Megismerni az igazi Jézust… Hányan és hányan ígérték már ezt! Jézus Krisztus személye mindenkit érdekel: hívőt és ateistát, keresztényt és zsidót, az európai kultúrán nevelődötteket és a világ más kultúráinak tanulmányozásából érkezőket… Van, aki tudós rabbit lát benne, van, aki Isten fiát. Van, aki csalót, van, aki Indiából jött és oda távozott misztikust. Van, aki egyszerű, bölcslelkű parasztot és van, aki cizellált tudású tanítót. A történelmi Jézus egyszerűen megfoghatatlan, mind a hívők, mind a kételkedők számára. Ami mindenképpen biztos: hogy valójában, profán szemszögből még arra sincsen bizonyíték, hogy Jézus (a történelmi személy) valaha is létezett.

A Scolar Kiadó idei tudományos könyvújdonsága, Reza Aslan A zelóta című könyve mégis azt tűzte ki célul, hogy megismertet a történelmi Jézussal, akit a szerző – megkülönböztetésül a teológia Jézusától – názáretinek nevez. Aslan korunk egyik legelismertebb vallástudósa, aki írásaiban olyan vitatott témákról írt már szakszerűen, mint a mai iszlám, a terrorizmus és a dzsihád viszonya vagy az amerikai zsidóság története. A kötetet bevezető vallomása szerint A zelótában leírtak húszévi kutatásának eredményei, hiszen a téma végigkísérte nemcsak szakmai pályáján, de spirituális utazásán is, amelynek során az iszlám forradalom előtti Irán muzulmán kisgyermekéből fiatal, amerikai evangéliumi kereszténnyé vált, majd felnőttként és sikeres amerikai tudósként ismét felvette az iszlám hitet.

Jézus magyar középkori korpuszon

A mintegy százoldalnyi forráshivatkozással, térképekkel és ábrákkal kísért (magyarra pedig kiválóan és szakszerűen, méltó módon lefordított) kötet három logikusan felépített részben mutatja be Aslan álláspontját, vagyis hogy Jézus nemzeti forradalmár, zelóta lázadó lehetett, aki ugyan nem képviselt olyan harcos és erőszakra épülő álláspontot, mint az i. sz. 46-os Jakab-féle zsidó felkelés, a 66-70-es nagy, Josephus Flavius által is megörökített zsidó felkelés, vagy a 132-es Bar-Kochba-lázadás résztvevői, ám – egy bizonyos szempontból – jogosan szenvedhetett kereszthalált, mégpedig nem a zsidók, hanem a rómaiak akaratából, mint a „zsidók királya”, hisz valóban egyfajta földi országot, államreformot, szabadságküzdelmet prédikált.

El Greco Jézusa

Be kell valljam, hogy szerzője lenyűgözően heves érvelése, monumentalitása és világhíre ellenére engem nem igazán győzött meg a könyv. Ennek pedig két oka volt: és egyik sem a bigott vallásosság. Az egyik ok, hogy a viszonylag rövid, kétszáz oldalas könyv, amelynek alcíme A názáreti Jézus és kora, sokkal inkább szól a korról, mint a személyről: sokat megtudhatunk a zelótákról, azokról a felkelésekről, amelyeknek létét senki sem vitatja, Josephus Flavius munkájáról… Ám amikor eljutnánk oda, hogy konkrét bizonyítékokat kapjunk arról, Jézus kifejezetten zelóta tanításokat fogalmazott meg, szembetaláljuk magunkat az Aslan által sem tagadott problémával, vagyis azzal, hogy fogalmunk sincs, mit is tanított Jézus valójában. Az evangéliumi tanítás-leírások között (profán szempontból) csak forráskritikával és összehasonlító vizsgálatokkal lehet kikövetkeztetni, melyek lehetnek a legősibb, talán valóban Jézus mondta szövegek. Ez viszont egy szelektálási folyamatot tesz lehetővé, amelynek során a koncepcióval közelítők, mint Aslan, hajlamosak a kifejezetten az ő elképzelésükbe beleillő szövegeket hitelesnek, a többit pedig később keletkezettnek tekinteni. „A kérdésre adott válasz leginkább attól függ, mit akarunk mondani a messiásunkról.” – írja szellemesen Aslan az evangélistákról, azt kutatva, hol is születhetett Jézus. Ám mondata saját érvelésére is igaz.

Szentkép-Krisztus

A második probléma pedig, hogy a grandiózus szakirodalmi apparátus ellenére nemigen találni a könyv legfontosabb állításainak eredetét vagy forrását. Azt például felesleges hévvel bizonygatni, hogy Jézusnak voltak testvérei, hisz nemcsak a profán bibliakutatás, de a protestáns egyházak is elismerik ezt. Mária szüzességét pedig szinte minden zsidó vallástudós megkérdőjelezi, fordítási hibát kimutatva, így a nálunk közismert Vermes Gézánál is olvasni erről. Amikor azonban a zelótasággal, Jézus valódi életével kapcsolatos állításokat kellene bizonyítani, Aslan szuggesztíven ír, de elfelejt érvelni. Például nagyon szemléletes ez a rész: „Jézus heti hat napon át napkeltétől napnyugtáig a királyi központban gürcölt, nappal palotákat épített a zsidó arisztokratáknak, éjszakára pedig visszatért omladozó sárkunyhójába. Saját szemével láthatta, milyen gyorsan nyílik a szakadék a felfoghatatlanul gazdagok és az eladósodott szegények között.” (76.) Ám ha fellapozzuk a fejezethez tartozó ötoldalas szakirodalmi tájékoztatót, rá kell jönnünk, hogy egyetlen olyan forrás sem szerepel benne, ami legalább egyetlen szót is alátámasztana az olvasottakból: az egész témához egyedül az az ismertetett vita kapcsolható ugyanis, hogy mit jelent a tektón szó, ács vagy „építőiparban dolgozó”-e az illető, s az ács fiának magának is tektónnak kell-e lennie – ez azonban sem a heti hat napon át gürcölést, se a sárkunyhóban lakást, se a szociális gondolatok kialakulását nem támasztja alá az égvilágon semmivel.

Filmes Krisztus (Robert Powell, 1977)

Mindennek ellenére nagyon inspirálónak találom a könyvet: vitára indító, nagy összefoglalásnak, amelyiknek helye van a művelt ember könyvespolcán. Legyen az illető hívő vagy ateista, keresztény vagy zsidó, az európai kultúrán nevelődött vagy a világ más kultúráinak tanulmányozásából érkező. Hiszen mindnyájunkban ott él a vágy: szeretnénk megismerni a valódi Jézust…

A cikk az Ekultura.hu-n: Reza Aslan: A zelóta - A názáreti Jézus élete és kora
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én