Most olvastam 11. - Megint modern magyar (történelem)
Az olvasásban általában korszakaim vannak. Úgy látszik, ismét a történelmi érába jutottam, és valamiért egyfolytában a modern magyar történelemről szóló könyvek jutottak a kezembe: pontosan öt.

Ungváry Krisztián: Budapest ostroma
Corvina, 2013
A méltán híressé vált kötetnek ez a hetedik, legjobban átdolgozott és kibővített kiadása. Teljes mértékben hiánypótló mű, hiszen korábban Budapest ostromáról ilyen térképi és eseménytörténeti részletességgel, ugyanakkor ilyen politikai szabadsággal, kizárólag csak a tények által befolyásolva még nem írtak semmilyen nyelven. A könyv végigveszi, milyen hadműveletek és milyen bel- és külpolitikai döntések vezettek a főváros ostromához, egészen pontosan hogyan és hol zajlottak a hadi események a pesti és a budai oldalon, milyen felmentési kísérletekkel próbálkoztak a németek, s hogyan kényszerültek végül feladni az ostromot. Számomra két nagyfejezet volt különösen izgalmas. Az egyik, amely a híres kitörésről szól: Ungváry Krisztián volt az első, aki a történésekkel ekkora terjedelemben és ilyen megbízhatósággal foglalkozott. A másik Az ostrom és a városlakók című rész, amely a budapesti zsidóüldözés, az ellenállás és az ostrom alatti életmód alapos bemutatásával és a hódító/megszálló/felszabadító oroszok részletes jellemzésével széles panorámát nyújt azoknak, akik a precízen leírt hadmozdulatok mögé szeretnének látni.
Hogy mit élveztem a legjobban? Talán a mellékelt hatalmas térképen megkeresni, az ostrom alatt Budán tartózkodó rokonaim mikor találkozhattak oroszokkal, s mikor haladt át felettük a front. Vagy épp a kitörésről olvasni, amikor a csatornában ott gyalogol az egész vezérkar, s ketten viszik Hindy Iván vezérezredes sokat tűrő feleségét.
De talán méginkább a két parlamenterről, Osztapenkoról és Steinmetzről szóló részt olvasni. Régen mindenki tudta, hogy a két hős parlamentert a gonosz németek lőtték le, hiába lobogtattak fehér zászlót. Ma mindenki tudja, hogy valójában az ügyetlen Steinmetz maga futott aknára autójával, Osztapenkot pedig az ostoba oroszok lőtték le, mikor visszatérőben volt saját vonalai mögé. És - egyik sem igaz. Ha valaki elolvassa a könyv részletes magyarázatát, hajlamos lesz majd elfogadni, hogy bizony más történt. Steinmetzre információ hiányában, szinte lehetetlen látási viszonyok között, ködben valószínűleg tévedésből lőttek rá magyar egységek. Osztapenkot pedig, akit a németekkel való találkozója után nem lehetett róla lebeszélni, hogy azonnal vissza ne induljon, hiába zúdult rá erős orosz aknatűz, valószínűleg szintén magyar egységek lőtték le, szintén tévedésből, az általános zűrzavarban. Persze mindez nem változtat azon, hogy az oroszok propagandacélokra használták fel a két halált, hamisított filmet forgattak Steinmetz holttestéről (a képeken Kim Jenő filmgyári felvételvezető látható hullaként), s valószínűleg olyan mértékben terrorizálták saját két bizalmi emberüket, hogy egyikőjük minden épeszű kérlelés ellenére is inkább az aknatűzön át is visszatért volna a szovjet vonalak mögé, minthogy késlekedjen pár órát, a másik meg ködös időben, rossz látási viszonyok között is beautózott ismeretlen csapatok közé, csak hogy teljesítse a parancsát...
A könyv még sok-sok ilyen izgalmas történettel szolgál, emellett okos, és minden állásfoglalásában objektív és erkölcsös (lásd a könyv végén csemegeként szolgáló, az ostrom emlékezetkultúrájáról szóló részt...). Mindenkinek bizalommal ajánlom.

Kiss Réka - M. Kiss Sándor: A csalogány elszáll - Tóth Ilona tragikuma
Kairosz, 2007
Szomorú, mégis izgalmas ez a vaskos kötet. Szomorú, mert egy tragikus korról van benne szó, és egy olyan személyiségről, a fiatal orvosnő Tóth Ilonáról, aki jóvátehetetlenül az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozatául esett. Ám izgalmas is, legalább annyira, mint egy detektívregény. Tóth Ilona ügyében, perében ugyanis olyan sok a fehér folt és a kérdés, hogy elítéltetése és halála ügyében nyomozni szinte kitalált történetekbe illő izgalmakat tartogatott a két szerzőnek. Akik nemcsak remek, elismert történészek, de apa és lánya: ami újabb különlegességet kölcsönöz a könyvnek. (Igazán kíváncsi lennék a munkamódszerükre.)
Tóth Ilona (1932-1957) fiatal medikaként a Szövetség utcai kórházban volt gyakornok, amikor kitört a forradalom. Október 23-án részt vett a tüntetésen, később önkéntes mentőként dolgozott. November 1-jén a Péterfy utcai kórház kisegítő részlegének vezetője lett, s november 11-én itt kapcsolódott be a forradalom utáni illegális ellenállásba. November 20-án letartóztatták, majd később megfogalmazták ellene a vádat: eszerint két társával együtt november 18-án brutálisan meggyilkolt egy rakodómunkást, akit ÁVH-snak hittek. Mindezért halálra ítélték, s 1957. június 28-án felakasztották.
De vajon ki volt ez az odaadó orvosnő, lelkes illegális ellenzéki, ugyanakkor nehezen kommunikáló, sérült lelkű, sokak szemében szürke veréb kinézetű, csonka családból származó lány? Kiss Réka és M. Kiss Sándor irathalmok, jegyzőkönyvek, ítéletek, fotók, véletlenül, más ügyéhez csatoltan fennmaradt dokumentumok és kortárs prekoncepciók (Tóth Ilona gyilkos - Tóth Ilonka önzetlen mártírleány) között vágtak rendet, hogy könyvükben végigvezessék az ügy ellentmondásait. Bemutatják, miként változott Tóth Ilona magatartása és vallomása a véghetetlenségéig nyúló ügy folyamán. Felvetik a kérdést, hogyan lehetséges, hogy az orvosnő áldozatának a kertben kiásott hullája egyáltalán nem úgy nézett ki, amilyennek a tanúk ismerték, és egyáltalán nem olyan sebesülések miatt halt meg, amilyeneket Tóth Ilona bevallott. Végigkövetik, milyen hiányok vannak a vizsgálati anyagban, milyen koncepció született és mi okból a lány ügyében, hogyan változhatott meg letartóztatóinak szándéka, akik decemberig nem is vádolták gyilkossággal a lányt, ezután azonban egy politikai gyilkossági per fővádlottjává tették, s az ellenforradalom ügyéért harcoló, megtévesztett és brutális értelmiségi szerepét osztották rá. A könyvből kiderül, a teljes igazság, míg újabb adatok nem kerülnek elő, kideríthetetlen: lehet például tudni, hogy jó egy hónapig szovjet vizsgálók foglalkoztak Tóth Ilonával, de hogy mit tettek vele és miről kérdezték, nem tudható; ugyanígy nem bizonyítható, de valószínű, hogy görcsös, ellentmondásos viselkedése a tárgyaláson, időnkénti zavaró el-elmosolyodása tudatmódosító szereknek volt köszönhető. Az viszont szinte teljesen bizonyított, hogy bárki is halt meg (akár Tóth Ilona kezétől) a kórházban, nem volt azonos a megtalált holttesttel, ilyen módon még az sem bizonyítható, hogy valóban volt gyilkosság és áldozat. Emellett Tóth Ilona úgy és olyan körülmények közt, ahogy a tárgyaláson bevallotta, nem követhette el a gyilkosságot.
A szerzők végkövetkeztetése, hogy Tóth Ilona perében két dolgot tett: semmit sem árult el még leleplezetlen illegális kapcsolatairól, ez azonban lehetetlenné tette, hogy az igazsággal megvédhesse magát. (Ha volt gyilkosság, a szerzők valószínűleg rájöttek, ki tette, egy másik nő, ám ő volt Tóth Ilona egyik illegális kapcsolata, aki egérutat nyert.) Másrészt kényszerből magára vállalta egy köztörvényes gyilkosság bűnsegédletét, amelyért normális körülmények között fiatalságára, büntetlen előéletére stb. való tekintettel nem ítélhették volna halálra, csak börtönre. Ez volt védője, a könyvben meghatóan bemutatott Kardos János taktikája. Ám attól kezdve, hogy vádlottnak és védőnek rá kellett jönnie, szerepjátékot játszatnak velük, s a cél példa statuálása, a várható ítélet pedig mindenképp halál, Tóth Ilona már csak arra figyelt, hogy mindenről tovább hallgasson, minden letartóztatott társát pedig tovább mentse. Ezt a célját elérte. Különös, hogy mindenhol azt írják, június 26-án halt meg, holott a kivégzés a szerzők kutatása alapján 28-án volt. Utánajártak annak a híresztelésnek is, hogy e két napban maga Kádár János habozott igen és nem fölött: és elfogadhatónak találták. Különös belegondolni ebbe a pillanatba. Ez is a Kádár-korszakról szól: a születéséről. Nehéz elfelejteni: ahogy Tóth Ilonát is, ha elolvastuk róla ezt a könyvet.

Mit kezdjünk vele? Kádár János (1912-1989)
XX. Század Intézet, 2007
A vékony kötet a 2007 júniusában megtartott nemzetközi Kádár-konferencia anyagait gyűjtötte egybe. Ezen kiváló történészek kezdtek valamit a Kádár-korszak oly nehéz témájával: például M. Kiss Sándor, Horváth Miklós, Rainer M. János, Gerő András, vagy épp a konferencia nemzetköziségéért nagyrészt felelő Roger Gough. A témák is igen sokfélék voltak: a Kádár-kormány legitimitása, Kádár magánemberi és vezetői személyisége, a kor reformjai, a kádárizmus mibenléte, vagy épp a kor társadalmának változásai. A gyűjtemény két fénypontja nyilvánvalóan Horváth Miklós "Ez a kormány ne legyen bábkormány" és Rainer M. János Kádár János, a reformer? című írása. Mindkét szerző saját, elmélyült kutatásai felől közelítve, mások kutatási adatait összevetve jut izgalmas következtetésekre. Elvont, de érdekes a Kádárrról politikai életrajzot megjelentető Roger Gough írása, amely egyúttal néhány, a kötete nézőpontjával kapcsolatos kérdésre is választ ad. Izgalmas Sárközi Mátyás ugyanerről szóló cikke is, amely helyenként teljesen eltérő következtetésekre jut, illetve Kalmár Melinda a kádárizmus skizofréniáját definiálni próbáló írása. És igazi csemege három szöveg: M. Kiss Sándor kezdő tanulmánya Kádár moszkvai napjairól, Szórádi Sándor áttekintése, a Kádár közelről, és Valerij Muszatov, az orosz-magyar kapcsolatok kiváló kutatója, egykori szovjet diplomata személyes hangú értékelése, az Egy kiemelkedő politikai személyiség: Kádár János. Utóbbira érdemes figyelni; bár nem nélkülözi az apologetikus hangot, olyan szempontokat is felvet, melyeket a többi írás nem. Ám - be kell vallanom, a többi előadással nem tudtam mit kezdeni, mint információs szöveggel: a Kádár-trauma feldolgozásában fontos lépések, ám magával Kádár Jánossal, az emberrel és politikussal nem kezdtek semmit. Kár: hiszen az a tudósközösség, amelyik a konferencián előadott, hihetetlenül sokféle nézőponttal rendelkezett. A kaleidoszkópdarabokból azonban nem állt össze kép.

Ki volt Kádár? - Harag és részlehajlás nélkül a Kádár-életútról
Rubicon - Aquila, 2001
Ez a foghatatlan méretű és láthatatlan betűnagyságú album minden hibája ellenére mérföldkő a Kádár Jánossal foglalkozó modern kötetek sorában. Alapja a Rubicon folyóirat számos írása volt, azonban amikor így, nagy albumalakban, sok ritka képpel megszületett, esszenciáját adta a Kádárral foglalkozó népszerű történeti irodalomnak. Írt bele Huszár Tibor, Kádár későbbi remek életrajzírója és Rainer M. János, aki Nagy Imre életrajzi monográfiája mellett a kádárizmus mibenlétéről szóló számos írást jegyez, M. Kiss Sándor (aki szatirikus áttekintését adta a Kádár-kultusznak) és Feitl István, aki azóta is rengeteget publikált és szerkesztett Kádárral kapcsolatosan. De szerepel a gyűjteményben visszaemlékezés vagy elemzés Aczél Györgytől, Mihail Gorbacsovtól, Nyers Rezsőtől, Litván Györgytől és Pozsgay Imrétől is. Berecz János, Lakatos Ernő, Gáspár Sándor és Katona István Kádárt, a magánembert és munkaadót mutatja be, Lengyel László utolsó, zavarodott beszédét elemzi, ám Kornis Mihálytól eltérően objektíven, Pető Iván a Kádár-korszak gazdaságáról, Romány Pál az agrárpolitikáról adott írást a kötetbe. Fiatalkorát Kádár saját szavain és mozgalmi társai emlékezésein keresztül ismerhetjük meg belőle, életútját pedig Gyarmati György, Rainer M. János, Szabó Miklós, Földes György és Vida István ismerteti. Stadiesky Éva, Bihari Mihály és Lengyel László a kádárizmussal foglalkoznak, Haraszti Miklóstól pedig 1981-es Kései bevezetés a kádárizmusba című esszéje olvasható: új címen, semmit sem avulva. A kötetet remek kronológia és a már említett sok emlékezetes kép egészíti ki. Továbbá ez a könyv tette közkinccsé azt a két kihallgatási jegyzőkönyvet, amely a fiatal Kádár-életútjának két szimbolikus pontján született: az elsőben ő vallatja Rajk Lászlót, a másodikban őt vallatja Farkas Vladimír... Ha szeretnénk megismerni Kádárt és korát, ez a könyv, vagy legalább néhány írása kiváló bevezetés lehet ahhoz, hogy eljuthassunk a monográfiákig. Ajánlom mindenkinek.

Majtényi György: K-vonal - Uralmi elit és luxus a szocializmusban
Nyitott Könyvműhely, 2009
A könyv rövid idő alatt legendássá nőtte ki magát, ahogy a sorozat is.
Még a Nyitott Könyvműhely kezdett meg egy szociológiai-mikrotörténelmi szériát, amikor 2008-ban megjelentette a Horváth Sándor szerkesztette Mindennapok Rákosi és Kádár korában című tanulmánygyűjteményt. Ezt követte Horváth Sándor saját könyve, a Kádár gyermekei - Ifjúsági lázadás a hatvanas években, majd a K-vonal, e bejegyzés tárgya. 2010-ben Tóth Eszter Zsófia jelentkezett Kádár leányai - Nők a szocialista időszakban című kötetével, majd egy év csend következett, kiadóátalakulással. 2012-től azonban tovább folytatódik a sor a Librinél: azévben Mong Attila Kádár hitele - A magyar államadósság története 1956-1990 című, lebilincselő és abszolút újdonság-témájú könyve, illetve Majtényi György két új kötete, a Majtényi Balázzsal közösen írt Cigánykérdés Magyarországon 1945-2010 és a saját mű Vezércsel - Kádár János mindennapjai (a K-vonal kiegészítő kötete) került a boltokba, idén pedig Tóth Eszter Zsófia és Murai András Szex és szocializmus című könyve, illetve a Horváth Sándor szerkesztette Az ügynök arcai - Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés látott napvilágot. Ha nem is egészen egyenletes a könyvek színvonala (míg például Mong Attila vagy Majtényi György levél- és irattári források százait idézi és használja, Tóth Eszter Zsófia tanulmánykötetében a Családi Lapban megjelent írása is megtalálható...), ígéretes, a Kádár-korral foglalkozó sorozat van kibontakozóban, amely immár a kilencedik köteténél tart. Én meg csak remélem, hogy tovább folytatódik.
S hogy most már a K-vonalról is szó essék: a cím itt nemcsak a külön, elit telefonvonalat jelenti, hanem mindazt, ami a szocializmusban létrejövő nómenklatúra, vagyis az új elit tagjainak járt, járhatott, s amelyet a felsőbbnél is felsőbb vezetők kegye adhatott vagy vehetett el. Olvashatunk itt házakról, lakásokról, autókról, üdülésekről, külföldi utazásokról, a Kútvölgyiben való kórházi kezelésről, vadásztársaságokról, luxusboltokról, a foci támogatásáról és sztahanovisták sorsairól, öltözködésről, etikettről és szállodai fogyasztásról - sőt, arról is, hogyan kerülhetett be valaki - holtában - a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjába... Az olvasmányos, csevegő hangvételű, de abszolút adatolt (807 végjegyzettel ellátott) kötet lebilincselő, meghökkentő bevezetés egy olyan elit kulisszatitkaiba, amelyik - népi demokratikus célkitűzése szerint nem is rendelkezhetett volna kulisszákkal...
Ugyanakkor volt néhány dolog, ami más miatt hökkentett meg. Mert miközben felhördültem azon, hogy miféle luxusban sütkérezett a kor politikai elitje, milyen gátlástalanul szerzett (ahelyett, hogy a neki kiutalt villában élt volna, még egy saját lakást is vett, nyugodtan válogatott "elhagyott javakból" stb.), milyen gátlástalanul élt vissza például a szolgálati autókiutalással (egy községi titkár kilométerre nézve egy év alatt másfélszer körbeutazta Magyarországot), azért két dolog megmaradt bennem. Az egyik, hogy amikor 1956 után a Szovjetunióba menekült Hegedüs András felesége visszakövetelte luxusotthonának a szomszédok által széthordott darabjait, a Minisztertanács volt elnökének felesége felsorolt két férfiöltönyből átszabott női kosztümöt, mint fontos, visszaszerzendő tulajdonát... A másik - ami tény, s már a Vezércselben is olvastam - hogy a Kádár-rendszerben a legfelsőbb vezetők (például Kádár) mindvégig tízszeresét keresték az átlagfizetésnek. Ami egyrészről felháborító. Másrészről nagyon elgondolkoztató: ez ugyanis a legrosszabbul fizetett mezőgazdasági munkások bérének még mindig csak tizenhatszorosa volt. Mivel jelenleg a minimálbér 101500 Ft, ez azt jelenti, hogy hasonló relációban senki sem kereshetne 1 624 000 Ft-nál többet havonta. Érdekes. Ám érdekes és szomorú az is, hogyan élte luxuséletét egy különös elit a szocializmus időszakában. Ajánlom tehát a könyvet mindenkinek, aki szereti a történelmet, a pletykát és a múltidézést. Nem fog csalódni.

Linkek
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Most olvastam 7. - A modern történelemről 2.
Most olvastam 8. - Hat könyv, hat idézet
Most olvastam 9. - Hasznos könyvek
Most olvastam 10. - Olvasnivalók 
1 Response
  1. Most nácizott le egy kommentelő, aki úgy érezte, a bejegyzésem gyalázza Kádár Jánost, az elején pedig egy fasiszta könyvet reklámoz. Budapest ostromáról az Ítél a nép című kötetet ajánlja nekem - amely, mint nyilvánvaló, nem az ostromról szól, hanem a háborús bűnösök népbírósági peréről.. Egyébként is, totálisan és egyáltalán nem értette meg, amit írtam, sajnos.
    Félreértések elkerülése végett: az oldalon továbbra is akkor jelenik meg komment, ha az - tartalmától függetlenül - szalonképesnek tekinthető. Ez nem összeesküvés, hanem praktikum.