteg kép, fénykép és térkép kíséretében. Újságstílusban, így iróniával és utalásokkal telve olvashatunk olyan vezető hírekről, mint: Egyiptomnak fáraója van!, Csúcsforgalom a Níluson, Kívül tágasabb, hükszószok!, Mezőgazdaságban világelsők vagyunk, Győzött-e II. Ramszesz?, vagy Meglincselték a kiváló matematikusnőt (ez utóbbi Hüpathia haláláról szól). Interjúkat olvashatunk Hatsepszut királynő építészével, Szenenmuttal, Muvattallisz hettita királlyal, Nagy Sándorral, vagy Egyiptom első sztrájkolóival. vannak divathírek, önismereti teszt (Kleopátra szerelmi-politikai ügyeivel kapcsolatosan), toborzási felhívás, társadalmi viták, sőt hirdetéseket is találhatunk a lapokban: A kő örök érték, Ne késlekedjen, vegyen klepszidrát, Isteni! Illatos kúpok reklámáron… Nemcsak az ötlet jó, a megvalósítás is: a fordítás igényes (bár néhol kicsit túl szlenges), a tények megbízhatóak, a stílus élvezetes. Ajánlott.

Egyiptom
Térbeli mesekönyv, Bp., Alexandra, 2012
Aki szereti és ismeri az ezen a listán szereplő könyveket, különösen érdekesnek találhatja ezt a könyvet. Rövid terjedelme (mindössze nyolc oldal) ellenére képes mindazt az örömet és izgalmat okozni fiatal olvasójának, mint az ezen a listán lejjebb szereplő A múmiák titkai, Sírvadászok, vagy Tutanhamon sírja, illetve a Fedezd fel! sorozatban megjelent Az ókori Egyiptom című kötet. Mindegyikben közös, hogy rendhagyó könyvtervükkel, térbeli lapjaikkal adnak kézzelfogható, játékos élményt az ókori Egyiptom világáról. Ez a könyv is rengeteg játékot, nézegetnivalót kínál: térbeli, az oldalak felnyitásával magától a helyükre illeszkedő elemekből álló makettet (például egy temetési bárkáról), felhajtható képeket, amelyek alá kukkantva újabb illusztrációkat szemlélhetünk meg (pl. a mumifikálás folyamatát bemutató apró kártyákat felhajtva láthatjuk a leíráshoz tartozó magyarázó rajzocskát), kihajtogatható leporellót (a fáraók koronájáról), kipattintható térképet (a Nílusról)... A számítógépes grafikával készült szép rajzok pedig ismerősek lehetnek a Keresd meg Egyiptom kincseit! című kötetből vagy az Egyiptom sok-sok matricával füzetből. Jó illatú, szép, könnyű szövegű ismerkedés az ókori történelemmel. Ajánlott.

Egyiptom, A görögök, Róma
Nagy civilizációk, Anne Millard, Bp., Fabula, 1990
Ezzel a könyvvel elfogult vagyok. Az első olyan mű volt, amely a kezembe került Egyiptomról, s mint látható, egy életre meghatározta az érdeklődésemet. Ha objektíven szemléljük, valószínűleg nem emelkedik ki különösebben az Egyiptommal foglalkozó könyvek sorából, de számomra első számú gyerekszakkönyv. Valójában az egyiptomi rész csak egy 32 oldalas füzet (itt három külön kötetet adott ki egyben a kiadó), ám telve van színes, érdekes ábrákkal (Rob Shone tehetséges munkái), s tökéletes első összefoglalása annak, mit lehet tudni Egyiptomról alapfokon. A történelmi kronológia sorrendjében négy nagy fejezetből áll, amelyeket térkép, időrendi tábla és történelmi összefoglaló vezet be. Ezeket követik az adott fejezet egyes egységei, amelyek bemutatják az egyiptomi építészetet, életmódot, társadalmat, gazdaságot, műveltséget és kultúrát, hadsereget és vallást, a mumifikálást, a gyógyászatot, a tudományt és Egyiptom bukását. A tiszta, áttekinthető ábrák barátságos és sokféle világot mutatnak be. Ma is emlékszem, mennyire tetszett a Narmer-paletta buzogányos jelenetének valódi eseményként való megrajzolása, Amenemhat fáraó meggyilkolásának ábrázolása, a szépséges Nefertiti portéja, vagy épp Kleopátra díszruhája. A könyv anyaga rövid, de jól szerkesztett, nagyon megbízható, s nem csak a kitaposott úton halad: itt olvastam először a núbiai hódítókról, a tengeri népekről, vagy, hogy Kheopsz piramisa közelében bárkát találtak, s ezek az információk azóta se szerepelnek minden gyerekkönyvben. Végül ebben a kötetben láttam először I. Széthi fáraó mumifikált arcát, amely azóta is meghatározó élményem. Feltétlenül ajánlott.

Egyiptom, Athén, Róma
A múlt világjárója, Romano Solbiati, Bp., Magyar Könyvklub, 2000
Pompás, ötletes vállalkozás útikönyvet írni az ókori országokról. Főleg, ha gyerekkönyvről van szó. A Képes történelmi hírharsona sorozathoz hasonlóan A múlt világjárója is újszerűen nyúl a történelem elbeszéléshez: ezúttal nem kitalált napilapok, hanem egy álútikönyv lapjain találkozhatunk az egyiptomi történelem, vallás, kultúra és hétköznapok ismeretanyagával. Az eredeti Egyiptom kötet (ahogy az Athén és a Róma is) külön füzet volt, ami csak még jobban sugallhatta valóságosságát: sajnos a magyar kiadás egybekötötte a három művet. A kötet felépítése szabályszerű: először távlati térképen, majd várostérképen tanulmányozhatjuk Thébát, a fővárost. Ezután következnek a hasznos tudnivalók, például hogy Thébába „a lenge, praktikus viselet illik”, vagy, hogy „ha temetésre mész, kerüld a kék ruhát, mivel ez a gyász színe”. Bár némely információ az iróniakényszer miatt kissé elnagyolt, mindent megtudhatunk a pénzről, súlyokról, naptárról, vásárlásról, a szálláslehetőségekről, az étkezésről és az öltözködésről. Ezután pedig – ahogy az el is várható egy útikönyvtől – műemlék-ismertetések, program- és túrajavaslatok következnek a karnaki templomtól az Élet Házán át az Opet-ünnepig, az elephantinéi piactól Gizáig és az abüdoszi misztériumokig, sőt, még Tell-Amarna is szerepel a könyvben, az eltöröltetett város, ahova egyesek „időről időre különleges engedélyt szereznek, hogy meglátogathassák a romokat, de ezt csak katonai kísérettel és hivatalos vezetővel tehetik.” Megtudhatjuk, hány íjász szolgál Buhen erődjében, hogy hogyan ülte meg a fáraó heb-szed ünnepét Per-Ramszeszben, mennyi adót szednek Memphiszben, s hogyan él egy átlaggazdag. Izgalmas, jelen idejű, mégis a múltról mesélő történelem: remek játék. Ajánlott.

Egyiptom: Az ókori Egyiptom élete
Kép-tár, Marie-Laure Bouet, Émilie Beaumont, Bp., Passage, 2003, 2004, 2005
Sokáig kerestem ezt a remek könyvet, míg rátaláltam: s megérte. Egy legalább olyan alapvető Egyiptom-enciklopédiára találtam benne, mint Neil Grant a Fénypontban sorozatban megjelent Az egyiptomiak című kötetében (lásd fentebb). A százhuszonnégy színes, részletes leírásokkal és káprázatosan kedves és pontos képekkel teli oldalon gyakorlatilag minden megtalálható, amit csak az ókori Egyiptomról tudni érdemes egy gyereknek. Egyiptom történelme? Szerepel. Híres fáraók? Olvashatunk róluk. A legfontosabb egyiptomi tisztségek, magyarázattal és érdekességekkel? Megismerhetők belőle. Hadsereg? Társadalom? Mezőgazdaság és kézműipar? Építészet? Gyereknevelés? Táplálkozás? Öltözködés? Művészet? Írás? Találmányok? Ünnepek? Istenek? Mitológia? Mind-mind szerepelnek. Sőt, még az egyiptológia fejlődéséről is sokat megtudhatunk. Mindezt gyönyörű és aprólékos illusztrációk segítségével, okosan, röviden, tényszerűen, mégis izgalmasan... Ha nem lenne néhány fordítási hiba a magyar szövegben, elsőként ajánlanám a kötetet a listámról. De így is nagyon ajánlott.

Egyiptom: Élet a Nílus mellett
Benny Blu zsebtudástár, Petra Stubenrauch, Bp., MalibuPrint, 2008
Sajnos ezt a könyvet még nem sikerült megszereznem. Értékelést akkor írok majd, ha végre hozzájutottam a műhöz.










A gyerekkönyvek gyűjteményének ábécérendes folytatását lásd a Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./2. című bejegyzésben.

Link az Egyiptomi gyűjtemény főoldalára.
0 Responses