Hat könyv Churchillről
Winston Churchill különös figura. Olyan legendás, olyan szeretni való, olyan elképesztően nagyszerű személyisége az angol történelemnek (szivarjával, keménykalapjával, mosolyával, az ujjával mutatott győzelmi V-vel), amilyen alig akad másik: nem csoda, hogy a londoni olimpia ajánlófilmjében is az ő szobra kelt életre, hogy felintegessen a királynőnek... Úgy lehet érte rajongani, hogy az ember képes megfeledkezni hibáiról, tévedéseiről, túlzásairól. A második világháború, s még inkább az angliai csata olyan nagy pillanata a történelemben, hogy életének az ezt megelőző és követő időszakai szinte jelentéktelenné törpülnek. Nem tudom nem kedvelni.
Jó azonban róla szakszerű népszerűsítő könyveket olvasni, hogy a kép árnyaltabb legyen. Ezekből sorolnék fel néhányat kedvcsinálónak.

Stanislav Budín: Egy úr az admiralitásról - Életrajzi riport
Gondolat, Bp., 1969, 1970, Inter M. D., Bp., 1997 (Churchill élete címen)
234 oldal
Az első könyv volt, amit Churchillről olvastam. Budín a szocializmus mellett elkötelezett cseh íróként is képes volt könnyed hangú, színes és érdekes életrajzában Churchill rajongójává szegődni. Felnőtt fejjel újraolvasva leginkább ezt a vívódást érzem ki a kötetből: Budín képtelen teljes mértékben utálni és megítélni a  "birodalomépítő", konzervatív, hidegháborús Churchillt, ezért kritikája néhol már bántó, hogy aztán a dicsérete is annál túlzóbb lehessen... A könyv a második világháborús időszakra helyezi a hangsúlyt (nem véletlenül, hisz ekkor nő Churchill azzá, amiként ma is tiszteljük), így nagyon élvezetes, csak néhol szemellenzős áttekintése Nagy-Britannia háborús  részvétele történetének is. Ha mellé tudsz olvasni egy másik, újabb könyvet is, pontosításként, szerintem ma is megérdemli a figyelmet.

Keith Robbins: Churchill
Akadémiai, Bp., 1997 (Y könyvek sorozat)
216 oldal
Elképesztően szakszerű, tükörszimmetrikusan arányos, hatalmas apparátust felhasználó, ebből következően azonban kissé száraz politikai életrajz, igazi angolszász stílusban megírva. Bár terjedelme viszonylag kicsi, érinti Churchill életének minden részletét, családja hagyományaitól, iskoláztatásától egészen kedvteléseiig és politikai írásaiig. Vezérfonala a tisztségek egymásutánisága, melyeket Churchill betöltött. Épp ezért - sajnos - a második világháborús részvételnek viszonylak kis terep jut, s a szerző abban is inkább a politikai döntések hatásmechanizmusa szempontjából elemzi a történéseket. A könyv nyugalmas időszakra, elmélyült olvasmánynak kiváló.

Christian Graf von Krockow: Churchill - Korrajz a 20. századról
Gabo, Bp., 1999
352 oldal
Az arisztokrata származású szerző (1927-2002) különlegesség volt a német történész-írók között. Iskoláztatása és politikatudománnyal foglalkozó egyetemi karriere egyszerre kötötte német hazájához és Angliához. Egész életében hallatta hangját: oktatóként, tanárként, konzervatív politikusként, majd visszavonulása után kiváló, szemléletformáló, díjakat nyerő könyvek írójaként (Nagy Frigyesről, Bismarckról, a németekről). Kedvenc kötetem magyarul is megjelent tollából: A Valkűr-hadművelet nagyon okos, mondhatni bölcs, főképpen fiataloknak való szembenézés Hitlerrel, s természetesen a híres 1944-es összeesküvés története. Nem csoda, hogy Krockow Churchill-életrajza is "korrajz", hisz a brit politikus életének elmesélése mellett tartalmaz számos nosztalgikus emlékezést, kritikus áttekintést, személyes élményt és történelmi érdekességet is arról a korról, amelyben élt, a huszadik századról.
 
Surányi Róbert: Churchill
Pannonica, Bp., 1999, Fekete-fehér sorozat (egybekötve Andor László: Roosevelt című könyvével)
Pannonica, Bp., 2004, Élete és kora sorozat (W. S. Churchill élete és kora címen)
110 oldal
Rövid, tömör, minden igényt kielégítő, modern életrajz Churchillről, a politikusról és Churchillről, az emberről. Nemcsak az életpálya és a politikai pálya izgalmas, vitára csábító bemutatása, hanem Churchill döntéseinek, tetteinek állandó összevetése a nagy kortársakéval. Churchill és Chamberlain, Churchill és Roosevelt, Churchill és Hitler, Churchill és Sztálin összehasonlításából sok érdekes, új tanulság kikerekedik. A könyv első kiadását szeretem jobban, ám aki a képeskönyveket kedveli, gazdagon illusztrált, nagyalakú változatban is beszerezheti a szöveg második megjelenését.

Sebastian Haffner: Churchill - Életrajz
Európa, Bp., 2003, Mérleg sorozat
216 oldal
Haffnertől, a huszadik század (számomra) egyik legfontosabb német elméjétől (1907-1999) egyszerűen jó olvasni. Churchill életrajza is egyszerre irodalmi és szakirodalmi élmény. Egyetlen jelzője mögött olyan találó megállapítás tud megbújni, amit más történész-szerző oldalakon keresztül próbál sikertelenül körülírni. Mindig olvasmányos, mindig szakszerű és tényeket felhasználó életrajzíró, ám minden célszemélyéről, legyen az Bismarck, Hitler vagy Churchill, teljesen saját véleménye, nézőpontja, látomása van, amit hallatlanul frappánsan, anekdotikusan és hihetően tud megfogalmazni. Életrajza jó annak is, aki egyetért Haffnerrel, s úgy érzi, a könyvben végre valaki tökéletesen pontosan kifejtette, amit mindig is gondolt. De az is élvezni fogja, aki nem biztos benne, hogy a szerzőnek mindenben igaza van. Haffner könyveivel még vitatkozni is jó.

Roy Jenkins: Churchill I.-II.
Európa, Bp., 2008, Életek és Művek sorozat
732 és 506 oldal
Kiváló, lenyűgöző, elegáns, okos kétkötetes életrajz. Igazi, angol. Nehéz róla többet írni. Már a másfél ezer oldalas két könyv súlya és képmelléklete is lenyűgöző: még Churchill-festményeket is megcsodálhatunk benne, ez ízelítőt ad a szerző alaposságáról. Rengeteg hivatkozás, sok titok, részletek a politikai boszorkánykonyhából, amit a szerző olyan jól ismer. Elképesztő részletesség, kellemes olvasmányosság, feltétlen hazafiság: talán e hárommal jellemezhető a monumentális biográfia. Minden Churchill-mániákusnak ajánlható!

Amennyire tudom, a mai napig ezek a magyarul megjelent Churchill-életrajzok. Kizárólag V. G. Truhanovszkij szovjet történész "politikai életrajzát" nem soroltam fel, mivel az nemhogy elavult és kritikus, de vaskalapos is! Nagyon ajánlom még John Lukacs Churchillről írt könyveit, amelyekről itt írtam: John Lukacs a történelemről.
0 Responses