Kis könyvheti könyv
Amikor a könyvhéten jártam, találtam egy kis könyvheti könyvet magamnak.

Dubravka Ugrešić Štefica Cvek az élet sűrűjében című könyvét.

Mindössze 120 apró oldal, ebből maga a regény csak 100. Mégis igazán nagy olvasmánnyá vált, mivel humoros volt, sokféleképp értelmezhető, nagyon női, mégis igazán általános érvényű. A főhősnő, a huszonöt éves, magányos hajadon Štefica kalandjait követhetjük nyomon, míg végre - sok-sok tévedés és kudarc után - meseszerű módon rátalál a szerelemre. Vagy az őrá. Közben felvonulnak az összes kerülendő társtípusok a részeg értelmiségitől a nagydumás, de tehetetlen háromajtóson át addig a férfiig, aki alatt az embernek hirtelen eszébe jut, hogy mégis ki kellett volna venni a húst a mélyhűtőből... Megismerhetjük a szakértő barátnőket is attól, aki maga is férjhez megy közben addig, aki amúgy sohasem megy férjhez. Mindezt egy imádni való és a protézisét folyton elvesztő idős nagynéni bölcselkedései színesítik.

S hogy mindez miért nem bestseller vagy realista novella? A válasz az alcímben keresendő: patchwork regény. Az írónő szó szerint veszi saját műfaj-megnevezését, és a történetnek fércel, szab, varr, ráncol egy szöveget, amelyben a margójelek még azt is sejtetik az olvasó-olvasatkészítő másik varrónővel, hogy hol kell kissé széthúzni, bevenni vagy netán szentimentális öltésekkel beszegni az eredeti szövet-szöveget. Miközben Štefica női magazinokat böngész, Hamletet néz és Bovarynét olvas, sok-sok vendégszöveg épül be a regénybe, amelyektől az hihetetlenül szórakoztatóvá és sokolvasatúvá válik. (Egyetlen hátrány, hogy ez a technika kissé lerögzíti időben az 1981-es kisregényt: a női zokni és a nagy válltömés speciel azóta se jött vissza, jobbak a rovarirtók és a folttisztítók, a kinyomhatatlan fogkrémet kidobjuk, nem kibűvöljük, s a sminktanácsok is igencsak elavultak már, szóval az egykor átlagemberesítő újság-vendégszövegek egy kissé eltávolítanak engem Šteficától ahelyett, hogy közel hoznának bennünket - gondolkoztál már ezen, te posztmodern?)

Mindenesetre hihetetlenül szórakoztató és körmönfontan irodalmi a horvát (nem horvát) írónő irodalmi játéka, s talán örök életűbb bármely Sárbogárdi Jolánnál, mert egy kicsit komolyan is lehet venni, miközben általánosságban nem más, mint egy fintor.

Csak egy a kár, hogy még életemben nem hallottam róla, mielőtt megvettem a JAK sátránál 300 Ft-ért. Szomorú, hogy maga a JAK-honlap sem tartalmazza a Világirodalmi sorozat régebbi (mit régebbi, akár csak négy évvel ezelőtti!) darabjainak még a felsorolását sem. Így ha egy-egy könyv nem talál rám, nekem kell rátalálnom. Most sikerült.
0 Responses