Magányos utazó. Ez a felirat áll azon a táblán, amelyet egy kislány holttestére akasztott a gyilkosa. Az Oslo közelében, az erdőben megtalált óvodáslányon babaruhák, nála egy elsős iskolás holmikkal megrakott táska. A körmébe karcolva egy római egyes szám. Holger Munch, a sokat látott nyomozó tudja, hogy a norvég rendőrségnek ismét sorozatgyilkossal van dolga. A holttesten talált nyomok, utalások és bűnjelek azonban valójában csak egyre messzebb vezetnek a megoldástól, a gyilkos felfedésétől. Különleges segítségre van tehát szükség. Így kerül a képbe Mia Krüger, a speciális esetek nyomozója, aki mindig olyasmit vesz észre az ügyek vizsgálata során, amit senki más. Ezért ered egy hat évvel korábbi felderítetlen gyerekrablás tettesének a nyomába. Elkövet azonban egy hibát…

Nehéz felvezetést írni ehhez a skandináv krimihez, ugyanis nem attól jó, amiről szól (bár az is nagyon érdekes), hanem attól, ahogyan meg van írva. A norvég szerző, a visszavonultan élő különös polihisztor, író, drámaíró és énekes-zeneszerző, Frode Sander Øien, írói nevén Samuel Bjørk debütáló könyvében már olyasféle módon ír, ami számomra márkává tette a nevét. Ha nem is vagyok meggyőződve a borítóra nyomott „Jo Nesbø-nak annyi!” felirat igazságáról (és miért is kellene megutálnom-megunnom ahhoz Nesbø-t, hogy megkedveljem Bjørköt?), biztos vagyok benne, hogy ezt a norvég detektívregényt érdemes felfedezni!

Olyasféle első krimikönyv ez, amivel írójának nemzetközileg is sikerült befutnia: nem véletlenül. Olyan történet, amely mély nyomot hagy az olvasóban, kiemelkedik mindenféle átlagból és minőségből, nagyon skandináv, de nagyon egyéni, s bátran lehet mondani, hogy remekül megírt. A főhősök jelleme ugyanúgy telitalálat, mint a rejtélyes és csavaros történet. Az öngyilkosságot fontolgató, törékenyen erős szuperelemző, Mia és a kályhacsőként füstölő, hízékony, öntörvényű veterán, Holger annyira más, mint a más szerzők által hasonló klisékből teremtett figurák: megkedvelhető, érdekes. A történetben pedig legalább négy szál fut össze: két magányos és nagyon megnyerően ábrázolt kisgyerek útkeresése, Mia szinte feloldhatatlanul tragikus múltjának cselekményszála, Munch családjának, házasodó lányának, idősödő édesanyjának krimibe forduló magántörténete, s végül természetesen a magányos utazók gyilkosának megtalálásáért folytatott hajsza eseménysora. Minden mindennel összefügg, a békés tempóban vezetett, aprólékos részletességgel és nagy teremtő erővel megírt, meglepően rövid fejezetek egymásutániságából végül egy teljes és részletes kép bontakozik ki. Az utolsó oldalakig nem tudhatjuk azonban, mi és miért fontos az eddigiekből. Engem többször is tévútra csalt a szerző, s bár végül (néhány lappal azelőtt, hogy főhőseink rátaláltak) rájöttem a gyilkos kilétére, ekkor még messze volt a regény vége, köszönhetően annak, hogy… De ezt már nem szabad leírni egy ajánlóban.

Csak azt tudom javasolni mindenkinek: bízzon meg a szerzőben és a könyvben, hiszen jól fordított, izgalmas, csavaros és fordulatos olvasmányt kap a Magányos utazóba belekezdve, és valami olyan sajátos ízt, amelyik kiemeli az erős mezőnyből Samuel Bjørk krimijét. Bárcsak írna egy újabbat…

A cikk az Ekultura.hu-n: Samuel Bjørk: Magányos utazó
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én