Ennek a könyvnek a borítójába szerettem bele. Tudom, hogy ez meglehetősen illogikus viselkedés egy könyvkedvelőtől, de ennek a narancssárga alapra rajzolt, a húszas évek plakátképeit idéző fedélnek utánozhatatlan volt a hangulata, s azonnal felhívta a figyelmemet Maisie Dobbs nyomozásainak első krónikájára.

Jacqueline Winspear 2003-ban alkotta meg az első világháborút ápolónőként átvészelt, szerencsefia hősnőjét, aki egy lady támogatásával, s bízva különleges képességeiben és megérzéseiben, a húszas évek végén nyitja meg magánnyomozó-irodáját Londonban. Az, hogy az M. Dobbs név mögött egy fiatal hölgy rejlik, persze nem kis megütközést kelt többekben. Az azonban, hogy talpraesett, fiatal és önálló lányról van szó, aki remekül megtalálja a hangot mind a férfiakkal, mind a nőkkel, s bármilyen társadalmi réteg képviselőjével a házmestertől az arisztokratákig, mindjárt több gáláns, kedves segítőt is toboroz köré.

A Maisie Dobbs és a háborús rejtélyben – amely megjelenésekor azonnal óriási sikert aratott, Alex- és Agatha-díjat nyert, jelölték az Edgar-díjra, a New York Timestól megkapta az Év Könyve, a Publishers Weeklytől pedig a Legjobb Krimi címet – látszólag egyszerű ügyben kérik a nyomozónő segítségét. Az előkelő és ideges Mr. Davenham kellemetlen probléma megoldását bízza Maisie-re, meggyőződése ugyanis, hogy a felesége megcsalja őt. Azt kéri a lánytól, kövesse Mrs. Davenhamet, s derítse ki, hova és kihez jár el annyit otthonról, s miért hazudik rendszeresen távolléte okáról. Maisie nagyon becsületes, így azonnal felhívja rá a figyelmet, hogy az efféle gondokat talán a házaspárnak kellene megbeszélnie egymással. A hajthatatlan Mr. Davenham azonban ragaszkodik a nyomozáshoz. A szálak pedig mindkettejük meglepetésére végül egyáltalán nem egy piszkos liaisonhoz vezetnek…

A krimi egészen különleges a maga zsánerén belül. Egyrészt két idősíkban játszódik, az első világháború alatt (sőt, előtte, a tízes években), s 1929-ben, Maisie első nyomozásának idején. Másrészt elég érdekes és titokzatos már maga a háborús rejtély is, amely egy különös sírhoz vezeti el Maisie-t, amelyen csak egy keresztnév áll: Vincent. Ám emellett a cselekmény olvastán tanúi lehetünk annak, mit tett a háború sok különféle emberrel: fanatikussal és családapával, fiatal ápolónővel és távolságtartó főúrral, zseniális orvossal és egyszerű házmesterrel. És ha ez a körkép nem volna elég, még egy múltbeli rejtélyt is meg kell fejtenünk: hogy mi is történt valójában Maisie-vel a háborúban. Végül a harmadik érdekesség, hogy míg az 1929-es történések inkább baljóslatúak, szomorkásak, melankolikusak, Maisie előtörténete inkább szórakoztató és humoros, s a két stílus a megdöbbentő zárásban olvad össze, igen kellemesen.

Minden szempontból jó történelmi krimi ez a regény, ráadásul egy jelenleg tíz kötetet számláló sorozat első darabja. Bár a kiadó az Agatha Raisin- és a Hamis Macbeth-sorozattal együtt reklámozza, én egy kissé komorabbnak, súlyosabbnak, Agatha Christie-sebbnek érzem a könyvet. Izgatottan várom, milyenek lesznek a következő kötetek – remélem, mielőbb kiderül.

A cikk az Ekultura.hu-n: Jacqueline Winspear: Maisie Dobbs és a háborús rejtély
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én