Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Rogier van der Weyden: Szent Lukács festi a Madonna képét
A mai bejegyzés mindössze két kötetről szól: Németh István kis képes könyveiről.
A különírás nem helyesírási hiba: mindkét kötet, a Műtárgyak a boncteremben és Az élet csalfa tükrei is rövid, ám annál érdekesebb esszéket és tanulmányokat tartalmaz egy-egy vagy több képről - híresekről és kevésbé ismertekről, a magyar múzeumokban találhatókról és külföldi magángyűjtemények kincseiről. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Néderlandisztika Tanszékének docense, az MTA Művészettörténeti Bizottsága és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tagja, korábban a Szépművészeti Múzeum Régi Képtár Osztályának főmuzeológusa.
A két könyvből tíz-tíz kedvenc témámat gyűjtöttem ki: a köteteket pedig ajánlom minden művészetkedvelőnek, de annak is, aki egyszerűen érdekes, rövid olvasmányokat keres.

Németh István: Az élet csalfa tükrei
Képfilozófiák sorozat, Typotex, 2008, 2012 (2. kiadás)
Egy kisebb kötet, amely mindig a 2016-os őszi Margó Fesztiválra fog emlékeztetni.
180 oldal, 12 fejezet, 60 illusztráció: 33 fekete-fehér és 27 színes kép.
Mi lehet a titka Jan Steen kiscicás képének, a Macskacsaládnak?
Mi köze egy fésülködőasztalnak az öt érzékhez?
És néhány buborékot fújó kisgyereknek a Világasszonyhoz?
Miért pajzán téma Az orvos látogatása?
Mit jelenthet egy holland képen a fújtató, a hagyma, a káposzta, a szőlő, a rák, a döglött kacsa és a nyúzott nyúl?
Miért sokértelmű, ha mindezek egy Krisztus Mária és Márta házában képen szerepelnek?
Miről álmodik a ház asszonya, a cselédlány, a kurtizán, a polgárasszony a holland képeken?
Mire gondolt egy holland néző, ha látott egy festményt egy fiatal nőről egérfogóval, korsóval, gyertyával, hagymával és mosdótállal?
Mit árul egy halárus, ha feltűnik egy holland képen?
Miért ábrázoltak a holland festők olyan sok faragatlan témát: parasztlakodalmat, részegeket, ürítő, hányó, vizelő alakokat?

Németh István: Műtárgyak a boncteremben - Tanulmányok az orvoslás és a képzőművészet tárgyköréből
Károli Könyvek - Monográfiák, L'Harmattan, 2015
Egy nagyobb kötet, amely mindig egy kellemes nyaralásra fog emlékeztetni.
144 oldal, 23 fejezet, 126 illusztráció: 33 fekete-fehér és 93 színes kép.
Mire jó a Morelli-módszer: avagy hogyan lehet felismerni egy hamisított festményt? 
Milyen ajándékot kapott Magyarország Nemes Marcelltől, a zsidó vállalkozótól?
Hány képet lopott el  a szenvedélyes képtolvaj boncolóorvos?
Mi köze egy doktornak a British Museumhoz?
Miért védőszentje a festőknek Szent Lukács, az evangélista orvos?
Ki volt Judith Leyster (1609-1660) és miért hagyta abba a festést?
Hogyan festett a nyomorék festő, Hendrick Goltzius?
Miért vannak bábák egy A Gyermek imádása képen?
Miért festett a spanyol Ribera csupa elképesztően csúf embert?
Hogyan volt képes Ferdinand Hodler öt képet is rajzolni haldokló, majd halott szerelméről?

Jan Steen: Macskacsalád
Linkek
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Rejtélyes magyar történelem 8. - Három szerző - négy titok
Ez a rövid poszt A magyar történelem rejtélyei című sorozat három olyan kötetét ajánlja az érdeklődők figyelmébe, amelyekben egyetlen közös van. Mindhárom (illetve inkább mind a négy) rejtéllyel foglalkoztam már itt a blogon, korábbi posztokban. Ezeket rögtön ide is linkelem - hátha mást is annyira inspirálnak majd az új albumok, mint engem, s szeretne tájékozódni a további olvasmányokról.

Bern Andrea: Wallenberg eltűnése
Vonatkozó posztom: Három könyv Wallenbergről
Mivel nagyszerű történelmi személyiségnek tartom Raoul Wallenberget, minden hiteles könyv érdekel, amelyet róla írtak. Bern Andrea új könyve sokkal több, mint szép kiállítású képes album: a legújabb hazai és külföldi kutatások összefoglalása, és a korábbi életrajzi munkák kritikája. Megismerhetjük belőle Raoul Wallenberg életét és családját, embermentő munkáját, budapesti tevékenységét, azt, hogyan került az oroszok fogságába, hol őrizhették és miért vonhatták kérdőre. A kötet új összefoglalót és (az itthoni publikációkban) új tényeket tartalmaz Wallenberg eltűnéséről, fogvatartásáról és halálának körülményeiről is. A kis keretes írások pedig olyan érdekességekről tájékoztatnak, mint Wallenberg zsebnaptárának bejegyzései, a Wallenberg-akció és a külföldi titkosszolgálatok kapcsolatai, vagy éppen a svéd foglyok elhelyezése a Gulagon. Elsőrangú könyv!

Ungváry Krisztián: Az ostromlott Budapest két titka
Vonatkozó posztjaim: Most olvastam 11. - megint modern magyar (történelem) (Budapest ostroma, 2013)
Könyvek és vélemények 19. - Történelmi ötös (Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 2015)
Tettesek vagy áldozatok? (Tettesek vagy áldozatok?, 2014)
Elhallgatott múlt (Budapest a diktatúrák árnyékában, 2013)
Most olvastam 7. - A modern történelemről (A Horthy-rendszer mérlege, 2013)
Négy új könyv a magyar állambiztonságról (Búvópatakok, 2013, Elhallgatott múlt - A pártállam és a belügy, 2008)
Nagyon tisztelem Ungváry Krisztiánt és szeretem olvasni a könyveit. Ahogy a fenti linkgyűjteményből is látható, mindeddig hét olyan kötetről is született már bejegyzésem, amelyet ő írt vagy szerkesztett. Közülük is kiemelkedő azonban a Budapest ostroma, amelyet hetedik kiadásban vettem kezembe, s amelyben sok-sok fantasztikusan érdekes részlet és objektív kutatási eredmény sorakozik a második világháború második legnagyobb városostromáról (az első Sztálingrád). Ennek két roppant izgalmas részét emeli ki az album. Az első a pesti gettó története, amelynek a különlegessége, hogy évtizedekig nem lehetett róla tényszerűen beszélni, hiszen akkor a nem kommunista ellenállás és a Wallenberg és más nyugati diplomaták által történő embermentés eseményeiről is szólni kellett volna. A másik pedig Osztapenko és Steinmetz, a két szovjet parlamenter igaz története, amely izgalmasabb bármely legendásításánál... Kiváló kötet!

Várkonyi Gábor: Báthory Erzsébet - Bűnös vagy áldozat?
Vonatkozó posztjaim: Most olvastam 13. - Történelem kérdőjelekkel
Ismeretterjesztés? - Szemtől szemben Báthory Erzsébettel
A vitának sosem lehet vége. Báthory Erzsébet, a vérgrófnő, a felvidéki női Drakula, a leszbikus vámpír ugyanis olyan trendi és izgalmas fiktív alak, hogy még megpróbálni is teljesen felesleges azt bizonygatni, hogy történelmi megfelelője soha nem fürdött vérben, nem kínzott cselédlányokat sem százával, sem egyesével, pláne nem feküdt le velük. Helyette viszont ötvenéves, főrangú özvegy volt, amikor a nádor megindította ellene koncepciós eljárását, amely végül kedvező befejezést nyert: Báthory Erzsébetet sosem állították bíróság elé, ahol a tanúknak bizonyítaniuk is kellett volna, hogy hallomáson alapuló állításaik igazak (sőt, az is kiderült volna, hogy különös módon mind a nádor familiárisai...), állítólagos bűntársait, szolgáit rövid úton félholtra kínozták és kivégezték, őt magát házi őrizetbe helyezték, annak pedig mindörökre elhárult a veszélye, hogy politikai befolyásával és hatalmas vagyonával támogathassa rokona, Báthory Zsigmond erdélyi törekvéseit. A kiváló kötet sorra vesz minden bizonyítékot, tényt, adatot és összeesküvéselméletet, és megkísérel - megint - egy okos, logikus tisztázást. Hátha lesz, aki elolvassa, megérti, megfontolja.

Linkek
Rejtélyes magyar történelem 1. - A Szent Korona
Rejtélyes magyar történelem 2. - Ki bombázta Kassát?
Rejtélyes magyar történelem 3. - Sisi-legendák
Rejtélyes magyar történelem 4. - Avarok és magyarok
Rejtélyes magyar történelem 5. - Gyémánt, botrány, korrupció 1849-ben
Rejtélyes magyar történelem 6. - Az Árpád-házi királysírok
Rejtélyes magyar történelem 7. - "Koporsó tömlöcét aki elkerülte" - Petőfi halála és a legendák
A magyar történelem rejtélyei sorozat kötetei
„Nekünk mégis Mohács kell...” - Egy kiváló könyv
Mostanában nagyon nagy kedvem van történelemről olvasni. Ezért írtam nemrég az újkortörténész Pálffy Géza három könyvéről (A Szent Koronától Zrínyi Miklósig Pálffy Gézával) bejegyzést - amelyet legnagyobb örömömre az elmúlt pár napban már több mint százan megnéztek -, s ez az írás is ezt az újonnan támadt kedvet és örömöt igyekszik tükrözni. Egészen véletlenül vettem ugyanis észre azt a friss megjelenést, amelyről szól: egy remek könyvet a mohácsi csatáról, amelyet 450 éve veszítettünk el...

1526. augusztus 29-én örökre megváltozott valami. Bár a kortársak nem vették észre azonnal, a mohácsi csatában elbukott a középkori Magyar Királyság. A török ellen küzdve elesett hét főpap, harminc főúr – meghalt tizenhatezer ember. Az egyik legjelképesebb halál mégis a királyé volt: a Jagelló-házból való ifjú II. Lajos menekülés közben belefulladt a megáradt Csele-patakba. Az ő rejtélyes haláláról és különböző temetéseiről jelent meg másfél hónapja egy vadonatúj kötet, „Nekünk mégis Mohács kell...” - II. Lajos király rejtélyes halála és különböző temetései címmel, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadásában. Egy tanulmánygyűjtemény, amelynek szakértő szerzői leszálltak a tudomány magaslatairól, hogy szakszerűen, tényekre alapozva és könnyedén megválaszolják a történelem iránt érdeklődő átlagember kérdéseit, s közülük is a leginkább érdekeset és krimiszerűen izgalmasat: hogyan, hol, miért halt meg II. Lajos király.

Orlai Petrics Soma: II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban, 1851
A kérdést legutóbb nem történészek tették fel, hanem két orvos: egy szájsebész és egy patológus. Nemes István és Tolvaj Balázs úgy gondolta, a király halála semmiképpen sem történhetett úgy és akkor, ahogyan azt az iskolai tankönyvekből megtanultuk. Cikkükben igyekeztek kimutatni, hogy a történettel, amelyről egy hosszú, a király várkapitánya által írt levél, az úgynevezett Sárffy-jelentés is született, valami nem stimmel. Az, ahogy Sárffy megörökítette, hogyan is lelték meg október közepén a király tetemét a mocsár közelében, eltemetve, hogyan ismerte fel a király volt kamarása a félig kiásott holttestet a lábán lévő anyajegyről és a fogáról, hogyan találták a szemtanúk épnek és romlatlannak a valójában nyilván hetek óta oszladozó holttestet – nos, mindez így egyszerűen nem lehet igaz. S ha ezt lehetetlen elfogadni, kérdés, vajon nem kellene-e hitelt adni más elméleteknek: hogy a felfedezett, majd Székesfehérváron eltemetett hulla nem is az utolsó Jagelló-királyé volt, hogy a király máshol, másképp kellett, hogy meghaljon, sőt, hogy talán meggyilkolták.

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének feltalálása, 1860
A "Nekünk mégis Mohács kell..." című kötetben olyan szerzőgárda egyesítette szellemi erőit, amely minden kételkedőt képes lehet meggyőzni: van ugyanis köztük újkortörténész, hadtörténész, oszmanista, filológus, könyvtáros, irodalomtudós, de antropológus, orvostörténész és igazságügyi orvosszakértő is. A kötet egy 2015-ös konferencia lenyomata, amelyben a sok különböző előadó sok különböző nézőpontból közelített a kérdéshez, mi is történt Mohácsnál, s a legnagyobb alapossággal, a problémát a lehető legkomolyabban kezelve igyekeztek kideríteni, mennyire lehet hitelt adni mindazoknak a forrásoknak, amelyek a király haláláról napjainkra fennmaradtak. A könyvet talán még annál is izgalmasabb elolvasni, mint ha egy krimit vettünk volna a kezünkbe. Itt ugyanis minden valós, igaz és tényekre épülő, nem pedig fikció: mégis legalább akkora szellemi élvezet okoz, mint végigolvasni egy Poirot-regényt.

Kovács Mihály: Mohácsi temetés, 1853
A legmeglepőbb, hogy a filológusi és történészi áttekintésekből gyorsan kiderül, nem árt a forrásokat eredeti nyelven olvasni. Így bizonyítja Szebelédi Zsolt, hogy nincs jelentősége annak, látszhat-e egy anyajegy egy több mint hathetes holttest lábán, hiszen a Sárffy-levél eredeti szövege itt egyszerűen csak az ismertetőjel szót tartalmazta, ami lehet akár csontkinövés, vagy deformáció, vagyis akár még egy csontvázon is jól látható dolog. Ezzel az orvospáros vitacikkének egyik legfontosabb felvetése dől meg: ám a tanulmányban semmiféle triumfálás nem érzékelhető, sokkal inkább tükrözi viszont a tudományos kutatás örömét. Farkas Gábor Farkas szórakoztató írása sem csak azzal érvel, hogy kissé furcsa elvárás egy 16. századi kamaráson számon kérni, hogy nem volt fogröntgenező gépe, de arra is felhívja a figyelmet: a romlatlannak talált holttest fogalma szentek legendájából származó közhely, a királyról csak így illett írni, Vagyis a levél ezen passzusa semmit sem árul el arról, valójában mennyire volt jó állapotban Lajos király teteme, így vitatni sem érdemes.

Orlai Petrics Soma: Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat, 1860k.
Rácz Piroska nemcsak a két orvos egy felvetésére válaszol, miszerint a székesfehérvári királyi bazilikában eltemetett uralkodók között II. Lajos biztosan nincsen ott, így nem is lehet megvizsgálni a koponyáját. Egyúttal tájékoztatja az olvasó nagyközönséget, hogy a közhiedelemmel ellentétben 2008-ra a székesfehérvári bazilika mind a több mint kilencszáz (!) halottjának antropológiai vizsgálata megtörtént, sőt, a vizsgálatokról vaskos kötet is megjelent. Ám ha már erről ír, egyúttal bemutatja a székesfehérvári bazilika összes híres halottját is, akinek a könyvben szerepelnek még az arcrekonstrukcióik is: így a szemébe nézhetünk például III. Bélának vagy I. Károlynak.

Than Mór: Mohácsi csata, 1856
Magyar Lóránt Gergely hihetetlenül érdekesen magyarázza el az olvasóknak, mit is csinál egy valódi helyszínelő. A lehető legnagyobb komolysággal megy bele a történelmi játékba, s úgy elemzi a halál időpontjával, helyével, körülményeivel, és II. Lajos holttestének egyedi személyazonosító jegyeivel kapcsolatos bizonyítékokat, mintha egy mai bűnesetről lenne szó. Adott azonban a könyvben a széles történelmi háttér is: Fodor Pál, Bárány Attila és Pálffy Géza történelmi összegzést adnak a csata előzményeiről, B. Szabó János hadtörténész pedig, aki mintegy évtizede először azonosította a csata valódi helyét, bemutatja, mit is csinált Mohácsnál II. Lajos, mielőtt meghalt volna. Seláf Levente és Csorba Dávid a csatáról készült kortárs és későbbi művekkel foglalkozik, regényekkel, versekkel, festményekkel: utóbbiak szintén szerepelnek a kötet képmellékletében, színesben. Kasza Péter pedig – sok-sok tudós érv mellett – egy történész humorát is megcsillogtatja: mintegy kikapcsolódásként ugyanis kerekít egy sokkal jobb és elképzelhetőbb alternatív elméletet a király haláláról, mint ami eddig bárkinek is eszébe jutott. (Azért remélem, jövőre nem tűnik majd fel igazságként valamely áltudományos olcsókönyvben...)

Székely Bertalan: Mohácsi csata, 1866
Így azután mire befejezzük a "Nekünk mégis Mohács kell..."-t, a Magyar László András tanulmánya címében feltett kérdésre, miben is halt meg II. Lajos király, már nem csak annyit tudunk válaszolni, hogy páncélban... Helyette lesz sok-sok érvünk, forrásunk, tényünk, ér bennünket egy-két meglepetés, s talán még az is kiderülhet, hogy a legtöbb történésznek és tudósnak igencsak jó a humora. Minden történelemkedvelőnek sok ilyen könyvet kívánok!
Megjelennek még az ősszel
Íme újabb tizenkét remek megjelenés a szépprózától és a versektől az engem legjobban érdeklő történelmi kötetekig.

Denis Guedj: A papagájtétel
Typotex, megjelent
Szeretem a hosszú könyveket, amelyek ráérnek világot teremteni: mint ez a kötet, amely majdnem hatszáz oldal tiszta élvezetnek ígérkezik. Szeretem a különc könyveket, mint ez, amelyben képletek és versek váltakoznak egy kalandos történettel, és minden a matematikáról szól, meg az irodalomról. Szeretem, ha meglepnek, a Typotex Világirodalom sorozata pedig mindig ezt teszi. Azt hiszem, hogy szeretni fogom A papagájtételt. Itt írtam róla.

Varró Dániel: Mi lett hova?
Jelenkor, megjelent
Felnőttverseskönyv - végre. Már persze úgy, hogy szerintem a Szívdesszert volt az utolsó hasonló 2007-ben, 11 éve. Semmi kifogásom ugyanis sem a csodálatos Túl a Maszat-hegyen, sem a bájos-rémes-rímes Nem, nem, hanem és a trilógiává nőtt Akinek a lába hatos, Akinek a foga kijön, Akinek a kedve dacos ellen (utóbbihoz kellene még egy negyedik kötet, ahol a címnek rímelnie kellene a kijönre...). De azért ez az igazi. Itt írtam róla.

Charlie Lovett: Első benyomások
Európa, október 21.
El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz ez a kötet. Élvezetes? Alapos? Kiválóan megírt? Felháborító? Megalapozatlan? Csak a brandet kihasználó? Ötletes? Fárasztó? Mindenféle jóslatot olvastam róla. Ám egy biztos: hogy sokban Jane Austenről szól, őt alkotja és teremti újra. Úgyhogy mindenképpen el kell olvasnom. Majd akkor eldöntöm, hogy tetszett-e és mennyire. Itt írtam róla.

Sophie Hannah: A zárt koporsó - Hercule Poirot új esete
Európa, megjelent
Annál, hogy mennyien utálták A monogramos gyilkosságok című, Sophie Hannah-által írt Poirot-regényt, azt hiszem, csak azok vannak többen, akik szerették. Kicsit, nagyon vagy nagyon-nagyon. Én a középső kategóriába soroltam be: s miután interjúzhattam az írónővel, lelkesen elkezdtem várni a következő új esetet. Most végre itt van, jó a címe, a sztorija és remekszép a magyar borítója. Alig várom, hogy belefeledkezhessek. Itt írtam róla.

Lee Child: Nincs visszaút
General Press, megjelent
2014 februárjában ezt írtam: "ebben a regényben nem kell a múltba utazni, hogy a katonasággal találkozzunk: maga a hadsereg nyúl Reacher után. Vajon miért vádolják meg egyszerre két bűntettel is? Miért olyan fontos a Pentagon számára egy leszerelt turista? És hová lett Susan, a széphangú parancsnoknő, akit Reacher korábban csak a telefonból ismert? Kiderül a könyvből. Megéri elolvasni." Még mindig ezt gondolom. És most jön a film is.

Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest
Libri, megjelent
Ki hitte volna? Kondor Vilmos (bárki is legyen ő) először átigazolt az Agavétól a Librihez. Azután a koronaőrök kalandjai helyett belevágott egy modern magyar krimibe (A bűntől keletre), és azt is jól csinálta. Majd film készült a Budapest Noirból, az első Gordon Zsigmond-regény történetéből. Most pedig, szerintem sokaknak meglepetést okozva, megjelent egy újabb budapesti történelmi krimi, Gordonnal. Hogy mi jöhet még, nem tudom, de ezt várom. Itt írtam róla.

Tabajdi Gábor: Budapest a szabadság napjaiban - 1956
Jaffa, október 20.
A kiadó változatlanul gőzerővel folytatja az igényes, modern történelmi tárgyú kismonográfiák és egyéb kötetek megjelentetését. A nagy sikerű "útikönyv", a Budapest a diktatúrák árnyékában, A III/III. krónikája és a Budapest a titkosszolgálatok hálójában után tovább bővült az általam montázsosnak keresztelt sorozat, ezúttal egy olyan bédekkerrel, amely 1956 Budapestjének forgatagán kalauzol végig. Itt írtam róla.

Takács Tibor: A párttitkár halála - Egy 1956-os gyilkosság története
Jaffa, október 21.
A Jaffa történettudományi sorozata folyamatosan nő. Az őszi Margó fesztiválon, ahol én is jártam, mutatták be a legújabb köteteket, köztük ezt is, amely a sorozatban korábban már a Szoros emberfogás című, a futball és az állambiztonság szocializmus-korabeli történetéről szóló könyvével feltűnt történész, Takács Tibor munkája. Ez idén a kiadó harmadik friss magyar történelemmel foglalkozó kötete. Még! Itt írtam róla.

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege - Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon 1919-1944
Jelenkor, november 4.
Nem tudom, meg kellene-e említenem ezt a könyvet az újdonságok között, hiszen tulajdonképpen "csak" a szerző 2013-as kötetének, A Horthy-rendszer mérlegének az újrakiadása. A csak azonban - úgy gondolom - méltán került idézőjelbe, hiszen ez a nagy port felvert, szakmai vitákat generált és abszolút lebilincselő könyv, amely nekem is nagyon tetszett, mindenképpen megért egy bővített átdolgozást. Itt írtam az első változatról.

Varga Szabolcs: Leónidasz a végvidéken: Zrínyi Miklós (1508–1566)
Kronosz, megjelent
Alig figyeltem fel erre a kiválóan szerkesztett, izgalmas történelmi életrajz-sorozatra, máris új kötetei jelentek meg. A pécsi Kronosz Kiadó jóvoltából igazi csemegék váltak rendelhetővé és olvashatóvá! Az 1566-os szigetvári ostrom kerek évfordulója szinte predesztinálta az idei kiadásra Varga Szabolcs Zrínyi Miklósról írt biográfiáját, s ha kissé el is ijeszt a fül, amely "regényes" életrajzot ígér, alig várom, hogy többet tudjak meg belőle Zrínyiről. Itt írtam róla.

Véber János: Két korszak határán: Váradi Péter humanista főpap, kalocsai érsek pályaképe
Kronosz, megjelent
Kíváncsi vagyok, hogy a Sziluett - Korszerű történelmi életrajzok sorozat melyik idei kötete lesz a legélvezetesebb. A Kánya Kálmán karrierjét áttekintő könyv nagyon jó volt, de őszintén várom a fentebb említett Zrínyi-kötetet is. A szívem azonban (így, látatlanban) Váradi Péter életrajzához húz leginkább, hiszen e könyv ismét egy ritka téma és egy alig ismert személy nyomába ered. Meglátjuk. Itt írtam róla.

Törökvész - Magyarország története 1526-1686
Gulliver, október 17.
Ez a kötet nehezen készült el. Immár három éve, hogy beígérték a megjelenését, többször feltűnt az általam figyelt könyváruházak listáin, hogy azután eltűnjön újra. De most végre itt van. Remélem, nagyon jó lesz: épp annyira, mint a Magyar Históriák sorozat másik öt, eddig kiadott kötete. Történelemkönyv, nemcsak fiataloknak. Itt írtam róla.

Linkek
Könyvek, amelyekre érdemes várni 1.
Könyvek, amelyekre érdemes várni 2.
Szorgosan gyűjtögetett megjelenések
Folytatjuk: nyárvégi könyvlista 
Őszi újdonságok
Ekultura.hu - Mitch Cullin: Mr. Holmes
Nagyon nyugodt – nagyon felkavaró. Izgalmas – lassú tempójú. Atmoszférikus – szándékoltan egyhangú. Sherlock Holmes-regény – anti-Holmes-könyv.

Ha jellemezni kellene Mitch Cullin regényét, körülbelül ezek jutnának azonnal az eszembe. Első közelítésben rövid, ráadásul több szálon futó, vagyis még rövidebb egységekre bontott könnyed történetet kapunk a kilencven felett járó Sherlock Holmesról, aki 1947-ben pergeti csendes napjait a vidéki Angliában, s méhészkedik, ahogyan azt Conan Doyle is megírta róla. Továbbra is házvezetőnővel él, igaz, Mrs. Hudsont már Mrs. Munro váltotta fel, akinek a kisfiát, Richardot felettébb érdeklik a méhek.

A könyv azonban sokkal érdekesebb ennyinél. Holmes ugyanis küszködik az öregedéssel és az emlékekkel, amelyek egy régi-régi bűnesetet is felidéznek az emlékezetébe, amelyben szerepet játszott egy üvegharmonika és egy gyönyörű nő. Továbbá ahogyan rendezgeti az emlékeit, elvezet bennünket egy nem is olyan régen, a háború utáni Japánban tett látogatásához, ahol tanúja volt az apokaliptikus pusztulásnak és egy történelem – látszólagos – végének, lezárultának. Az 1947-es Anglia, az 1945-46-os Japán: mindez mintha valami annyira új és gyökeresen más lenne, ami szinte összefüggésbe sem hozható azzal a békevilággal, amelyben az aktív Holmes élt és létezett. Vagy talán mindezt csak az mondatja velünk, hogy nem tudjuk elviselni, hogy Holmes megöregedett?

Csak ha eddig eljutunk, értjük meg jobban a könyvet, amely egy élet végéről és egy korszak végéről szól. No meg a szerelem és a szeretet elmúlásáról. Szerepet játszanak még benne apák és fiúk, a feljegyzések és az írásban megőrzött dolgok és az emlékek és gondolatok viszonya, no meg a kérlelhetetlen idő, amelyből néha túl sok van, néha túl kevés, de minél szörnyűbb dolgokkal terhes, annál inkább lehetetlenség visszapergetni, hogy megváltoztathassuk a múltunkat.

Sejtem, hogy szinte mindenki tudja, Bill Condon filmet forgatott a könyvből a zseniális Ian McKellen főszereplésével. Van egy olyan rossz érzésem, hogy ha ez nem történik meg, sosem vehettem volna kezembe az eredetileg nem is Mr. Holmes (ez a film címe), hanem A Slight Trick of the Mind címre hallgató regényt. Elgondolkodtató ez a cím: először is nem akarja mindenáron a Holmes-folytatások köréhez kötni a regényt. Így talán jelképesebbé válhat, hogy egy szimbólumot, egy valóságos legendát hoz a cselekmény abba a helyzetbe, amelybe előbb-utóbb minden ember belekerül: hogy megöregszik és egyre több dolgot kezd elveszíteni… Tárgyakat, személyeket, gondolatokat, készségeket, valamit önmagából… Ráadásul az angol címnek kétféle fordítása – értelmezése létezhet: Az elme aprócska / megalázó trükkje. Vajon mindaz, ami életünk vége felé történik velünk, csekélység, vagy méltatlanság? Rendjén való vagy elviselhetetlen? A nagy detektív eme utolsó története talán erre a kérdésre is választ ad.

Igen filozofikus és elgondolkodtató tehát a regény, ráadásul költői nyelven szól, s különlegesen van megszerkesztve. Mindenkinek bizalommal ajánlom tehát. Mégis, halkan megjegyezném ajánlóm végén, hogy a bravúros történet azért kissé üres – lenne, ha nem született volna meg belőle egy olyan magával ragadó film, amely kitölti a fehér foltokat, s részletes és emlékezetes képet rajzol arról, amit Mitch Cullin inkább csak megsejtett és felvázolt.

A cikk az Ekultura.hu-n: Mitch Cullin: Mr. Holmes
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A Szent Koronától Zrínyi Miklósig Pálffy Gézával
Egy képeskönyvvel kezdődött, egy füzetkével folytatódott, s egy félezer oldalas értekezéssel zárult. Pálffy Géza, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója néhány hónap alatt alapjaiban változtatta meg a gondolkodásomat mintegy háromszáz évről. Ezenkívül ismét kedvet csinált ahhoz, hogy a történelemről, illetve a magyar újkorról olvassak. Pedig először csak valami könnyen olvasható és színes lapozgatnivalót kerestem. Ez a rövid poszt három könyvet ajánl Pálffy Géza történésztől.

Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban - Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei
MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - MTA BTK Történettudományi Intézet, Sopron - Bp., 2014
Tudtad, hogy a magyar Szent Korona négy alkalommal összesen mintegy hatvan napot töltött Sopron városában? Hogy Sopron egyike a koronázóvárosainknak, hiszen két királyné mellett itt koronázták meg III. Ferdinánd Habsburg-királyunkat? Hogy Ferdinándról van egy festmény, amely az 1849 után végleg megsemmisült, hagyományos koronázási öltözetben ábrázolja, ráadásul a korona hiteles ábrázolásával? Hogy a Szent Koronát nem II. Lipót tette ki először általános közszemlére 1792-es koronázásakor, hanem I. (Hunyadi) Mátyás királyunk 1463-ban, miután visszaszerezte és Sopronba hozta? Hogy Sopron újkori címerében a sas nem is a Habsburgokra utalt? Hogy a Nagyboldog-asszony-templom és a szemben lévő Bányászati Múzeum falán ma is látszik a koronázási folyosófelépítmény nyoma? Ha nem, ideje elolvasni ezt a káprázatosan szép és nagyon olvasmányos szövegű képeskönyvet, amely még sok-sok titokról fellebbenti a fátylat. Szerzője ugyanis a "Lendület" Szent Korona Kutatócsoport vezetője is, mesélni pedig rendkívül érdekesen tud.

Pálffy Géza: Zrínyi Miklós nagy napja - Az 1663-1664. évi török háború egyik meghatározó eseménye: a vati hadimustra 1663. szeptember 17-én
MTA BTK Történettudományi Intézet - Jókai Mór Városi Könyvtár, Bp. - Pápa, 2016
Tudtad, hogy a nagy törökellenes hadjárat egyik kulcspillanatában, 1663. szeptember 8-án Wesselényi Ferenc nádor hadiszemlét tartott a mai Külsővat területén, ahol Zrínyi Miklóst Magyarország katonai főparancsnokává választották, majd vezetésével sereg indult felmenteni Érsekújvárt? Ha igen, akkor tévedsz. A hadiszemle ugyanis nem szeptember 8-án volt, hanem 17-én, nem a nádor vezette, hanem maga Zrínyi, aki nem Érsekújvárhoz ment tovább, hanem valószínűleg Horvátországba. A nemesi felkelés meghirdetése után nem főparancsnoknak választották meg, hanem ő lett a nádor katonai jogkörével a Dunántúlon eljáró országos főkapitány avagy főgenerális. A szemle pedig nem a mai Külsővaton, hanem a közeli Mersevát melletti, Dömölk felé húzódó mezőkön volt. És hogy miért fontosak ilyesféle apró részletek? Mert szerintem nincs szebb, mint amikor a történelem izgalmas apróságai megnyugtatóan és precízen tisztázódnak. A történelem ugyanis főképp apróságokból áll. A könyvben az a legjobb, mennyi logika fér el ötven apró oldalon.

Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században
MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2016 (2. kiadás), 2010 (1. kiadás)
De mind közül a legnagyobb élmény ennek a több mint félezer oldalnak az elolvasása volt. Az, ahogyan előttem is összeállhatott egy kép, amely a könyv végén száz oldalon át felsorolt forrásokon és szakirodalmon alapszik, s amelyhez sokan tettek hozzá mozaikkockákat, de a nagy egész összeállítása Pálffy Gézának köszönhető. Kötetében kirajzolódik a török által részben megszállt Magyar Királyság története: nem a Királyi Magyarországé, amely kifejezést talán jobb lenne nem használni, nem is egy Habsburg-gyarmaté, hanem egy új, dunai monarchia majdani második legfontosabb alkotóeleméé, egy változatlan államiságú országé, amely azonban az egész 16. század folyamán szenvedett a török betörésektől, s próbálta helyreállítani állami és igazgatási kereteit. Egy kifli alakú királyságról olvashatunk, amely Európa középhatalmából egy közép-európai monarchia kiemelt fontosságú részévé vált: védőbástyává, éléskamrává, jövedelemforrássá. Ugyanakkor elvesztette a fővárosát, így súlypontja Bécsbe (illetve néhányszor, rövid időre Sopronba!) került, elitje pozíciót vesztett, majd teremtett (a század végére), népességében pedig egyszer s mindenkorra elkezdett csökkenni a magyarság abszolút többsége. A táblázatokkal, térképekkel, képekkel kísért értekezés mind az 564 oldala igazi élvezet: történelemrajongóknak, a magyar múlt iránt érdeklődőknek kötelező felfedezni való.